Az üstökös

Összes megtekintés: 122 

Fodor Gyöngyi – Az üstökös

Egy fényes üstökös száguldott át a sötét égbolton lumineszkáló nyomot hagyva maga után. A farka hosszú volt és fehér, kékbe hajló. Megcsodálta volna, de a látvány szépségét elnyomták a fájdalmas ütések. Sikolyok és könyörgések hagyták el az ajkát.
A férfi keze nem pihent egy percre sem. Ütötte, ahol érte: a hasát, a karjait, majd ököllel arcba vágta s egy alig hallható reccsenéssel eltört a foga. Vér mosta ki a letört fogdarabot. A következő ütés az orrát érte. Elájult, de a férfi felverte. Kezeivel és a karjaival próbálta megvédeni magát, de támadóján eluralkodott a féktelen düh. Miért döntött úgy, hogy találkozik vele, hiszen tudta, hogy erőszakos? De segítségre volt szüksége, és biztos volt benne, hogy ő tud segíteni neki, ezért felhívta. A férfi azt mondta, hogy segít neki, cserébe vissza akart jönni hozzá, újra vele akart élni. S amikor a nő nemet mondott , haragja felszakadt, mint egy tomboló folyó. Megszállottá vált és a gyűlölete határtalan volt, nem tudta elfogadni, hogy a múltban elhagyták és most sem ő, hanem csak a segítsége kell. Elhagyta, mert a férfi betegesen szerette, birtokolni akarta, legszívesebben magához láncolta volna egy vastag fémkarikákból készült lánccal, ami képes lett volna megtartani egy felbőszült oroszláncsordát is. Arra gondolt, hogy valaha mennyire szerette. Tudnia kellett volna, hogy egyik percről a másikra ki tud fordulni önmagából, ehelyett megbízott benne. Könnyei keveredtek a vérrel, alig kapott levegőt. Későn vette észre a kést. Sötét volt, és a türhetetlen fájdalom közepette becsukta a szemét. “Kérlek, hagyd abba” könyörgött többször is de az meg sem hallotta. A szúrás a mellkasába ért. Szörnyű fájdalom hatolt át benne, zsigeri fájdalom, ami olyan sötét volt, mint az éjszaka. Újra és újra.
Utoljára az égre nézett. Az üstökös szétrobbant, számtalan töredékké vált, és darabjai megannyi hulló csillagként világították meg a sötét égboltot. Ez az égi show megállította a támadó kezét, hipnotizálva nézte az eget. Bizonytalanul állt, végül a földre dobta a kést. Homlokáról az izzadságot a véres ingje ujjával törölte le. Ellenőrizhetetlen remégés rázta meg a testét. Ránézett a lemészárolt nőre és rémület fogta el. Mit tettem? Otthagyta áldozatát a földön és futva elmenekült.
A lány utolsó gondolata az volt, hogy a régiek azt tartották, az üstökösök a katasztrófák hírnökei. Miért pont neki? Még pár másodpercig nézte az égi showműsort, majd lehunyta a szemét. Örökre.

“Az üstökös” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Nekem alapjában véve tetszett, átjött… 🙂
    Pár apró észrevétel:
    A második mondatban, én farka helyett csóváját írtam volna, szerintem picit magas labda, de lehet csak én vagyok ilyen megátalkodott :))))
    Illetve az egész mindentudó I/3-ban van ha jól látom, ezért a “Mit tettem?” kiszólás szerintem kilóg…

  2. Szomorú, megrázó történet volt. Sokan istenitik a szerelem érzést, pedig könnyen át tud csapni gyülöletbe. A szelíd szeretet sokkal többet ér, az józan marad, nem fordul ki önmagából soha. Kár, hogy ezt csak későn tudtam meg. Ráadásul sokan mondják, hogy ha a szerelem elmúlik, attól még a szeretet megmarad. Viszont, ha nem volt szeretet, csak lángoló szerelem, akkor mi marad meg? A felkorbácsolt érzések kezelhetetlenné válnak.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!