Hatalmas

Összes megtekintés: 82 

Fodor Gyöngyi – Hatalmas

A napnak alig volt még ereje, csupán csak megvilágította a száraz égboltot. A férfi egy ösvényen haladt a fák között, a közeli város felé tartott. Órák óta volt úton, a vállát húzta már a nehéz hátizsák.
Átment egy tisztáson, majd a folyóhoz ért, melyen egy ócska deszkahíd ívelt át a köves meder felett és a víz lustán folyt alatta. Elért egy területre, melyen egy kocsinyomon haladt tovább néhány megművelt terület mellett.
Megállt, hogy igyon egy kis vizet az üvegből. Ekkor meglátta. Egy nagyon magas, legalább 1 méter átmérőjű betonoszlopot, mely a földből nőtt ki.
Mire lehet használni egy ilyet? Ilyen magas és ilyen átmérővel ? Pár méter után megbotlott egy nagy gyökérben, amit a fűben nem vett észre. De az nem fagyökér volt.
Egy kötél, állapította meg. Vastagabb volt, mint az ő karja. Megpróbálta kihúzni, de nem sikerült neki. Úgy tűnt, hogy eggyé vált a talajjal. Még soha sem látott ilyen kötelet, vajon mire való, tűnődött.
Kissé zavarodottan sétált tovább, többször is visszanézett, s a fejét ingatta. Micsoda méretek!
A közelben nem voltak házak, csak csend. Süket csend, elnémult minden. Hová lettek a madarak?
Abban az évszakban sokan vannak a mezőkön, itt az aratás ideje, gépek hangja, kiabálások, nevetgélések járják be a földeket, de sehol senki. Nem tudta mire vélni mindezt. Lassan lépkedett tovább, majd egy tisztáson hatalmas tárgyak szétszórva hevertek. Óvatosan bolyongott ezen a hulladéklerakó helyen. Felismerte egy tehén rozsdás kolompját, aminek több kiló lehetett a súlya.
Körülnézett. Szorongás és félelem fogta el.
Aztán elsötétült a nap. Hatalmas árnyék húzódott a földön.
Valami megfogta és felfele húzta. Halálos bűzt és nedvességet érzett. Majd óriási fehér fogak záródtak a teste köré, és hangos reccsenéssel összetörték a csontjait.

“Hatalmas” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!