Azon az estén

Összes megtekintés: 134 

Azon ez estén veled,  én egy vad, zavaros folyóba zuhantam. Nem értem mi történt és nem tudom miért lettem hirtelen ilyen jó úszó de ez a folyó magával ragadott. Nem fullaszt és nem nyomja mellkasom. Bár vadsága kegyetlen tél látszatát kelti, mégis gyengéd melegséggel ölel körül csendesen.  Még nem is ismerlek, éppenhogy. De hazugság parazsa égetné a torkom ha azt mondanám nem akarlak . Valamit életre keltett bennem a veled való találkozás. Egy régóta elnyomott, szunnyadó energia robbantotta most fel elmém. Besugárzott lelkem sötét rejtekébe is. Oda még soha senki nem látogatott. Ha meg is kísérelte, “halál” volt küldetése vége.  De Te…te bejutottál. Miért is és, hogyan azt még nem tudom s te sem talán.
Mert ez az energia,amit most szabadjára engedtél..s amit én eddig millió véres verejték árán tudtam csak visszatartani…
nos ez az energia nem fog visszamászni a sötétségbe. Nem kúszik vissza a sarokba és nem fogja többé étlen-szomnyan várni szabadulásának érkezését, mely tán nem jönne el újra soha. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy ez az energia én magam vagyok. Tiszta, nyers és veszedelmes valómban. Nem engedtem neki soha napvilágot látni. Néha ki-kiszagolhatott az ablakon de sosem hagytam sokáig belélegezni neki az üdítő szabadság illatát. Nem azért mert annyira rossz lenne, bár jócskán vesztett már jóságából ,ez igaz. Inkább azért mert féltem ha elengedem magam, úgy igazán, s felelőtlen elkezdek lubickolni az élvezetekben amit e szabadság adhat, akkor egy idő után a maradék jóságom is a fertő áldozatává válik majd. Ettől féltem. De most már szabad és ha már így alakult én egy kicsit megpihennék. Most, bár elmémben nagy a vívódás, lelkem mégis nyugalmat érez. És igaz tudja, nem teljesen helyénvaló…mégis most “hátradől” egy kicsit és csak figyel. Csak vár. Valahogy nincs kedve veled szembe menni. Még akkor sem ha ezért a pokol tüzén fog elégni vagy ha a mélység húzza majd víz alá . Mert most nyugodt és úgy érzi jó hullámon sodródik. Ebben a folyóban, bár minden gyors, intenzív és veszélyesen zavaros  én most mégis lubickolnék kicsit. Szüntelen csapkodnak körülöttem a szenvedély a tűz és valami eddig ismeretlen energiát hordozó hullám habjai, de nem érzek félelmet. Mert hallottam a kattanást és érzékeltem a rezdülést mikor összekapcsolódtál velem. Te is érezted és úgy sejtem szavaim sem keringenek most gazdátlan szerteszét, most célba ért. Valami van ami túlságosan is egy bennünk. Csak tudnám mi ez a valami.   Áhh.., igen veszélyes találkozás ez.  De sokkal gyönyörűbb és tisztább érzést kölcsönöz mint az elmém úgy lelkem világának is. Nem tudjuk  még és annyira szürreális is beszélni minderről. Őrűltség, az a fajta melytől igazán jóízűt nevetek. De igaz.
És attól ha magunkban tartjuk, még nem lesz semmis a dolog..

“Azon az estén” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!