Az ellendrukker

Amikor a kapu nyikorogni kezdett, a vénasszony már fordult is ki az ajtón elrendezni az ügyet.
– Meghoztuk az öreget, hova tegyük? – kérdezte a fiatalember megszokott közönnyel.
– Vigyék csak a nyári konyhába. Ott jó helye lesz, amíg kijózanodik – válaszolta a vénasszony.
Így ment már jó ideje. Az öreg Korhely Péter módszeresen leitta, aztán hazacipeltette magát a mindenre kapható fiatalokkal, akik persze, nem ingyen álltak szolgálatába.
– Csak a vénasszony meg ne tudja – oktatta őket Péter bá’ mikor az üzletet megkötötték.
Várj, csak várj! Egyszer még megkeserülöd – dohogott a felesége.
Korhely Péter beteges ember volt. Alacsony vérnyomására az orvos ribizlibort írt fel, a gyomrára pálinkát, és kitudja még mennyi nyavalyája volt, mert a kocsmárosné szerint, sörrel is kúrálta magát.
– Ma épp mi bajod, hogy ennyire gyógyultál? – kérdezte a vénasszony, amikor az öreg magához tért.
– Kihúzattam az utolsó fogamat. Az orvos tanácsolta, hogy öblögessem pálinkával.
– Hát azt nem mondta, hogy most nem ehetsz húst?
– Azt nem.
– Márpedig ez a helyzet! Nesze itt egy kis főzelék, jó pépes. Lecsúszik fogatlanul is. A húst pedig megeszem én. Te csak öblögess a gyógyszesszel.
Az a nap is eltelt, ahogy a többi. De másnap Korhely Péter pedig kezdte érezni, hogy valami nincs rendjén.
Nem étel az, amiben hús nincs. Bezzeg az asszony, milyen jóízűen falja a jó zsíros combokat, egyebeket. Amikor ezt szóvá tette, rögtön került az asztalra minden úgy, mint azelőtt.
– Talán most már dolgozni is tudsz – bizakodott a feleség, mire az ember panaszkodni kezdett.
– Mindjárt szét hasad a fejem, úgy elkezdett fájni.
– Talán a húsétel ártott meg, igyál rá egy pohár bort, vagy pálinkát – tanácsolta az asszony.
Korhely Péter meghökkent. – Most valahogy nem kívánom. Nincs valami patikárius orvosságod? Alig látok a fájdalomtól.
– Nem értem mért nem kell a bor, ha egyszer az orvos azt mondta – morgott a vénasszony, de végül belátta, hogy másféle orvosságra lesz szükség.
Kikapott az egyik fiókból egy aprócska fehér gombot és egy pohár vízzel az ura kezébe nyomta. – Nesze, ez majd segíteni fog.
Az ember úgy viselkedett, mint aki a halál árnyékában jár. Mohón lenyomta torkán a gombot, utána küldte a pohár vizet, és nagy sóhajtások közepette végigdőlt a díványon.
Alig telt el negyedóra, arra riadt, hogy egy kedves ivócimborája hangját hallja a konyha felől, meg az asszonyét, ahogy igyekszik őt elzavarni.
– Nem alkalmas az idő, Péter nagybeteg.
– De mindjárt kezdődik a focimeccs, magyarok az osztrákok ellen.
– Hát aztán!
– Julis! – kiáltott az öreg hangosan.
– Mi bajod? – rontott be a vénasszony.
– Ki van itt? Hallom, valakivel beszéltél.
– János az.
– Akkor felkelek. Kiváló az orvosságod Julis. Úgy érzem magam, mint a ma született bárány.
– Nagyon jó! – szólt az asszony. – Éppen ideje lenne fát hasogatni. A cimborád azért jött, hogy segítsen, igaz-e János?
János tanácstalanul nézett Péterre.
– Éppen segíthetek, de a meccset előbb megnéznénk. Negyvennégy éve erre várok.
– Akkor ideje lenne, hogy dolgozzon valamit – vonta meg a vállát a vénasszony.
– Ej a nemjóját Julis! – kapta el a jóindulat Korhely Pétert. – Nincs valami dolgod a szomszédban?
– Jól van na! Átmegyek Etelhez, de holnap fel legyen aprítva az a fa! – fordult ki az ajtón az asszony. – A tévé elromlott. Sötét a kép, mint az éjszaka, de hang van – szólt még vissza.
A cimborák mindenről megfeledkezve, mohón hallgatták a sötét dobozból kihulló hangokat.
– Bár egyetlen gólt láttunk volna! – sóhajtott János a meccs végén.
– A lényeg, hogy győztünk! – vigasztalta Péter.
Másnap a vénasszony, amikor bekapcsolta a tévét, első dolga volt a képernyőt a megfelelő gombbal kivilágosítani.

“Az ellendrukker” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Nagyon tetszett az élet-szagú novellád! Milyen jól elkaptad azokat az egyszerű embereket, akik nem tudnak meglenni egymás szurkálódása nélkül, de egymás nélkül talán még kevésbé tudnának meglenni! 🙂 Megmosolyogtatott a szép kerekre összerakott novellád!
    Köszönöm szépen hogy olvashattam és gratulálok!
    Szeretettel:
    Kata

Szólj hozzá!