Az álom végetér
Ma még láthatom arcodat mely oly boldoggá tesz,de a holnap már a múltba rejt,s elfelejted nevem és azt hogy ki voltam neked.Nem más vet el tőlem csak az idő,melyet hiába kérlelek,nem lassit és nem áll meg nekem,és nem hatja meg könyörgésem hangja sem.
Álmodom még hogy visszatérsz,csak súgd halkan hogy egy kicsit szeretsz és érted dühöngő vad sárkánnyá változom hogy harcolhassak a lelkedért.Az én lelkem elveszett,a sötétség őrzi őrült féltékenyen,de egy cseppnyi őszinte szeretettel még megmentheted,ha másért nem hogy álmok virágzó kerttévé tehesd.
Egy napon az emberi test emlék lesz,melyet a föld homokja porként temet be,de a lélek kitárja szárnyait és szabad madárként száll álmok és elképzelt vágyak hullámzó tengere felett.Újra felhotlen kék az ég hol a szeretet szellőként símitva osztja önzetlen érintését,nem fáj az emlék, és nem dúlnak fel érzések,úgy ébredsz fel mint álom mely valósággá lett.
Éreztem már perzselését tiltott s vágyott csóknak,és álmomban már égette meg lángja szárnyamat e tűzként lobogó szenvedélynek. Joggal félek hát,ott ahol az álmok végetérnek kezdődik a zord valóság hol a kegyelem ismeretlen.Összetört szívnek nincs remény,mégis zokogva vággya érezni másik szív gondoskodó szeretetét.
Nem a pénz mozgatja a világot hanem álmok és gondolatok, ki megfeledkezik erről elveszve bolyong a sorsnak útjain. Hit nélkül a virág sem tárja ki szirmait,s inkább tengődik meddőtlenül összetört álmok romjain.Egyedül a gonosz képes arra,hogy nyerészkedve nappalok sivár valóságában,keserűvé tegye mások naiv ártatlan álmait.
Áldott ki szemével és szívével is érzékeli a szépet,s álmodni nem fél igy őriz minden emléket.Tanulj a fénytől ki nem tesz különbséget,hogy szikrázó gyémántban,vagy csillogó könnycseppben festi meg a csillogó tükörképet.Mosolyogva ébred a hajnal a világra,mert ő már tudja,minden álom hittel ápolva otthonra lel ebben a világban.
2021.05.02.