AZ UTOLSÓ TÁNCOSPÁR

Jó hangulatú kis rendezvények voltak hallgató korunkban különböző alkalmakkor, beszélgetni, táncolni volt lehetőségünk. Első éves korunkban inkább csak ismerkedtünk, ki melyik táncnak a jó művelője, kivel lehet jó hangulatú tangót táncolni és ki a lendületes, jó keringőző. Olyan szabály is divatban volt akkoriban, hogy aki éjféli 12 óra előtt nem hívta fel a hölgyeket táncolni, utána vissza lehet utasítani a felkérést. Ugyan, kinek volt ehhez kedve, ha pont az kérte, akire már olyan nagyon várt. Legfeljebb tehetett az ember egy kis megjegyzést a késlekedésért. Keringőzni 2 fiú tudott jól, kellemesen. Az egyik később valahogy elkerült az évfolyamból, vagy csak én nem figyeltem rá? A másik, Béla ma is él. Időnként keressük egymást telefonon, megszámolva, hányan vagyunk még életben az évfolyamtársak közül? Hát mint táncospár, már csak ketten vagyunk. Friss, fiatalos a hangja, nem tudok olyan betegségéről, ami mozgásában akadályozná. Ha nem volna a törött csontom, ami járásomban se hajlandó segítségemre lenni, szívesen keringőznék még egyet, ezzel szoktunk tréfálkozni Bélával.

“AZ UTOLSÓ TÁNCOSPÁR” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!