Krisztina

Érdekes hírt olvastam a minap az újságban. Így szólt: ;A rendőrök előállították H. Krisztinát (28), akit azzal gyanúsítanak, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat alkalmazottjaként rendszeresen eltulajdonított a vérellátó készletéből. A már évek óta tartó visszaélés-sorozatra egy nemrégiben új szálon felvett nyomozati módszer derített fényt. A rendőrök még vizsgálják a vérkészletek megcsapolásának okát, valamint hogy mi történhetett el eltulajdonított vérkészítményekkel.;

H. Krisztina? Elgondolkodtatott a cikk. Én is ismerek egy H Krisztinát: az egyik volt egyetemi csoporttársamat Horváth Krisztinának hívták. Nem voltunk különösebben jó barátok, csak néha együtt tanultunk a könyvtárban.

Kriszti érdekes lány volt. Vagy inkább különc. Mindig hosszú ujjú ruhákban járt, és rövidnadrágot sem láttam rajta soha. Azt mondta, fényallergiája van, ezért kerüli a napfényt. Ha sütött a nap, szinte soha nem jött órára, vagy ha igen, akkor mindig napernyővel. Olyan gót stílusú lány volt, fehérre púderezett arccal, fekete ruhákkal, fekete hajjal. Milyen büszke volt rá, hogy a saját hajszíne a koromfekete, nem kell festenie, erre a mai napig emlékszem! Még a napernyője is egy esernyőből volt átalakítva, csak rátette a fekete csipkerétegeket, hogy stílusosan nézzen ki. Tanulni nem nagyon akart, de azért csak átvergődött kettesekkel-hármasokkal a vizsgákon. Mondogatta is, hogy nincs jó helyen, inkább másik szakra kellett volna jelentkeznie… Mi pszichológiára jártunk, de mit is mondott, mi érdekelné inkább? Ha gondolkodom, biztos eszembe jut… Megvan! Azt mondta, inkább ápolónőnek kéne mennie, mert azt inkább közel érzi magához. Vajon mi lett vele?

Aznap este bekapcsoltam a híradót. Nyár volt, uborkaszezon. A vezető hír az volt, hogy a néhány nappal korábban előzetes letartóztatásba került H. Krisztina milyen patáliát csapott, amikor le akarták fotózni, mert nem engedte, hogy megjelenjen az arcképe. Érdekes, hogy a raboknak is vannak jogaik. De azért mégiscsak készült róla egy felvétel, ahogy a meghallgatására várakozik. Tiszta feketében volt, hosszú nadrágban és hosszú ujjú pólóban, kesztyűben. Bár az arca nem látszott, mert kikockázták, de az látszott, hogy hosszú, fekete haja volt, ami kibontva omlott a vállára és a hátára.

Megdöbbentem. Nyár van, kint a hőség rekordokat dönt, ő meg úgy van öltözve, mintha kint csak 10-15 fok lenne… Megint eszembe jutott róla az évfolyamtársam. Érdekes, akkor ugrott be, hogy ő is mindig kesztyűben közlekedett, mert azt mondta, nem akar semmilyen fertőzést elkapni a tömegközlekedési eszközökön…

Túl sok volt az egybeesés. Másnap reggel már direkt rákerestem, hogy lehet-e bármit tudni erről a H. Krisztináról? Egyre inkább a meggyőződésemmé vált, hogy a volt évfolyamtársam az, hiszen az életkora is stimmelt… Fotót természetesen nem találtam róla. A Facebook-profilját megtaláltam, de oda sem volt egyetlen saját képe sem feltöltve. De mégis az ő profilja volt, mert a főiskola neve és a végzés éve stimmelt. És akkor ledöbbentem. Megtaláltam a munkahelye nevét is: Országos Vérellátó Szolgálat. A profil tulajdonosa pedig már 20 napja nem lépett be. Akkor volt 18 napja, hogy olvastam az őrizetbe vételéről.

Kíváncsiságképpen rákerestem, milyen oldalakat böngészett, miket lájkolt. Kedvenc zenék, filmek is voltak felsorolva. A filmek keltették fel a figyelmemet: Twilight – Alkonyat, Vámpírok bálja, Interjú a vámpírral, Van Helsing, Underworld… Csupa vámpíros film. Megdöbbentem. Talán vámpírnak képzelte magát, és azért védekezett volna ennyire a napfény ellen? Jó hogy nem mondta, mert biztos hülyének néztük volna a főiskolán, hiszen köztudott, hogy vámpírok nincsenek!

Két nappal későbbi hír az újságban: ;A vérkészítmények sorozatos eltulajdonításával vádolt H. Krisztinát (28) a rendőrök tegnap szándékozták átkísérni az előzetes fogvatartás helyszínéről egy biztosabban őrzött körletbe. Azonban a gyanúsított már az átszállítás előtt is furcsán viselkedett, nem akarta elhagyni az épületet. Amikor erőszakkal kivezették a rabszállító autóhoz, a nő nagyot kiáltott, és hirtelen kiszabadulva a bilincseiből eltűnt, csak egy marok hamu maradt utána. A rendőrség valószínűsíti, hogy egy jól szervezett, bűvészi elemeket sem nélkülöző szabadítási kísérlettel áll szemben. Haladéktalanul megkezdték a vádlott után az újbóli nyomozást.;

Nincsenek szavaim. Nekem már ne mondja senki, hogy vámpírok nincsenek. A vérkészítmények nyomát nem fogják megtalálni. Kriszti magával vitte a titkát a sírba… Vagy mégsem, hiszen rájöttem! De elmehetek-e szólni a rendőröknek? Nem… Azt hiszem, nem szeretném életem hátralevő részét a diliházban tölteni. Keressék csak nyugodtan az eltűnt gyanúsítottjukat! Én este gyertyát gyújtok a napfénytől porrá vált H. Krisztina lelki üdvéért…