Az árak változása

Összes megtekintés: 38 

Egyik kis írásom hozzászólásában felmerült, hogy talán nem jól emlékszem egy megvásárolt háziszőttes árára. Elgondolkoztam ezen egyik éjjel és elsoroltam magamnak azoknak a holmiknak az árát, amelyekre jól emlékszem. Nagyanyám nagyon ügyesen varrt, a családtagoknak ő varrta a ruhaneműket. Az 1900-as évek elején anyámnak gyerekkorában kis kötényt varrt, az anyagnak másfél fillér volt az ára. Nem is tudom, hogy lehetett fél fillért fizetni? Apám havi fizetése orvos korában 900 forint volt. A második világháború után vasúti hajtánnyal járt át Nádudvarra a hatalmas hóban rendelni, egy megírt receptért 1 fillért kapott díjazásként. Gyerekkoromban a szomszéd boltban egy papírból csavart zacskóban (staniclinek hívták) 2 fillérért csomó savanyú cukrot kaptam (természetesen nem az íze volt savanyú, csak a neve), lila ibolya mintájút vagy piros eper formájút, de ha csak kevés pénzt kellett ott elköltenem, a maradék 1 fillérért is kaptam pár szemet. 4-5 éves koromban gyakran utaztam anyámmal az akkori autóbusz járattal Debrecenbe, a fogtechnikushoz vittük a fogmunkákat. A Piac utcán az út mellett piros padokon lehetett várakozni 10 fillér ellenében, e közben 6 fillérért vett kiflit rágcsáltunk, de 10 fillérért finom ropogós, puha, Marx boltból való kiflit is ehettünk. 10 fillérért nagy gombóc fagylaltot is kaptunk. Orvos koromban 2 hetenként kaptuk a fizetést a Béke kölcsönök idejében. Én két hetenként 245 forintot kaptam kézhez. Mikor már megjelent a kiutalásra kapható Trabant autó, 30.000 forint volt az ára ilyen fizetések mellett. Bárki ezt se igényelhette. Évekig hiába vártunk a beígért lakásra, míg megcsillant a remény egy megvásárolható szövetkezeti lakás vételére. Hatalmas összeg volt az ára, 20.000 forint. Bele se mertem gondolni, honnan szerezzünk ennyi pénzt, míg le nem teremtett a kórházigazgató elvtárs, hogy: hülye vagy, ragadd meg az alkalmat, majd összejön valahogy az ára. Amit csak lehetett, pénzzé tettünk. Judit lányom a várt 18-a helyett 10-én született, ezzel is jött 2000 forint a házi kasszába. Az 1 kiló jegyes kenyér 3 forint 60 fillérbe került akkoriban, csak egy fajta kenyér volt. Nem olyan finom fehér, mint amit otthon sütöttünk hetenként falun régen, de ennél, amiket most kapunk a boltban, sokkal jobb volt. Hát ilyenekre emlékszem. Mégis igaz volt a háziszőttes ára, ami sokat jelentett akkor az öreg néninek, aki árulta kis szomorúsággal, hogy meg kellett válni a munkáitól. Itt vannak most is a szekrényemben, talán sose használtam a pihenéssel töltött nyári napok alatt sem. Emlék.

“Az árak változása” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Köszönöm, hogy figyeled kis visszaemlékezéseimet. Most olvastam az egyik írást, amelyik a barátságokról szól. Ha nem veszed nagyon rossz néven, baráti gesztusnak veszem figyelmedet kis írásaim iránt. Jól esik. Ahogy múlnak az évek, én is figyelgetem, ki volt igazi barátom. Sajnos, többen meghaltak. Ma már meg tudom számolni egy kezemen, kit tekinthetek olyan barátnak, aki ismeri rossz és esetleges jobb tulajdonságaimat is, mégis igyekszik segíteni amiben csak tud, és tőlem is elfogad gondolatokat. Magdolna

  2. Kedves Magdolna!

    Persze, hiszen nem mindegy, hogy milyen korról beszélünk. Az én fizetésem is 680 Ft volt, érettségi után. A lakás, amiben lakom 10 évvel ezelőtt 10 M Ft volt, most 30-35 M Ft-ért kínálják a hasonlókat. Ugyanakkor a fizetések is mások. A mai fiatalok sokkal jobban keresnek, mint a szüleik, persze, itt is attól függ, hogy ki milyen munkát végez, de például az informatikust jól megfizetik. Lehet, hogy épp én tartottam kevésnek a kézimunka árát, hiszen többnyire olvasom az írásaid és hozzá is szólok azokhoz. Köszönöm, hogy megírtad ezeket az árakat is, mert én már úgymond a “békébe” születtem, aminek egész életemben örültem, látva a háború borzalmait a filmeken, amelyeket kötelezően megnézettek velünk.

    Szeretettel: Rita 🌹

Szólj hozzá!