Látogatás

Összes megtekintés: 82 

Mártika kislány korában az volt a szokás, hogy ha valaki felkereste egyik rokonát vagy régi jó barátját, akkor vitt valami apró kis ajándékot a család gyermekeinek.

A kicsiknek esemény számba ment a látogató érkezése, aki mindig színt hozott az otthonukba már önmagában azzal, hogy megjelent, de többnyire mondott néhány szórakoztató történetet, amit feszült figyelemmel és örömmel hallgattak.

Nos, amit a látogató hozott az többnyire valóban apróság volt, de mégis örömöt szerzett vele. Ilyen volt például egy szelet csoki, drazsé, nyalóka – mely többféle formában és színben is készült – Zizi, vagy egyéb a gyermekek által kedvelt édesség.

Azonban a családnak volt egy olyan rokona, aki csak akkor jött, ha szüksége volt valamire. Érzéke nem volt a gyerekekhez, – a sajátjait se nevelte fel – igazából nem is foglalkozott velük, nem dicsérte őket, hogy milyen nagyra nőttek, vagy milyen szép a ruhájuk, csupán miután elfogyasztotta mindazt, amivel megkínálták – mert, hogy a látogatót mindig illett valamivel vendégül látni, – előadta, hogy éppen mire lenne szüksége.

Márti édesanyja már jól ismerte ezt a „kedves” rokont, azért, hogy a gyerekeket ne érje csalódás, mindig tartott otthon egy kis édességet, amit a vendégnek adott, hogy azt ő adhassa át a gyerekeknek. Ilyenkor az illető szabadkozott, hogy megfeledkezett róla, de azért elfogadta és át is adta a kis lurkóknak, akik örültek neki.

“Látogatás” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!

    Nem attól lesz boldog gyermekkora a gyereknek, ha ajándékot kap, hanem attól, ha szerető családban nő fel, ahol nem divat a másikat pocskondiázni, a hibáira rávilágítani, megszégyeníteni, rossz hírét kelteni, stb. Ahol felnőttként rájön az ember arra, hogy milyen nagyszerű szülei voltak, akik nem a saját mellüket döngették és nem arról értekeztek, hogy bezzeg ők, hanem természetes volt számukra az, hogy “ne tudja a bal kéz, hogy mit tesz a jobb”. Ezek éppen azért rendkívüli értékek, mert a világban nem ezt tapasztaljuk, nagyon nem ezt. Azzal akarunk nagyobbnak tünni, hogy a másikat lenyomjuk.

    Nagyon elbeszélünk egymás mellett. Nyilván nem tudom jól kifejezni magam, vagy alapvetően nem ugyanazt tartjuk értéknek. Kigyót, békát kiáltani bárkire, mindenki képes, de szeretetben elhordozni a hiányosságait, már nagyon is kevesen.

    Ez az ember nem tartotta sértésnek, hogy kap egy-egy szelet csokoládét, ahogy azon se sértődött meg, hogy az egyik fia anyagilag segíti. Nem volt ez rendszeres, vagy legalábbis nem olyan mértékű, amit a család megérzett volna. Ilyen volt a gyereke, nem tudott nemet mondani, megsajnálta azt is, aki erre méltatlan volt.

    Ezek az emberek nem hülyék, ahogy azt manapság sokan gondolnák, hanem jó érzésüket, szeretetteljesek, lelkiképpen gazdagok. Az igazi szeretet nem az egyenlőségen alapul, akkor is ad – jó szót, enni, innivalót, egy kis anyagi segítséget – ha ezt a másik fél soha sem fogja viszonozni.

    Ez az örökség az igazi gazdagság, amit a szüleim rám hagytak. Egész életemben mellettem álltak, mindig, mindenben számíthattam rájuk és nem azért mert tökéletes voltam, hanem azért, mert szerettek. El tudták fogadni az emberi gyarlóságokat, megpróbálták mindenkiben a jót meglátni, ha pedig valaki megbánta a vétkét, akkor meg tudtak bocsájtani. Ez az örökség elvehetetlen, életem végéig tanulok belőle, mert alapvetően én olyan lennék, hogy fogat fogért, szemet szemért és ez a tulajdonságom is képes előjönni, de mivel majd mindenki ilyen, és számomra nem ez az érték, igyekszem belegondolni abba, hogy a szeretet annak is kell, aki azt nem képes adni, hogy a jó szótól nem leszek szegényebb, ha valakit meghallgatok, attól még nem telt el feleslegesen az időm, mert ha az számára értékes volt, akkor megérte.

    Szeretettel: Rita🌹

  2. “Megszégyenüni”? Szerintem attól szégyenül meg, ha a házigazda adja a kezébe azt, amit neki kéne vinnie. Ez annyira megalázó helyzet, hogy én speciel ilyen helyzetben el sem fogadnám, azonnal fordulnék ki egy csokoládét venni a legközelebbi boltba. Bár ha gyermekes családhoz megyek, nem szoktam feledni. Nem attól lesz jó gyerekkora a kicsinek, ha ajándékot kap a vendégtől! Micsoda gondolat ez?! 😀

  3. Kedves Kitti!

    Más generáció, más hozzáállás. Szerintem nagyon kedves és szép gestus volt, hogy nem kellett megszégyenülnie a “vendégnek” és a gyerekek örömét se akarta elvenni az édesanya. Jó, ha egy gyereknek van gyerekkora, amire örömmel emlékezhet vissza. Idővel úgy is képes megkülönböztetni a búzát a konkolytól. Az ilyen ember nem csak a nemlétező kis ajándéka miatt nem “kedves”, hanem azért, mert eleve nem is gondolt arra, hogy örömöt szerezzen. Nem volt számára fontos, hogy akikhez egy évben egyszer-kétszer elmegy, azokat – de legalább a gyermekeket – meglepje valami kis csekélységgel. Mint írtam korábban a sajátjait se nevelte fel és az unokái se jelentettek neki semmit.

    Köszönöm az olvasást.

    Szeretettel: Rita🌹

  4. Nálunk is volt ilyen rokon. Soha nem örültem a jöttének. Nem azért, mert nem hozott semmit, hanem mert folyton önmagával volt elfoglalva és betelve. Unalmas alak volt. Szerintem nem kellett volna “kisegíteni” a látogatót. A gyerek nagyon hamar felfogja a dolgokat és az emberismeret része a valóság.

  5. Kedves Gyöngyi!

    Igen, mi ilyenek vagyunk. Nem takargatjuk a más hibáját, de ez nem a mai világban játszódott és nem olyan embernél, akinek az volt a fontos, hogy a gyerek “megismerje”, hogy milyen önző és figyelmetlen a másik. Amikor érett fejjel megismeri, akkor ráér megtudni. Egyébként nem egyszerű figyelmetlenségről volt szó, sokkal inkább szeretetlenségről.

    Köszönöm az olvasást és a hozzászólásod is.

    Szeretettel: Rita🌹

  6. kedves Rita, igen, a gyerekek örülnek, ha a látogatótól kapnak valamit. De sajnos azzal, hogy a házigazda dugja oda a látogatónak, mondván “add a gyerekeimnek” egy hamis kép alakul ki bennük arról az emberről. Nem hozott, istenem, elfelejtette, vagy nem akart hozni… Ezt is meg kell tanulni a gyerekeknek, hogy XY ilyen , és két három alkalom után már tudják,hogy tőle nem várhatnak semmit. Legalábbis én így csináltam volna.
    szeretettel Fgy😄🌼

  7. Kedves Rita !
    Itt nálunk ez mindíg szokás,a meghívottak visznek egy üveg bort,a hölgynek virágot
    A gyerekekre vonatkozóan nem emlékszem.
    Szeretettel olvastalak
    Tibor

Szólj hozzá!