A nyitott és kedves hölgy

Összes megtekintés: 146 

Számomra mindig talányos volt, hogyan lehetséges, hogy eleddig ismeretlen emberek semmi perc alatt olyan közelségbe jutnak egymással, hogy szinte puszi pajtásokká válnak.

Hajdanán azt figyeltem meg, hogy ez a gyors ismerkedés különösen a dohányosoknál megy könnyen. „Van egy cigid?” „Tudsz adni tüzet?” „Neked is fontos a minőség?” „Látom, hogy te is azt szívsz, amit én.”, stb., stb., és már ment is a csevej.

Mivel nem vagyok dohányos, simán kimaradtam ezekből a „barátságokból”, de egyébként se tudok néhány másodperc alatt bárkit a keblemre ölelni.

A másik dolog, ami mindig elgondolkodtatott az a haveri hangnem volt, bár mondhatnám akár bizalmasnak is.

Attól, hogy Julival, Terivel, Ildivel a munkahelyemről ismertük egymást, még nem gondoltam, hogy ez feljogosít arra, hogy a férjüket – mikor egy kirándulás alkalmából bemutatják őket – rögtön letegezzem, sőt „Pistikémnek”, „Tibikémnek”, „Józsikámnak”, nevezzem.

Nálam ez a tulajdonlást kifejező megszólítás csak az esetben jöhetett szóba, ha az illető valóban a párom volt, nem pedig a más férje/partnere/társa.

Attól se voltam lelkes, ha valaki – akinek nem volt táncpartnere – ráakaszkodott más táncpartnerére és nem érte be azzal, hogy az illető udvariasságból csupán egy táncra kívánta felkérni.

Ugyanígy nem tetszett a „meghívsz valami italra” felszólítás sem.

Hogy honnan is jutottak eszembe ezek az ugyancsak régi dolgok? Onnan, hogy van egy hölgy ismerősöm, akihez esetenként segítségnyújtás címén járok. Nos, ő egy az egyben ez a típus. Taxit rendel – én csak kísérem az ügyintézés helyszínére – és a számára vadidegen férfiemberrel olyan közvetlenül és barátian cseveg bármiről – légyen az a vírushelyzet, politika, társkapcsolat, gyerek kérdés, stb. – mint ha annak idején legalábbis együtt homokoztak volna az óvodában. Végig beszéli az utat oda-vissza, függetlenül attól, hogy visszafelé is az illetővel jövünk, vagy nem.

A házi orvosával is olyan nexusba került, hogy az vele tárgyalja ki a szeretőit, illetve az azok iránt érzett semleges érzéseit, mondván, hogy neki az egész csak egy sportgimnasztika. Ezt aztán elmeséli nekem, de mindenki másnak is, aki csak az útjába kerül.

Meggyőződése, hogy ő egy nyitott, kedves, szerethető hölgy, aki mindenkivel megtalálja a hangot és ezért szeretik őt.

Az ilyen embernek életveszély bármilyen bizalmas dolgot elmondani, mert nincs az a lény a földön, akinek aztán ne adná tovább. Ráadásul azt látom, hogy mindig csak újak vannak körülötte, annak ellenére, hogy milyen szerethetőnek tartja saját magát, mert egy idő után, vagy otthagyják, vagy ő keres mást.

Legutóbb fodrászhoz kísértem, akit szintúgy végig szóval tartott a maga könnyed stílusával. A hölgy fel is írta a nevét és a festék számát is, hogy legközelebb is ugyanazt tudja használni, mivel számára szinte evidens volt, hogy az ismerősöm máskor is hozzá jön majd.

Mikor eljöttünk, kiderült, hogy esze ágában sincs, mivel szerinte, amit a fodrász csinált, az nem frizura, be is jelentkezett egy másik – ezúttal férfi – fodrászhoz.

Beszédes az is, hogy miközben ripsz-ropsz avat be mindenkit a bizalmába, a rokonaival és a szomszédokkal nem tart kapcsolatot. Természetesen ez utóbbiak a hibásak, hiszen ő egy született nyitott és kedves hölgy.

“A nyitott és kedves hölgy” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Kedves Marica!

    Köszönöm az olvasást. Igen, bennem is felmerült, ahogy az elmondása szerint másokban is, de úgy látom, hogy nem az a típus, aki hagyja magát kihasználni. A vagyonával, pénzével pedig szabadon rendelkezik. A bókok – melyeket kap – természetesek számára. A minap mondta nekem telefonon, hogy a “szerelem nincs korhatárhoz kötve”, vagyis simán el tudja képzelni, hogy XY szerelmes belé, azért igyekszik a kedvébe járni, viszont, ha eltartási szerződés kerül szóba, akkor gyanakvó lesz és lezárja az ügyet. Egyszóval megvan a magához való esze. A férjét is jól választotta, és ezen bölcs választásának köszönhető a jelenlegi jóléte is. Egyébként – bár mindenkinek kikéri a véleményét – nem hallgat senkire se, legfeljebb csak átmenetileg, aztán úgy csinál mindent, ahogy ő jónak látja.

    Szeretettel: Rita🌹

  2. Kedves Rita!
    Érdeklődéssel olvastam írásod.
    Egyre több ilyen ember van, aki beszédkényszerrel küzd. Nyilván a vírus okozta korlátozás is hozzájárul.
    Írásodból kiderül, jómódú hölgyről van szó, s ezt nem is titkolja, sőt, mintha dicsekednék vele. Arra azonban nem gondol, hogy rosszindulatú emberek visszaélhetnek bizalmával, esetleg irígységre is okot adhat. Alkalom adtán megemlíteném neki.

    Szeretettel:
    Marica

  3. Kedves Sarolta!

    Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem. Bizony más dolog fiatalnak és egészségesnek lenni és más megöregedni és betegséget hordozni. Mindentől függetlenül írtál bohém, vidám sorokat is, pedig nem lehetett könnyű. Valamikor szinte lebegtem a föld felett, most meg időnként szabályosan vonszolom magam. Fájnak a lábaim, hamar elfáradok, de viszonylag még jól vagyok, csak hát ugye a kor. Nem mindegy, hogy az ember a negyvenes éveiben jár, vagy már elhagyta a hetvenötöt.

    Szeretettel gondolod Rád. Vigyázz magadra!

    Rita🌹

  4. Kedves Rita!
    Elgondolkodtató témát vetettél fel. A sok hozzászólás is igazolja a barátkozó emberek lelkivilágát. Igazi barát kevés van, akire rábízhatod titkaidat,gondjaidat, aki, tanácsot ad, segít, ha kellés tud. A távolság megöli a futólagos és felszínes barátságokat. Ezek mögött nincs érzés, kicsit olyan, mint a futólagos kalandokból fakadó szerelem. Öreg vagyok, sok “barátom” volt, kollégák, osztálytársak, szomszédok…mind elmúlt, mert csalódást okoztak, kiderült, hogy önös érdek húzódik meg mögöttük. Én soha nem választottam barátot, csak elfogadtam, ha szimpatikusnak látszott az illető. Nem is ígértem senkinek barátságot. Talán éppen ezért nem fájt a csalódás sem. Viszont túlzottan érzékeny voltam mindig, mert kevés szeretetet kaptam.
    Tanítványaimmal szépen beszéltem,nem kellett fegyelmeznem, figyeltek, szerettek, teljesítették kéréseimet. A rendszerváltás miatt korán nyugdíjaztak,mert átszervezték az oktatási rendet. Hiányzott nagyon a tanítás / gyerekkoromtól annak készültem./.Ezért kezdtem írni, ezért a témáim nem szórakoztatók, komolyak vagy játékosak, – nem érdekesek. Mióta 20 éve kezdődő betegségem egyre romlik, depressziós lettem. Hihetetlen akaraterővel küzdök a holnapokért.
    köszönöm neked – Kittinek is – hogy Józsinál kiálltatok mellettem. Megértem őt is, mert Vicus fiatal, még sokáig szerző maradhat itt, vásárol vagy ír könyvet is – ez pénzt is hozhat neki. Nekem is kiadott egy önéletrajzi kötetet – / Kittinek küldtem is belőle /. Sokat segített nekem, mert nem értek a géphez, a szakkifejezéseket nem ismerem. Fáradt vagyok tanulmányozni, és ez baj. Legszívesebben ezt az egész oldalt kitörölném, de nem tudom.
    Írok még 2 oldalra, ott nem sértenek ilyen illetlenül. A bemutatkozásnál meg is írtam, hogy ne írjanak dicséreteket, mert van önkritikám, tudom, csak néhány jó verset írtam, bár a mennyiség rengeteg.
    Köszönöm kedves üzeneteidet, te jó barát lehetsz. Búcsúzom tőled sok szeretettel,nem maradok itt tovább. Nagyon megbántott az a rólam, de nem nekem szóló személyeskedő, sommás megalázó sértés.
    /Ha akarsz nekem írni, emailcímem leírom ide: saci.tth@gmail.com/
    Isten veled.

  5. Kedves Mária!

    Köszönöm az olvasást. Igen, talán az, ha a saját életét osztja meg mindenkivel kevésbé zavaró, mint ha mindenkit kibeszél. Mindenki úgy él, ahogy jónak látja és természetesen egy utasból élő taxis nyilván nem fejezi ki nemtetszését, de – szerintem – nem tartozik minden mindenkire, de ez az én privát véleményem, én azt szeretem, ha valaki diszkrét és megbízható.

    Szeretettel: Rita🌹

  6. Kedves Rita! Mindig érdeklődéssel olvasom írásodat.
    Amit hozzáfűznék: Vannak emberek, akik bármit megosztanak, bárkivel,
    mégsem éri őket elmarasztalás. Van, ki keveset közöl, azt is félre-
    magyarázzák. Szeretettel voltam itt is.
    Mária

  7. Azt hiszem mindenki talál a környezetében hasonló embert. Lehet valaki könnyen barátkozó, de tudatos, de lehet felszines is. A kettőnek nem biztos, hogy fednie kell egymást. Itt talán a magányossága is szerepet játszik a jellemében. Tetszett a hozott téma. örömmel olvastam.
    Rozika🌹

  8. Kedves Márton!

    Köszönöm, hogy olvastad. Igazából talán az a lényeg, hogy nem szabad komolyan venni az ilyen komolytalan “barátságokat”, miközben nagyon is meg kell becsülni az igazit.

    Szeretettel: Rita💐

  9. Kedves Gyöngyi!

    Köszönöm, hogy olvastad és a hozzászólásodnak is örültem. Kittinek bővebben is kifejtettem a véleményem, ezért ezt nem írom meg újra. Tőlem nagyon idegen ez a mindenkit a kebelemre ölelek, miközben senki se érdekel igazán magatartás.

    Szeretettel: Rita🌹

  10. Kedves Kitti!

    Saját elmondása szerint volt baráti társasága, járt színházba, hangversenyre, filmklubba, stb. Azt mondja, hogy mindig is nyitott volt, ilyen a természete. Úgy alakult, illetve alakította az életét, hogy jó módban élt és él jelenleg is. A pénzéért kap segítséget és hódolókat is. Jó házasságot kötött, gyerekük nem lévén minden rá maradt. Eladta, újat vett, béreli a korábbit, miközben vett egy kevésbé luxus jellegüt, de az is jó helyen van és alapvetően egy élhető lakás, de még marad a régiben, amit már eladott, de azóta is bérli. A segítségei között is lavirozik. Nem köteleződik el. Amig az érdeke tartja addig tart a kapcsolata. Sokan féltik emiatt a nyitott természete miatt, de úgy néz ki, hogy azért megvan a magához való esze. Inkább csak él mindig a lehetőségeivel, azt nézi mindig, hogy számára mi a fontos és mi a jó. Van egy szobakutyája, azért megtesz mindent, gyakran elmondja, hogy benne legalább nem lehet csalódni, többre tartja mindenkinél. Egyébként értelmes ember, tanárnőként dolgozott, irodalmat tanított. A férje viszont egy jó hírű orvos volt, akinek a szülei is azok voltak és hihetetlenül jól el voltak anyagilag eresztve. Pasaréten laktak egy csodaszép villában. Ezt adta el a hölgy, majd ugyancsak Pasaréten vett egy társasházi lakást, majd ezt is eladta és ugyancsak itt vett egy lakótelepi jellegű kisebbet, amit egyelőre még nem vesz igénybe. Otthonba is akart menni, mire elintéztem, meggondolta magát. 87 éves, van érvényes jogosítványa, mivel azt is mindig sikerül neki elintéznie, ennek ellenére taxival közlekedik, mert lemerül az aksi. A balesete után sokáig nem tudott járni, de most egy év után is bizonytalan a járása, nem is mer egyedül elindulni. Az ezeregy segítsége közül választ, hogy épp kit tud leakasztani. Két gyógytornász jár hozzá felváltva, van takarítónője, az ételt megrendeli és ha beszélgetni akar, akkor felhív vagy elhív valakit magához. Úgy látom, hogy tud élni. Annak idején a férjével bejárták a világot, mindig volt neki mit a tejbe aprítania.

    Köszönöm az olvasást és a véleményed.

    Nekem az ilyen “kapcsolatok” arra jók, hogy tanulni tudok belőlük, valamint megismerek olyan embereket és sorsokat, melyeket egyébként nem ismernék meg.

    Szeretettel: Rita🌹

  11. Kedves Rita, a kutyàmmal való séták során sokan ezt az kérdeznek, beszélünk a kutyákról, de ha a boltban találkozunk, már meg sem ismer az illető, ezek igazán felületes kapcsolatok, vagy még azok sem. Az olaszokra meg egyenesen jellemző, hogy állitólag sok a barátjuk, de igazi barátság jó ha 1 vagy 2 van a “sok barát” között. ők aztán tényleg felületesek. Kérdezem, hol dolgozik a barátod, nem tudja… van felesége, gyerekei,… nem tudja…
    Tegnap fejeztem be egy könyvet Sarah Morgan- Könyvesbolt Párizsban.. Az igazi, őszinte barátságról szól, hihetetlen mit meg nem tesznek egymásért , mi mindenről mondanak le azért, hogy a másikon segítsenek, holott teljesen más korosztályba tartoznak.
    Visszatérve a hölgyre, aki az írásodban szerepel, úgy érzem, hogy talán így akarja elterelni a figyelmet arról, hogy ő mennyire magányos. Azzal, hogy mindenlében kanál éppen azt éri el, hogy elijessze az embereket maga körül, s a felületessége meg talán azt, hogy valójában nem is akar igazi emberi kapcsolatot. Szeretettel Fgy

    🌺🌺🌺🌸

  12. Kedves Rita! A felszínes “barátság” szinte pótszer lehet az említett hölgy számára, hiszen úgy tűnik teljesen magányos. Ha kiismerted, nyilván nem osztasz meg vele intim tudnivalókat, de valószínűleg veled is beszélget. A kétszínűség nála életforma és a gond az, hogy rengeteg ilyen magányos ember próbál közvetlenséggel építeni kapcsolatot, amit aztán ott hagy. Ez épp olyan, mint az állami gondozott gyerekeknél, ha idegen megy, azonnal odarohannak, örülnek, főleg, ha kapnak valamit, de kötődni képtelenek bárkihez is. A magára hagyatottság legfőbb ismertetője ez.

  13. Kedves Tibor!

    Köszönöm az olvasást. Nem szeretem a felületes kapcsolatokat, a folyton beszélő embereket és a negédeskedést sem. Igazad van, többfélék vagyunk, van ennél rosszabb is, például, ha valaki ok nélkül ellenséges, ha mindenkit utál, ha hozzá se lehet szólni még hivatalos ügyben sem, mert azt is sértésnek veszi, stb. A végletek eleve nem jók. A kiegyensúlyozott, megbízható, ugyanakkor udvarias emberek a számomra megnyerőek.

    Szeretettel: Rita💐

  14. kedves Rita !
    Sokfélék vagyunk, és az a jó !
    Nejem könnyen barátkozik,szert sokat beszélni.
    Én az ellenkezője vagyok.
    Jó témát hoztál,jó volt olvasni
    Szeretettel Tibir

Szólj hozzá!