Elfi….

Régebben még az ötvenes éveim kezdetén, egy lány ismerősöm megajándékozott egy parányi kis kutyával. Nem volt könnyű elfogadni mert akkori időben nagyon elfoglalt üzletember voltam, nem lett volna időm egy kis kutyához. Az ismerősöm kedves mosolya és a kis kutya fekete, szánalmas szemei úgy néztek rám, nem volt szívem nemet mondani.-
A kutya fekete labrador, egy kicsi fehér folt volt a homlokán,Elfi nevet adtam neki amit egy régi angol filmből vettem. Csináltam a garázsban kényelmes, jó helyet neki.
Egész éjjel sírt már meg is bántam, hogy elfogadtam, de az első éjjel után kezdtük megszokni egymást.
Akkoriban szegény idős anyám lakott velem aki szerencsétlenségére beteges volt és nem akartam,hogy a kutya problémája rá háruljon. Mindennap ahogy hazakerültem a kis Elfi örömében agyon csókolt engem. Nagyon megszerettük egymást.
Anyámnak volt egy macskája, gondoltam baj lesz a kettő között, de olyan szépen megvoltak egymással szinte meglepő volt a látvány..
Hatalmas étvágya volt, soha nem adtam neki előregyártott kutya eledelt, mindent amit kapott a legjobb minőségű húsok voltak amiket mi fogyasztottunk.
Elfi négy hónapos lett és nem hittem el milyen hatalmas lett. Akartam beadni őt egy helyre ahol tanítanak kutyákat magaviseletre. Sajnos nem fogadták el, mert hat hónap alatt nem vesznek be kutyákat.
És kezdődött a baj… amit sejtettem de nem számítottam, hogy ilyen hirtelen jön. Elfi szabadon volt, a házam körül elég nagy terület volt ahol szabadon kószálhatott, de neki az nem volt elég.
Nem voltam otthon egész nap Elfi az utcán versenyt futott az autókkal, szomszédaim egész történeteket mondtak róla amit megelégeltem. Esténként mindig bent volt a házban velem és tudom, hogy Elfi nagyon boldog volt. – Mondtam neki, sajnálom de mindennek van határa és meg kell, hogy kössem. – Hosszú láncot vettem a ház mögött volt egy szép kis háza amit neki vettem és oda kötöttem.
Másnap megtudtam, hogy kihúzta a cöveket amihez a lánc volt erősítve, összebarangolta a szomszéd kerteket ami végett komoly fenyegetésekbe kerültem.
Nem volt könnyű a helyzetem, nem volt más választásom betettem egy hirdetést az újságba egy jó helyet akartam neki találni amire jött válasz. Egy közeli farm szerette volna a kutyát elvinni.
Gondoltam annál jobb helyet nem is kaphatott volna ahol egész nap szabadon kószálhat.
Az nap próbáltam hidegen viselkedni vele, hogy szokjon hozzá amit elkerülni nem lehet.
Egy nap két ember jött a farmról egy nyitott teherautóval. Hosszan elbeszélgettem velük, kértem, hogy legyenek jók hozzá, nagyon a szívemhez nőtt.
Az egyik ember a nyitott teherautó fedélzetén fogta Elfit aki csak nézett rám, én gondolom megértette mikor látta könnyes szemeimet.

Ágoston Tibor
2016 Arizona

“Elfi….” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rita $
    Mindíg szerettem az állatokat de vannak olyan esetek mikor nem lehet más választás.
    Megfigyeltem már régóta akik szeretik az állatokat azok jobb emberek
    Köszönöm,hogy olvastad s

    Szeretettel Tibor

  2. Kedves Tibi.
    Nagyon szomorú a történeted.Szegény Elfi.En biztos nem váltam volna meg tőle .
    Nekem is volt kutyám és miután 11 éven át nálam volt a halála teljesen tönkretett.
    Evekig mindig rá gondolok mikor jövök haza ,hogy talán vár az ajtóban
    ahogy szokta szinte a nyakamba ugorva.
    Megértettem a problémádat. Gratulálok szeretettel kedves , szomorú novelládhoz.
    Babu(l)

Szólj hozzá!