Azt akarom, hogy boldog légy

Fodor Gyöngyi – Azt akarom, hogy boldog légy

Lorenzo felveszi az asztalról a cigarettás dobozt, és erősen a falhoz vágja, remélve, hogy a benne felhalmozódott harag felszabadul, de kiderül, hogy haszontalan. Fel-alá járkál a szobában, nem tud nyugodtan ülni.
„Drágám, kérlek, nyugodj meg! ” mondja édesen a felesége, Claudia.
“Tényleg azt kéred tőlem, hogy nyugodjak meg? Már nem értek semmit, úgy tűnik, megőrülök, nem tudom elfogadni mindezt. Abszurd!
“Igen, az. De ha a te helyedben lennék, nem tennék fel túl sok kérdést magamnak, csak elfogadnám a dolgokat, ahogy történnek. A reakciód teljesen normális ebben a helyzetben És nem vagy őrült, ne aggódj! „

Lorenzo és Denise a kocsiban ülnek egy nagy fa alatt és csókolóznak.
“Lorenzo, mi van veled ? Egy ideje nem vagy ugyanaz, megpróbálod elrejteni a benned lévő idegességet, időnként távolinak tűnsz. Valami baj van, és szeretném, ha elmondanád, hogy mi történik . Van valami a kapcsolatunkban? ”
“Nem, drágám, hidd el. A miénk egy gyönyörű, váratlan kapcsolat, egy csodálatos meglepetés, amelyet az élet tartogatott számomra. Nélküled még nehezebb lenne.”
“A feleségedről van szó ? ” merészkedik Denise, tudván, hogy Lorenzo nem szeret Claudiáról beszélni.
A férfi néhány pillanatig csendben gondolkodik, aztán ránéz és így válaszol:
“Igen, részben neki is van valami köze hozzá, ha ebben az utolsó időszakban kissé furcsának látsz engem. Csak meg kell találnom a bátorságot bizonyos mentális akadályok leküzdésére. ”
„ Claudia… a tökéletes és kivételes nő… megértem ” mormogja Denise alig hallhatóan és tudja, hogy sosem versenyezhet már vele. Ha lenne is rá lehetősége, Claudia hatalmas fölénnyel nyerne, minden téren legyőzné őt.

Lorenzo a kanapén ülve próbál összpontosítani egy filmre, hogy elterelje a gondolatait, de folyton oldalra néz, ahol Claudia ül.
„Kicsit jobb ma este? „ kérdezi a nő.
„ Egy kicsit. De inkább te mondd, hogy vagy? Te hogyan éled meg mindezt ?”
“Szerelmem, elfogadtam, ami történt, mára már boldog vagyok, s kívánom neked, hogy te is találd meg a békét és a boldogságot! ”
Az ajtó kinyílik, és belép Lorenzo 9 éves fia.
“Apa, mit csinálsz? Magaddal beszélgetsz?”
„ Ööö … semmi, kisfiam, telefonon beszéltem, valaki eltévesztette a telefonszámot”, hadarja zavartan.
A fiú kimegy a szobából, apja követi a szemével, majd visszafordítja a fejét.
Claudia már nem ül mellette a kanapén, és nincs a szobában sem. Elment. Eltűnt.
Reméli, hogy ezúttal örökre.