Az Idegen

Összes megtekintés: 26 

Késő délután volt. Már lassan sötétedett, s a barátságtalan hideg szél, szinte teljesen kiürítette a folyó mellett húzódó szűk kis utcát.
Közvetlen a házak előtt, a kisebb füves részeken, az elmúlt napokban hullott apróbb hópamacsok csillogtak a lámpáknak fényében.
Már egészen csendessé kezdett válni ez az rész, amely egyébként a belvároshoz tartozott.
Nappal azért volt forgalom rendesen.
Pár perce még, egy villamos dübörgött végig, vaskerekeivel araszolva a néhol hiányos, jó régen lerakott macskakövek között.
Olykor-olykor lelógó hosszú faágak zörögtek egymáshoz ütődve a szélben.
Az ablakokon át kiszűrődő fények pedig, szinte árnyékvilággá varázsolták a környéket.
Sietős léptek, hazafelé tartó emberek.
Mintha csak egy régi fekete-fehér filmet néznénk.
Aztán egy forgalmi lámpa színváltása, eresztett át pár autót a keresztutcákon.
Így történt, hogy egy kisbolt kirakata előtt elhaladva közeledett.
Lépteinek kopogása már messziről idehallatszott.
E mások számára lényegtelen s kötetlen órában, egy ballonkabátos alak jelent meg az utca végén, gallérját felhajtva, arcát takarva.
A Februári hideg, nyirkos, barátságtalan kedvében fogadta az idegent, s ő kifejezéstelen tekintetével, szinte élettelennek látszott.
Nem nézett se jobbra, se balra. Mindig csak egyenesen tartotta a fejét. Így azt sem vette észre, hogy igyekvésében nincs egyedül.
A falak mentén három alak tűnt fel. Köveket rugdosva unalmukban maguk előtt haladtak, amiket a folyópart lentebbi részéről hajtottak el idáig.
Furcsa, divattalan ruha volt rajtuk. Ők maguk pedig mind, úgy a húszas éveiknek végét taposhatták. Az egyiknek sapka a fején, a másik kettő anélkül. Más apróbb eltérés, nem igen volt köztük.
Bőrkabátjaikon vad rockegyüttesek kitűzői, és lógott rajtuk mindenféle felesleges dolog.
Szájukban olcsó cigaretta égett, alkoholos – nehéz leheletük páraként fellobbant néha szájuk előtt: Beszélgettek, nagyokat köpve néha, csak úgy egyszerűen el-elvétve az aszfaltra.
Mindhárom férfi olykor hosszasan röhögcsélve, még ittak pár kortyot a kezükben tartott erős italokból. S amint az üvegek kiürültek, mind földhöz is verték. A tömény ital némileg ki tudta iktatni számukra azt a tényt, hogy nincs valami nagy meleg.
Igy látszólag egy cseppet sem fáztak.
Lassan, ráérősen haladtak…
Ám ebben a pillanatban észrevették a közeledő idegent, aki kezdetben számukra csak egy homályos foltnak látszott, de egyre jobban megformálódott alakja, ahogy a távolság csökkent.
A sapkás ekkor kiköpte a tövig szívott cigarettáját, a másik kettő pedig rá figyelve megállt.
Vagánykodó stílust játszva. A kötözködési szándék az első jelei már mutatkoztak rajtuk.
Hirtelen mindhárman egymásra néztek, széles mosollyal arcukon bólogatva.
Újra cigaretta után kutattak zsebeikben, de ezúttal azokat nem gyújtották meg, csak bámultak
bambán maguk elé.
Várták, hogy az ismeretlen odaérjen.
Nem sokáig kellett…

A ballonkabátos pár pillanat múlva, már csak úgy 10-15 méterre volt tőlük. Nem félt, nem is zavartatta magát, nyugodtan lépkedett tovább.
A következő bolt kirakata előtt megtorpant, s ácsorgó banda érdektelennek hatott számára.
Bátran, és látszólag határozott szándékkal közeledett. Ment valamerre.
Ekkor azonban gúnyos szó röppent a magasba.
-Hé Apafej. Van tüzed?
-Nincs – hangzott rá az egyszerű, nyugodt válasz.
A három bandatag meglepődött.
-Miért nincs Öreg? – folytatta a vezetőük, s így vezér lévén, megragadta a felhajtott gallért a kabáton.
Az az arc csak meredt rájuk fakón, érzéketlenül. Mintha mi sem történt volna.
Na ettől aztán idegesek lettek. Előkerültek a kések, boxerek, lánc. Körbevették.
Néztek rá, egy rövid ideig vártak, majd előbb a „főnök” támadt.
Egy jól irányzott jobbegyenessel kezdett.
A ballonos azonban elhárította, és kivédte. Az azt követő suhintással együtt.
Szúrás, lánccsörgés. Hosszú kabátjában jól, s egészen könnyedén mozgott „áldozatuk.”
Sokkal komolyabb ellenfélnek tűnt, mint vélték.
Ezt látva, a másik kettő férfi is akcióba lépett.
Az Idegen keményen és masszívan küzdött, tartva magát.
Sérülés nem érte, viszont ellenfeleinek már vérzett az orruk, és fájtak a tagjaik erős öklétől.
De amazok nem tágítottak, és nem adták fel.
Egyikük a földre zuhant, felszakadt szájjal, a másik példáját követve szintén így járt.
Egy pillanat műve volt ez az egész. S lám dúlt a harc úgy, hogy ez idő alatt már senki sem járt
arra, hogy beleszóljanak, rendőrt hívjanak, vagy éppen segítsenek valahogy.
A támadók mégis őrjítő haragjukban mindent feledve, fájdalmaikkal sem törődve, bosszúra vágytak, s szomjaztak.
Fájó kézzel, fél lábára erősen sántítva vezetőjük, most még újra felállva, és talpon maradva valahogy, egy utolsó, egy igazán nagy ütést akart bevinni.
Suhintott, azután mintha csörrent volna valami, pár kisebb villanás kíséretében: Ő holtan terült
el a betonon…
Az idegen arcán egy vékony repedés keletkezett.
Sikerült hát úgymond megsebezni, neki azonban ott, azon e résen át, vékony drótszálak lógtak ki, amelybe az ellenfele keletkezésekor kezével belenyúlt.
Néhány pillanatra kővé dermedtek az élők. Nem hitték el, amit láttak, amit látniuk kellett.
Fájdalmaikkal dacolva, a lehető leggyorsabban feltápászkodtak, és kereket oldottak.
Akibe belekötöttek, egy robot volt. Nem tudták honnan jött, ki és miért készítette, de a közelharci technikája azt bizonyította: Nem először látott embereket, és talán nem ez volt velük, az első küzdelme sem.
Mielőtt azonban számukra is túl késő lett volna, inkább elmenekültek.
A „szerkezetben” meglévő feszültség pusztán, elég volt a férfi halálához…
Még állt ott egy darabig, majd lehajolt, összeszedve a kitört darabjait, semmit sem hagyva hátra.
Rövid, hűvös pillantást vetve áldozatára.
A halott férfi hanyatt fekve, nyitott szemekkel meredt az ég felé.
Ám mielőtt otthagyta, jobb „kezét” kinyújtva felé, lecsukta a szemeit…

Este lett, havazni kezdett, és a sötét utcán ottmaradt áldozata.
Messziről még hallatszott lépteinek kopogása egy darabig, de pár perc elmúltával, már teljesen csend lett. Elnyelte Őt a sötétség.
A házak falai, az árnyak tömegei pedig befogadták, és örökre elnyelték…
Megőrizték maguknak a történteket…

Kecskemét; 1984. Február 19. Vasárnap.
Budapest – Újpest; 2021. Április 27. Kedd.

Szólj hozzá!