Rooming house

Összes megtekintés: 18 

Rooming House-nak hívják azókat a lakóhelyeket amik a tizennyolcadik században Londonban elterjedtek, vikróriánus stílusban épültek. Keskeny házak, elegáns bejárattal sokan közülük túlzottan hotelnek neveztek. Két, három vagy négy emeleletesek. Felvonó helyett, művészi munkával faragott fa lépcsőzet látható.
Minden emeleten két vagy három lakás, legtöbbjük fürdőszobával, napi kétszeri étkezéssel, reggeli, ebéd vagy vacsora. A háznak nagyméretű nappali helysége ami szépen bútorozott, sok fotellel kis asztalokkal ahol a lakók időnként térsaloghatnak olvashatnak. Több helyen még zongora is van.
A nappali végében van az ebédlő ahol 10-12 személy étkezhet. Hotelnek van személyzete: Szakács, takarítók, felszolgálók akik ház alatti alagsorban laknak. Végül a Madam, ház tulajdonosa akinek a földszinten van a lakhelye, aki figyel minden mozzanatot a hotelben.

A hotel lakói középkorú vagy idősebbek, többen a nyugdíjukból élnek. Közöttük egy fital hölgy, húsz és harminc között, ki a csellójával gyakorol többször egy nap, amit sokan elnéznek, többen felháborodva emlegetnek.
Negyedik emeleten vannak a legolcsóbb és a legkisebb szobák. Az egyikben egy fiatalember lakik aki írónak adja ki magát, mindig könyvvel látható, ami leplezi a igazi személyiségét. Londonban nem kötelező, hivatalosan a személyi nyilvántartás.

Egy nap az ebédlő asztalnál ültek többen, közöttük a csellóművész, akit Sherry-nek hívnak akivel mindig hajbakap egy idősebb család akik unják mert nem értik a fiatal nő hangos művészi játákát. Az asztal másik végében ül Bob Hill az író aki dolgozik az első könyvén mondván még hat hónap kell, hogy megjelenjen. Mikor a lunch befejeződött, Bob kérte sherryt, hogy szeretne egy kicsit beszélgetni vele, ha volna kedve leülni a nappali egyik csendes eldugott helyébe.
-Sherry : Szivesen Bob már unom ezeket az isős embereket akik mindég csak panaszkodnak valamiért főleg rám mert nem szeretik a csellóm hangját.
Bob és Sherry bemutatkoztak, a hölgy remélte, hogy Bob az ő zenéjéről akar beszélni, amit Bob nem mondott mert halvány fogalma se volt a komoly zenéhez.
-Bob : Hallgatom sokszor annak a hangszernek a búgó hangját és néha elnyom az álom. De nem azért kértelek, hogy üljél le velem, már napok óta figyellek, nem tudok betelni gyönyörű arcod vonásaival. Milyen boldog lehet az aki egy ilyen szépséget magához ölelhet, csókolhat.
Sherry elpirult a végtelenségig, talán ezeket neki soha senki nem mondta. Sherry tudta magáról, hogy ő nem egy szépség és már nem remélt az élettől szerelmet. Azért vélasztotta hangszerét ami boldoggá tette őt, s mikor felvették őt London egyik híres zeneakadémiájára soha nem lehetett volna boldogabb. De amit Bob mondott az egészen más boldogság, ami a szive méllyéig hatott, amit még soha nem hallott.
Bob látta Sherry elpirult arcát, megfogta Sherry kezeit mondván: de én még azzal is beérném ha ezeket a gyönyörű kezeket foghatnám.
Oh, Bob, olyan boldogság futott végig rajtam amit még soha nem éreztem. Szeretnék játszani neked a szivemből, hogy tudjad, hogy érzek.

Bob és Sherry felmentek a hölgy lakására ahol a legszebb szerelmes dalt játszotta Bob nak. Mikor vége lett Bob megköszönte, megölelte, megcsókolta, ígért mindent sok boldogságot, soha el nem múló szerelmet csókolták egymást, nem nézték az órát, már besötétedett, Sherry gondolta ami következhet félt, megrendíthetetlen szerelmet érzett, megadja magát az életnek. Bob ott maradt egész éjjel szeretkeztek. Sherry nél boldogabb senki nem lehetett.
A hotel lakói gyanakodtak, tudták valami lehet a két fital között. A cselló hangja elnémult. Páran hallgatóztak ajtójuk előtt, csak sóhajokat hallottak.
Telt az idő már a ház népe belenyugodott a látszottakba gondolták ez jobb így az is lehet, hogy rövidesen összeköltöznek.
Sherry nem adta fel a csellót csak egy kis szünetet tartott fellélegezni abból a nagy szerelemből.

Október közepe lehetett, szakadt az eső, verdeste a cégtáblákat, minden kandallóban égett a tűz. Magas esőkabátban burkolt úr ált a hotel kapu előtt.
Csengetett, a szolgáló ment ajtót nyitni, az úr mondta a madámmal akar beszélni. Az úr lerázta magárol az esővizet és belépett szolgáló mondta foglaljon helyet amig előkeríti Madámot. Nem telt sok idő, jött a hölgy, az úr felállt bemutatkozott, kezet fogtak.

Az úr : Jack Fisher vagyok a Sctland Yard nyomozója.
Madám meghökkent, látszott rajta a félelem. Gondolta ebben a hotelben még soha nem volt semmiféle bűnügy ami a Scotlad Yard-hoz tartozna.
-Az úr : Kedves asszonyom szeretném tudni, hogy lakik-e ebben a hotelben egy Bob Hill nevű személyiség ?
-Madám : Igen, de miért keresi valami probléma van körülötte ?

-Kedves Asszonyon arra szeretném megkérni az ég világon ne szóljon senkinek, hogy én itt voltam. Szeretném ha szavát adná rá mert az nekünk nagyon fontos. Madám megigérte, hogy senki nem fog tudni felőle.
Miután az úr elment madám nagyon ideges lett, a személyzet látta rajta,hogy valami nincs rendbe.

Másnap reggel a hotel előtt nagy rendőrautó állt meg úgynézett ki mint egy busz, sokan szálltak ki belőle eltolaszolták a ház elejét, öt rendőr ment be a házba.
Madám halott sápadt lett, aggódott a lakókért. A rendőrök mentek fel a negyedik emeletre, először hallgatóztak az ajtó előtt majd kopogtak nem volt válasz.
Bob tudta, hogy mi történik, a személyzettől mindent tudott. A rendőrök erőszakosabban kopogtak, egyszecsak lövés dördült el bentről, az ajtó előtt álló rendőr összeesett. Betörték az ajtót, több fegyver dördűlt el, két másik rendőr megsérűlt, Bob a padlón feküdt, halott volt.
Többen a ház lakói közűl sikítoztak. Rendőrök tereltek mindenkit be a kakásukban. Nemsokára két mentőautó érkezett amin elvitték a sebesülteket és a halottat.

Sherryn a halálrémület látszott nem látott semmit csak hallotta a sok zajt, nem mert kijönni a szobájából. Mikor megtudta a történteket összeesett.
Mindenki sajnálta szegény lányt aki nem tehetett semmiről, az életében az első szerelme halott. Hosszú időbe fog kerülni ha valaha is eltudja feledni a történteket.
A hotel lakóinak egy örök témát adott ez a történet amit soha nem felejtenek.
Bob egy régebbi gyilkossággal volt vádolva, aminek a Scotland Yard végét vetett, nem gondolták, hogy ilyen kimenetlű lesz.
Páran kiköltöztek a hotelból, amin egy kétes folt maradt. Az újságok sokáig részletezték a történtet, és egy évre rá minden a feledésbe ment.

Ágoston Tibor

“Rooming house” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!