Konzílium

Összes megtekintés: 202 

Hárman állták körül az ágyat, gondterhelt ábrázattal, csendesen. Arcukon megfeszültek az izmok, szemmel láthatóan a válaszokat igyekeztek megkeresni a miértekre.
Egyikük lassú mozdulatokkal simogatta őszes szakállát, és szinte csak önmagának mormogva jegyezte meg suttogva:
– Túl szapora a légzése.
A mellette álló fiatal nő felnézett rá. Ijedt tekintete cseppet sem titkolta tehetetlenségét.
– A szemei is túlzottan dülledtek – mondta tétován.
Harmadik társuk a fejét vakarta, majd egyesével tépkedni kezdte rövidre nyírt hajából a szálakat. Társai tudták, hogy ez az elmélyült gondolkodás jele, egyben rossz szokása is.
– A keringésével lehet gond talán… – töprengett hangosan, de nem kollégáihoz intézte mondanivalóját. Valahol máshol, messze járt, szemei egy ismeretlen, távoli pontra meredtek, tekintete elhomályosult.
– Tennünk kellene valamit, már nem sok ideje lehet hátra – szólalt meg újra türelmetlenül a nő, és már mozdult az ágy felé, amikor társa rászegezte tekintetét, elszakadva a távoli világtól.
– Vannak esetek, amikor az orvostudomány tehetetlen Dr. Vak – sziszegte a nő felé szinte mérgesen. Nyugodjon meg!
A nő visszalépett, és szemeit lesütve könnyezni kezdett.
– De hát így… így vége lesz, és mi tehetetlenül végignézzük?
– Igaza van. Ne csak álljunk itt és okoskodjunk, operáljunk!
– Ebben az állapotban sajnos ezt nem javaslom Dr. Vér. Belgyógyászként tudnia kellene, hogy vannak reménytelen helyzetek is.
– Igen, vannak Dr. Csont, de egy esetleges sebészeti beavatkozás is szóba jöhet, amivel megoldhatnánk a légzését. Jelenleg nem kap elég oxigént. Persze ez az Ön szakterülete.
A férfi abbahagyta hajának ritkítását és határozott mozdulattal előre lépett.
– Rendben van, adjanak egy szikét!
– Nem kellene előtte bemosakodni? – szólalt meg vékony hangon, szinte sikítva a fiatal nő.
– Arra már nincs idő. Csak másodperceink lehetnek talán.
Az ősz szakállú társa kézbe vette a kést és már nyújtotta felé, amikor nyílt az ajtó.
Egy magas, széles vállú fiatal férfi lépett be. Mosolyogva, de határozott hangon szólt rá:
– Ketteske! Tegye le azt a tompa éttermi kést. Maga hármaska pedig nagyon gyorsan dobja vissza az akváriumba azt a szerencsétlen aranyhalat, mielőtt megfullad. A héten már harmadszor játszanak orvososdit, nem unják még? Inkább jöjjenek ebédelni, a kedvencüket főzték a konyhán, marhapörköltet galuskával.
A rövid hajú a markába fogta a kis halat, és visszadobta a vízbe, majd két társát követve elindult az ebédlő felé.
– Így nem fogunk Nobel díjat kapni – dünnyögte maga elé mérgesen, és szemeivel a bejárat feletti táblára pillantott. Mindig elolvasta hangosan, ez is „rossz” szokásai közé tartozott:

Idegosztály
Idegeneknek belépni tilos!

– Bolondok! Hogy kerülök én ide közéjük? – csóválta a fejét, majd belépett az étkezőbe, ahol a többiek már boldogan falatoztak…

“Konzílium” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Rozika, Clarissa, Gyöngyi, Márton, Rita, Marica!
    Köszönöm, hogy olvastátok a történetet.
    Könyvemben már megjelent, de most itt is megosztottam. 🙃
    Fontos a humor az életünkben.
    Szeretem meglepni is az olvasókat.
    Szeretettel
    Józsi😀

  2. Kedves József!
    Nagyon jó kis történet, főleg a vége tetszett nagyon. Szeretem azokat az írásokat, amik meglepnek és megnevettetnek is egyszerre.
    Békés, szép napokat kívánok: gyöngyi

Szólj hozzá!