Tudtuk, hogy jön! Vártuk is. Sűrűn néztük a radarképet a netten. Szinte ujjongtunk mikor megláttuk az égen az első felhőképződményeket, hisz addigra már nem csak mi kóvályogtunk a 40 fokos melegben, de az állatkáink is csak pihegtek egymás mellett fekve a kis konyha kövén, a két kutya és a kandúr… .
Aztán megjött. Először még kis szelídnek tűnk, ahogy megmozgatta a szomszéd fáinak levelét. Majd átosont a mi fáinkhoz. A bő termést mutató körte és diófához. A fák levelei ujjongva táncoltak, úgy köszöntötték a felüdülést hozó szellőt. Nem is sejtve, hogy e mögé bújva ott lapul a vihar. Még pár másodperces simogatás, szeretgetés után kiugrott a felhőkből és tépni, szaggatni kezdte a fákat és a világra zúdította a puttonyát amiben ott lapult a muníció, először apró majd egyre nagyobb szemű jég képében. Nem tartott soká az égi háború.
Mire elvonult az udvart nem csak az öklömnyi, barack-nagyságú jég borította be, hanem a levert dió és az agyonvert körte is. Azok tetején megcsillant az üvegcserép ami a tetőről eset le, mikor széttörte a világító-ablakpótló üvegcserepeket a jég.
A kis konyhakertben élettelenül feküdtek a földön a paprikák, paradicsomok, káposzták. A kis, ősszel ültetett szilva és meggyfa dereka ketté törve… .a szőlőből semmi se maradt… ott állt csupaszon a majd 30 éves tőke… .
De mi éltünk. Első utunk az utca volt, hogy a szomszédok is rendben vannak-e… . Kinél, mekkora a kár. Az elhárítást hol is kezdjük. Mindenütt képeket készítettünk és elkezdtük minden háznál, magunknál is a tető rendbe tételét.
Orosháza. 2017. augusztus 06-i vihar után…
Jártó Róza
Drága Violám!
Kedves Rita!
Sajnálatos módon én csak azt írtam le ami velünk történt amikor a vihar lecsapott Orosházára, a mi utcánkat se elkerülve…. Nem is néztem, hogy épp ez a megadott téma is. Igaz nem is versenyeztettem az írásom, mert épp elég volt átélni azt a szörnyűséget. Ma is nézegettem a téli körtét bőven termő fámat, hogy egy darab se maradt a fán, de levél se nagyon. A szőlő is levelestül, szőlőstül ment tönkre…. Talán a dió….hisz azon ott a burok. Mivel sosem vettem se paradicsomot, se szavanyúságnak valót így idén ezekről le is kell mondanom…. Igaz tavalyról még van pár üveg mindenből…. De itt a remény is, hogy jövőre újra lesz tavasz és akkor minden újra terem….
Köszönöm az olvasást!
Szeretettel: Jártó Róza
Drága Róza!
Nagyon szépen leírtad a vihart. Bizony, egyre aggasztóbb hírek érkeznek a pusztításokról. Ilyenkor hálát adok, hogy az én házam még megúszta, nem estek le a cserepek. Persze, megtörténhet velünk is bármikor.
Szeretettel gratulálok: Viola (f)