Koedukáció

Összes megtekintés: 118 

Mikor Márta kislány volt, a fiúk és a lányok külön osztályba jártak. A szünetben az udvaron találkoztak egymással. Felsőtagozatban már egyeseknél dolgoztak a hormonok és „szerelmek” szövődtek, de ezek még gyermekiek és plátóiak voltak. Ilyenkor a fiú elkísérte a kislányt, miközben vitte a táskáját, verset írt hozzá, igyekezett imponálni neki, vagyis kinyilvánította tetszését.

Mikor középiskolába került még lehetett választani, hogy leánygimnáziumba megy, vagy koedukáltba. Mivel ez előbbi volt közelebb a lakóhelyükhöz, oda adták be a felvételit és ott is érettségizett le.

A saját gyerekeinél már nem volt választási lehetőség, egyértelmű volt, hogy csak koedukált osztályok vannak – nesze neked demokrácia – haladni kell a korral.

Tudvalevő, hogy a lányok hamarabb érnek, előbb lesznek „nagylányok”, mint a fiúk nagyfiúk, így azért akadt néha probléma. Néhány „erős” fiú elkapta az osztálytársnője táskáját, azt kiborítva meglátta benne azt, ami nem rá tartozott, amivel aztán jót lehetett poénkodni, miközben a kislány megalázva és leforrázva érezte magát.

Volt rá példa, hogy a derékig érő frissen megmosott hajára csavarták rá a táblatörlő szivacs krétaporos, koszos levét.

Az is előfordult, hogy az anyák napi ünnepségre az egyik fiú elfelejtett virágot hozni, amit aztán úgy oldott meg, hogy elvette az egyik kislány csokrát, aminek csak a felét adta vissza.

Ha a kislány panaszkodott az osztályfőnöknek, akkor az azt mondta, hogy ne árulkodj.

A szülői értekezleten a tanitó néni mindig azzal kezdte, hogy az órák nagy része fegyelmezéssel telik, az érdemi oktatásra alig jut idő.

Márta, miután ezt – mint többgyerekes édesanya – már nem egyszer volt kénytelen végighallgatni, egy szép napon azt a költői kérdést tette fel, hogy nem gondolkodtak-e azon, hogy jobb lenne, ha fiú és lány osztályok lennének?

Nos, ettől az igazán ártatlannak tűnő kérdéstől a tanító néni úgy felkapta azt a bizonyos vizet, mintha legalábbis arról lett volna szó, hogy kiket kell kivégeznie. „Természetesen” a szülők egy része is – akik tudták, hogy ki mellé érdemes állni – nemtetszésüket fejezték ki. Mivel akkoriban még nem volt divat homofób és rasszista címkét aggatni arra, aki más véleményt mert a fősodor véleménnyel szemben megfogalmazni, így közvetlen egyszerűséggel csupán maradinak titulálták az asszonyt.

Ma már olyan „modern” lett az emberiség „fejlettebb” része, hogy több intézményben is ki kell alakítani semleges WC-t, pedig szerinte bárminek is érzi magát az adott gyermek/felnőtt, azt lehet tudni, hogy milye van az alsóneműjében. Ha ilyen, akkor a lányba, ha olyan, akkor a fiúba mehetne, ámde ez nem ilyen egyszerű, mármint abban az esetben nem, ha valaki ezt bonyolítani akarja.

Viszont, hogy a lányok a nemiségükből adódó kérdéseiket, problémáikat nem tudták soha az osztályfőnöki órán megbeszélni – ahogy természetesen a fiúk sem a sajátjukat – az senkit sem zavart.

Ahogy az se, hogy nem képesek fegyelmezni a gyerekeket, hiszen azalatt a fél óra alatt – amelyet maga a tanító néni vallott be, hogy a tanítási idő rovására megy – se sikerült. Ugyanis azzal, hogy a saját tehetetlenségüket a szülőkre pakolták, még nem oldódott meg semmi.

Ma az a trendi, ha elmossuk a nemek közötti különbséget, ami attól függetlenül, hogy mossuk, vagy nem mossuk, megmarad, és hiába helyeznek intim betéteket a férfi WC-be, ott legfeljebb csak nevetnek rajta a fiúk. Érdekes, hogy a lány WC-k esetében, ahol valóban szükség lehetett volna rá, soha nem merült fel, hogy egy esetleges váratlan helyzetben jól jöhetne az a kislányoknak.

A fiú és lányok közötti különbség gond volt a tornaórákon is. A fiúk jókat vihogtak, ha egy kislány felmentést kért az óra alól.

Ha valaki fent leírtak alapján azt gondolná, hogy Márta fiú ellenes, az téved, és nemcsak azért, mert fiú gyermekkel – sőt unokával – is megajándékozta a Teremtő, hanem azért, mert kifejezetten szerette és szereti a kisfiúkat. Egyszerűen az a véleménye, hogy másképp kell foglalkozni velük. Ilyen egyszerű, ha nem komplikáljuk túl.

“Koedukáció” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!

    Tartottam is attól, hogy kiüti azt a bizonyos biztosítékot, de nem ez történt. Viszont, ha így lett volna, akkor is vállalnám a véleményem. A szegregációval is egyetértek, ami nem azt jelenti, hogy lenézek bárkit is, hanem azt, hogy aki nincs azon a szinten, ahol a többi tart, annak szüksége van felzárkóztatásra. Én se szerettem volna olyan nyelvtanfolyamon részt venni, ahol már nyelvvizsgával rendelkezők tanulnak, mikor én még egy szót se tudok az adott nyelvből. Az orvosira se vesznek fel senkit elégséges érettségével és ez így van jól, mert aki a középiskolát se tudja jó eredménnyel elvégezni, abból hogyan lehetne jó orvos? Szóval itt nem a cigányokról, vagy romákról, hívjuk őket bárhogy, van szó, hanem a tudásszintről. Nem tud a többi haladni az anyaggal, nem képes elérni azt az eredményt, amit elérhetne, ha a gyengék miatt hátráltatva van. Ugyanez a helyzet, ha az óra nagy része fegyelmezéssel és nem pedig érdemi tanulással tellik.

    Köszönöm az olvasást és a véleményed.

    Szeretettel: Rita🌹

  2. Kedves Rita!
    Írásod tartalma nyilván többek számára megosztó lehet, mert a koedukáció is az emancipáció egyik “vívmánya” és sokan úgy értelmezhetik, mint a cigányok esetében a szegregációt. Általánosban nem szerettem, hogy fiúk is vannak körülöttünk. Sem a torna órákon, sem máskor. Szünetekben sem, mert a sok mozgásigényes és kényszerbeszédes fiú mindig a lányokat találta meg unaloműzőnek… Viszont középiskolában már csak lányok voltak, akkoriban fiúk nem jelentkeztek egészségügyibe. Jó volt, kényelmes és bármikor, bármiről lehetett beszélni a tanárokkal is, és egymással is. Ja? És én sem vagyok fiú ellenes, hiszen két fiam is van. ( Bele is őszültem…) 😀

  3. Kedves Marica, Rozika, Léna és Gugi!

    Köszönöm az olvasást, a véleménynyilvánítást. Igen, valamin változtatni kellene. Én magam is dolgoztam (igaz, viszonylag rövidebb ideig) – fiatalon és nyugdíjas koromban is – óvodában. Ha egyikünk a lányokkal, másikunk a fiúkkal foglalkozott, akkor nem volt különösebb gond. Ugyanígy valamikor az általános és a középiskolában sem, ahol csak lányok voltak, mert ahogy Rozika is írta, nem vonták el a figyelmet a fiúk. Lehetett róluk beszélni, de nem “éltünk” velük együtt. Nem ártana több férfi tanár és az sem, hogy igenis szankcinálni lehessen azokat, akik nem képesek beilleszkedni, akik miatt nem lehet fegyelmet tartani és képtelenség tanítani. Az én történetem nagyon régi emlék, de az unokáim se szerettek iskolába járni, pedig az a jó, ha a gyerek örömmel megy, a tanulótársaival és a tanárral is jó kapcsolatot ápol.

    Szeretettel: Rita🌹🌹🌹🌹

  4. Tóth Lászlóné Rita
    Drága Rita!
    Döbbenten olvastalak én, mint 3 fiút egyedül felnevelő egyedülálló anyuka. Hihetetlen és mégsem, hogy ilyen megtörténhet a mai világban ami lányaiddal megtörtént. Teljes mértékig veled együtt érzek!

    Az viszont szomorú tény, a pedagógusok kezéből teljes mértékig ki lett véve az iskolán belül a fegyelem tartása. Tehetetlenné váltak oly annyira, tanítani sem tudnak sokak a gyermekek elviselhetetlen magatartása miatt, miközben rá nem mernek szólni a társait bántalmazó gyermekre, mivel azon nyomban mennek a szülők ellenük panaszt tenni, hozzájuk veszekedni, ne adja isten még meg is verik őket, vagy épp a gyermekek mennek nekik akikre rá mertek szólni.
    Nálam az első kettő fiamnál minden normálisan ment az iskolákban. Ám a kisebbiknél kezdődött el az amit itt leírtál. Viszont a lányokkal sokkalta több baj volt, akár a felsőbb iskolában. Abban az osztályban ugyancsak nagy gondok voltak ahova ő járt. A média foglalkozott azzal az üggyel, amikor osztálytársa egy lány, használt tamponjával megdobálta órán tanárját, stb…
    Volt olyan nap amikor felhívtam fiamat mobilján nagyszünetben.
    Ő, alig hallhatóan a nagy hangzavar miatt közölte velem: – Előbb elkezdődött az óra.
    Én ledöbbenten kérdeztem:- Óra van? – Fiam válaszolta:- Igen, mindig ez van! Itt nem lehet tanulni. Mondtam én neked, hogy ide felesleges bejárni, de te nem hitted el nekem. – Órán mi ez a hangzavar? – kérdeztem. – Az egyik lány épp most dobta meg véres tamponjával a tanárt. – felelte.
    Eközben a lányok hangját hallottam a háttérben, akik hangosan veszekedtek a tanárral, mivel nem akarták hallani az anyagot amit ő szegény le akart volna adni az órán. A fiúk egymással beszélgettek, fennhangon nevetgéltek.
    Fiammal a beszélgetést befejezve jó ideig nem tértem magamhoz mivel ezen az órán olyan “beszélgetéseket” hallottam a saját füleimmel, no meg fejember ott kavargott amit gyermekem elmesélt a “repülő tamponról”, így aztán csak annyit tudtam nagy nehezen hangosan kimondani önmagamnak: – Jézusom!

    Frusztráltak a szülők, így a gyermekeik szintén, a pedagógusok és majdnem mindenki azzá vált?
    Ördögi kör, avagy ki tudja? Lehetséges mást igényel a jövő, mint amit mi szülők gyermekként megszoktunk, őseinktől átvettünk?
    Nem tudhatom, mindenesetre úgy látni valami elakadt, nem jól működik. Az Idő megjavítja, ha valahol valami elromlott.
    Sok erőt, kitartást kívánok neked szeretettel! Vigyázz nagyon magadra, családodra, vigyázzatok egymásra!
    Ui.: Szeretettel gratulálok a megnyert pályázati versedhez! – Putterer Magdolna Léna

  5. A középiskolában tiszta lányosztályba jártam. Nem volt rossz. Nem vonták el a fiúk a figyelmünket.
    Jó témát hoztál, körültekintően átláthatóvá téve. Tetszett.
    Szeretettel: Rozika🌹

  6. Kedves Rita!
    Tetszett az írás, tetszett a téma.
    Bizony nem ártana fontolóra venni, “koedukáció” bevezetését az iskolákban.
    Szeretettel gratulálok!
    Marica

  7. Az okosok egy új embertipust próbálnak kialakítani
    ami sok mindennek a rovására megy,aminek látszik a kezdete
    Érdekes téma.
    Szeretettel gratulálok
    TIbor

  8. Kedves Gyöngyi!

    Köszönöm, hogy olvastad és a hozzászólásodnak is örültem.

    Azonban akárhogy oldják meg, fegyelmezés szempontjából is jobb, ha külön vannak.

    Szeretettel: Rita🌹

  9. A szakközépiskolában, ahová jártam, évfolyamonként 3-3 tagozat volt, s úgy oldották meg a testnevelés órákat, hogy évfolyamonként volt, külön a
    három tagozat fiainak a hatodik órában, és egy másik napon a hatodik órában a három tagozat lányainak. így a fiúknak nem volt vihogni valójuk, amikor egy lány felmentést kért, és akkor sem, amikor futáskor a lányok melle ide-oda mozgott.
    🌻 Fgy

Szólj hozzá!