PETŐFIRŐL

ERDŐD, KOLTÓ

Milyen volt ez a lelkes ifjú? (könyv 26.oldal)
Arra minden barátja emlékezett, hogy szemfogai (egyikük egyet ír, másikuk kettőt jelez) kissé kifele álltak. Termete nem volt daliás, korán jelentek meg ősz hajszálai.

Erdődön a várdombbal szemben nyúlik el egy hosszú egyenes fasor. E mellett egy kert, mögötte az erdő, jobbra a széles kocsiút. Ehhez közel áll egy obeliszk, amelynek emléktáblájára Petőfi sorait vésték:

Álldogálok a tó partján,
Szomorúfűz mellett”

Ezt a kis tavat a Homoród patak táplálta. Ha Petőfi megjelent Erdődön, itt találkozott Júliával.

Az erdődi vár kápolnájában tartották az esküvőjüket, melynek oltára ma Szatmárnémetiben van. A költő így ír erről az eseményről Úti leveleiben: Szerettünk volna, én is, menyasszonyom is, helyhez és alkalomhoz illő, komoly és ünnepélyes arcot ölteni, de sehogy sem sikerült, folyton mosolyogtunk egymásra.”
Az esküvő utáni heteket Koltón töltötték. (könyv 93.o) Júlia feljegyzi az ősz képét, mely körülveszi őket: Az előttem fekvő tájat nézem, mint hal ki rajta lassan-lassan fű és virág, fa és bokor…” A bércek, mint szerelem nélküli jegyesek, néznek erre sötéten, komoran; fejeiken hókoszorú, mellyel őket eljegyzé már a közelgő tél magának.”

Az öreg somfa alatt levő malomkövön pedig a férje írja a mindenki által ismert Szeptember végén című verset. Ezt természetesnek szokták értékelni, hogy egy jóslatszerű sejtés van benne. Azt a barátok sem vették figyelembe, hogy a szabadságharc elmúltával az ország területén belül is útlevéllel lehetett utazni. A Júlia útlevele lejárt, így akár börtön is fenyegethette volna, ha nincs módja megújítani.

PETŐFI TÉR 3

Ha leszállunk a vonatról Debrecenben, az állomás egyik épületén emléktábla jelzi, hogy ennek közelében lakott Petőfi 1843-44 telén csaknem 3 hónapig, Fogas Józsefné színházi jegyszedőnőnél a Várad utca 3484. szám alatti házban. Ezt a házat később átépítették. Az 1800-as évek végén Petőfi térnek nevezték el a Várad utca végén levő Népkertet a költő tiszteletére. A Fogasné háza a Petőfi tér 3. számot kapta. Majd a vasútállomás környékének rendezésekor lebontották ezt a házat is. (9. o.) Az emléktáblán ez a szöveg áll, hogy a tábla felavatásánál jelen volt Jókai is. Dr. Szamosújvári Sándor, aki a debreceni emléktáblák elhelyezésével foglakozott, mondta egy alkalommal, hogy nem találja az irodalmat arról, hogy Jókai valóban itt lett volna. A ház a római katolikus szegény ápolda szomszédságában állt. Itt írta Petőfi a Temetésre szól az ének című versét.
Nem csoda, ha soha nem emlékezett jó szívvel Debrecen városára. Sok nélkülözésben volt itt része, és később katonai feletteseinek meg nem értésében, mivel őket a katonai rendtartás kötötte, nem a részvét és az érzelmek vezérelték a szabadságharc idején.

A Teleki utca sarkán levő házon volt egy emléktábla, amelyik a Várad utca kezdetét jelezte. 2007-ben már nem volt látható. Bolti kirakat van a helyén.

PETŐFI SZOBOR
A mai Petőfi téren látható a Petőfit ábrázoló szobor. Már 1925-ben foglakozott az Országzászló Bizottság egy Országzászló felállításának gondolatával. 1937-ben pályázatot írtak ki ehhez terv készítésére. Medgyessy Ferenc is készített egy tervet, amit Smurák József építésszel közösen óhajtottak beadni, de Sőreghy János múzeumigazgató úr feljegyzése szerint ez a terv megérdemelten szóba se jött. Egy bizottság döntése alapján a Nagy Sándor János által készített szobrokat állították és avatták fel 1938-ban, március 15-én. Az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács, melynek tagja volt Medgyessy Ferenc szobrász is, egy személyben Medgyessy Ferencet bízta meg az alkotások bírálatával, mivel ő úgyis járt egy másik megbízatással Debrecenben. Ő úgy találta, hogy a munkást és parasztot ábrázoló két alak aránytalan. Ezt a két alakot aztán eltávolították 1942-ben. Mikor Debrecen városa Petőfi szobor felállítását tervezte 1947-ben, ennek elkészítésével Medgyessy Ferencet bízták meg. Ehhez az anyagot az előbb említett két szobor beolvasztásával nyerték. A Petőfi szobor felállítása után baráti bírálatként ezt a pár sort kapta a mester Egri József festőművésztől: „ a Petőfi szobrodról küldött fotón bizony vannak nem kívánatos eltolódások, az általad jelzetteken kívül, mintha a figura is dőlne.”
(Kürti Katalin: Medgyessy)
A mester ezt írta az alkotásáról: „Teltebb idomokat kapott a szobor, gondolva arra, hogy a szobrásznak ez az egyetlen eszköze a szellemi kiválóság kifejezésére, kissé el kellett térnem tehát a fotogarfikus igazságoktól a szobrászati igazság érdekében.”
(Kovács Gergelyné: Debrecen Panoráma magyar városok sorozat)
1981

SZENT ANNA UTCA 7
Szendrey Ignác szerette volna, ha a lányáék Budapestnél közelebb élnek hozzájuk, Erdődhöz. Az 1848-as év végén rövid ideig egy fedél alatt laktak Debrecenben. Egy Szepes pusztai tanyát tartott arra érdemesnek, hogy a szabadságharc elmúltával itt telepedjenek le a fiatalok. A földbirtok a délnek húzódó akácos dűlőút mentén feküdt, amelyik Ebes pusztát elválasztotta Szepes pusztától. Valószínűleg 1849. január 10-én meg is mutatta lányának és vejének Szendrey Ignác. De ehhez a vásárláshoz szükség volt arra, hogy tulajdonában legyen egy ház is Debrecenben. Vásárolt is kettőt, egyiket a mostani Szent Anna utca 7. szám alatt, a másik az akkori Egyháztér 3. számú ház volt. A tanács 1849. április 25-én hagyta jóvá az adás – vételt. A szerződés 1849. május 21-én köttetett, a ház 1850. pünkösd napján szállott át Szendrey birtokába. Óvatosságból talán, mindkét házat a saját nevére íratta, de hol volt már akkor a Petőfi család?
1860-ban eladásra is került a ház. A birtok a Leidenfrost Gyula tanácsnok kezébe került, aki később Sebes Györgynek adta el, majd a Reviczky családé lett. A Szent Anna utcai ház ma az Adventista egyház tulajdona. Pesten telepedett le Szendrey Ignác, a másik lányával, Marikával és annak családjával. Mikor 1867-ben Petőfi Zoltán, a költő fia Debrecenben kapott színészi állást, neki nem lett itt otthona. Fel akarta keresni, a helyeket, ahol apja lakott 1843-44 telén, de már nem tudott senki Fogas Józsefnéről, akinek lányneve Harangi Éva volt. Petőfi Zoltán a korabeli leírás szerint szép arcú, középtermetű ifjú volt, akivel Egressy Ákos első ismeretségük után 18 évvel Debrecenben találkozott. Zoltán betegen feküdt egy Csapó utcai kis bérszobában. Egészségét nem nyerte vissza többé, a később alkalmazott kúrák ellenére sem.
SZENT ANNA UTCA 21.
Római katolikus plébánia épülete. Itt jegyezték be a Petőfi Zoltán születésének tényét. A falon emléktábla látható a költő versével, melyet fia születésére írt. A keresztszülők Arany János és felesége voltak.
BATTHYÁNY UTCA 17
Köztudott, hogy ez a régi színház helye, ahol színészkedésben nem sok babér termett Petőfi Sándornak, de később a fiának sem. Emléktábla jelöli a helyet. (Később átszámozták a házat.)

BATTHYÁNY UTCA 13
A házban Schwartz Sámuel ügyvédé volt az egyes számú lakás. Nála lakott Petőfi Sándor barátja, Pákh Albert. Az ő segítségére számított a költő, mikor 1843 novemberében ide érkezett vékony öltözékében, fázlódva a kapu elé. Pákh úgy tudta megoldani a helyzetet, hogy elhelyezte őt a színházi jegyszedőnő, Fogas Józsefné már említett, szegényes házában.

BATTHYÁNY UTCA 16

Erről a házról nekünk, dóczistáknak az 1940-es években tudni illett, hogy itt lakott a költő 1948 decemberében, és itt született a fia. Mindig csodálkozom, hogy ennek a háznak az azonosítása ma gondot okoz sok embernek. Azt tudják róla, hogy valami kocsmaféle van benne, pedig emléktábla is van a falán. (De hát az egész utca tele van ilyen kocsmafélével. Egyetlen szoba pedig nem akad arra a célra, hogy egy emlékszoba legyen benne a költő tiszteletére.)

CSAPÓ UTCA 16

1849 januárjában hideg tél volt. A pestről Debrecenbe menekült emberek alig várták, hogy elfoglalhassák szállásukat. Az elszállásolási bizottság a Vörösmarty család részére az akkori 329. számú, a későbbi Csapó utca 16. számú házat jelölte ki, amely Kardos Istváné volt. Az 1960-as években az emléktábla is elkerült innen, mivel nem lehetett feltenni az új épületek nagy kirakati ablakaira. Mikor Petőfi a Bem seregébe indult, felesége és fia Vörösmartyéknál kapott itt átmenetileg szállást. Az idős Petrovics, Zoltán másik nagyapja itt kereste fel őket egy alkalommal. Neki még megadatott, hogy láthatta az unokáját, de a nagymamának már nem. Nem soká meghalt mindkét nagyszülő. Erdődön pedig a Júlia édesanyja 1849. március 11-én halt meg.

“PETŐFIRŐL” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!