PILLANATOK AZ ESKÜVŐRŐL

Nem szerettem volna elrontani a hangulatot saját megjelenésemmel. Gyakran sodródom váratlan betegségekbe, kisebb műtétekbe, évek óta kerettel járok. A lépcsők az ellenségeim, segítséggel tudok túljutni rajtuk. Miért kellene egy ilyen nagymama egy jól szervezett, szép esküvőn? Úgy gondoltam, Péter unokám megértő és maga sem ragaszkodik az ilyen megjelenéshez. Nem így történt. Tervezgetni kellett az ő kívánsága szerint. Édesanyja már nem lehet jelen személyesen, csak érzésekben. A menyasszony szülei sem lehetnek már ott. Sokat nem tudtam a lehetőségekről, csak annyit, hogy unokám mindent előkészített bár mikori fogadásunkra úgy, hogy senkinek se okozzunk semmi gondot. Reménykedtem, hogy nekem is minden úgy sikerül az előkészületekben, ahogy szeretném. Bármennyit is láthatok a történésekből, az a kicsi is maradandó emlék lehet.
Megérkeztünk a megjelölt szállásra. Úgy tűnt, hogy az idő nem akar kedvezni a fiatal párnak, kicsit hűvös idő mutatkozott kevés esővel, de ők bejutottak nagyobb kellemetlenség nélkül a házasságkötő terembe. Segítséggel mi is megjelenhettünk a vendégek utáni padokban. De úgy véltem, a templomba már nem jutok el, a távolságot nagynak mértem fel a gyalogláshoz. Aztán elindultam lassan a kerettel az ünneplők után. Kellemes séta volt, ritkán van ilyesmiben részem. Már közeledtem a templomhoz, a zebrán megállapítottam magamban, hogy ma fiatal vagyok és egészséges. Elvégre csak jövőre leszek 90 éves. Panaszra semmi ok. Ebben a templomban volt a szülők esküvője, a gyerekek keresztelése. Úgy emlékeztem, oldalt van valami olyan bejárat, ahol nincsen lépcső. Nem csalt az emlékezetem, bejutottam az oldalajtón. Itt már akár elraktározhattam volna az emlékeimet, de hát a mozgalmas része ezután következett az esküvőnek, a megszokott vendéglátóhelyen, ahol eddig is
találkoztunk a kisebb családi ünnepségek alkalmából.
Unokám bemutatott egy fiatalembernek a vendégek közül, aki a munkaadója. Mondtam, hogy nem vagyok elfogult, de az unokám a világ legcsodálatosabb fiatalembere.
Tudom, – válaszolta a főnök- azért dolgozik nálunk.
Már ezért is érdemes volt ide eljutnom, hogy megértem, más is osztozik a véleményemben.
Sok fiatal lévén a vendégek között nagyon jó volt a hangulat. Az ültetés is sikeres volt apró kis meglepetés írással és ajándékokkal figyelmesen. Úgy gondoltam, még egy táncra nekem is van lehetőségem az életben, miért ne az unokámmal legyen? Hát pár lépést táncoltunk is. Bármikor megnézhetem az azóta elküldött képeken. Halkan megemlítettem Péternek, hogy anyáról eddig nem emlékezett meg senki. Kihajtotta a zakó belső bal oldalát, ott volt a zsebében az anyja fényképe. Itt egy kicsit meghatódtam, érthetően.
Minden szépen, jól, kedvemre valóan zajlott. Keveset tudtunk beszélgetni Judit lányom egykori asszisztensnőjével, akik őt nagyon szerették. Természetesen itt volt Judit legjobb barátnője, aki az utolsó napjaiban faleveleket hozott neki ajándékba a kedvenc bükki fáiról, feltűzte a függönyére, hogy láthassa legalább ilyen gyűjteményben a sárguló leveleket. Szóval teljes családi hangulatban voltunk.
Nem akartam túlságosan elfárasztani a nagyon szeretett nagyapát. Gábor unokám helytállt a rendezés segítésében. Édesapjuktól elbúcsúztunk és elindultunk lepihenni. Péter később zongorázott a vendégeknek, amit én is szívesen hallgattam volna. Megígérte, hogy majd zongorázik nekem itthon a születésnapomon. Mivel az anyjától örökölt autója jelenleg javítás alatt van, ha nem ebben az évben, akkor jövőre a kilencvenedik születésnapomon.

Hát délelőtt ezek jutottak eszembe. Ami nem elviselhető számunkra, hogy nem tudunk se most, se a későbbi időkben segíteni Nektek. Talán még nem körvonalazódott előtted, hogy magatokra tudtok számítani a háztartás és minden más dologban. Erzsike segítsége sem végtelen sajnos, ő se fiatalodik. Azt biztosan nem kell mondanom, hogy bizonyára megköszönitek neki az ételeket. Kérlek, ne bonyolódj semmi kölcsönbe. Majdcsak meghalunk nem sokára, innen is kerülhet nektek valami anyagi segítség. De már ne utazgatásra költsétek, nem kell beleélni magatokat abba, hogy máris milliomosok vagytok. Lakni kell valahol. És remélem, nem a börtönben kötsz ki a költekezések miatt. Tudod, hogy én utálatos vagyok, de valakinek meg kell mondani minden rosszat Neked, ha már apa nem elég szigorú Hozzátok. Egyelőre mindenki annyit költsön magára, amennyit megkeres és amennyit nagyon muszáj. Itthon, az országban. A többi megy a tartalékba, míg mód van rá. Mi öregek mindannyian nagyon féltünk. Jó volna, ha Veletek csak jó történne mindig, ha már nem leszünk is. Mindig gondolni fogunk Rátok. Nagyi

“PILLANATOK AZ ESKÜVŐRŐL” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Magdolna !
    Jó történet bölcsen végződött
    Szeretettel olvastalak
    Tibor

  2. Kedves Andrea!
    Köszönöm megértésed. Tegnap szinte egész nap Judit lányom emlékével foglalkoztam. Megígértem az unokáimnak, hogy a régi fényképeket rendezem, feliratozom, találtam olyan képet, ahol Judit egy sötétkék ruhában áll és a ruha is megvan itthon. Átmosom és a fényképpel együtt elteszem Péter unokámnak. Gábornak is adok anyjuk 2 régi ruhájából, hogy akkor is közel lehessenek Judithoz, ha mi már nem segíthetünk semmit, csak lélekben és gondolatokban nekik. Magdolna

  3. Kedves Magdolna,
    megható ez a levél, egy szerető, aggódó és bölcs nagyi gondolatai.
    A nagymamákra mindig szükség van. Örülök, hogy elmentél az esküvőre.
    Élményeid azt bizonyítják, hogy az erő bennünk születik meg, magunk kovácsoljuk.
    Akár lehetetlennek és hihetetlennek tűnő dolgokat is képesek vagyunk megvalósítani.
    Minden jót és szépet kívánok neked! 🙂

    Szeretettel: Kankalin 🌺

  4. Kedves Rita! Kicsit megijedtem, mikor elolvastam az írás végén az intelmeimet, gondoltam, erre nem kíváncsi senki. Köszönöm megértésedet, anyjuk helyett az én feladatomnak érzem a rossz dolgokra való figyelmeztetést, szerencsére megértjük egymást az unokáimmal. Magdi

  5. Kedves Magdolna!

    Igen, meg kell mondani az igazat, akkor is, ha nem esik jól, ha szeretettel teszi az ember, akkor fontos az őszinteség. Utólag sok mindent másképp lát és gondol az ember, még lehet, hogy egyszer visszaemlékeznek arra, hogy mennyire igazad volt.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!