A gyűrű

Nagymamám és nagyapám annyira összeillett, mint akiket valóban az Isten szerkesztett egybe. Nagymamám lelke a fényt hordozta, Isten meleg pillantása gyönyörködhetett benne. Nagyapám tettei, szeretete, mindenkivel való segítőkészsége, nemes gondolkozása, életbölcsessége, minden turpiságon átlátó sámánsága, előrelátó éleslátása, problémákat ügyvédi leleményességgel megoldó képessége, bátorsága, humorérzéke, kitűnő előadókészsége, derűje, egész ünnepi lénye jó kísérője volt nagymama fényvilágának, angyalszárnyainak. Rendkívüli tulajdonságai külső megjelenésén is látszottak, mintha a Napból lépett volna ki, olyan feltűnő volt ő bárhol szerénysége ellenére, szerették, imádták mindenütt. Prófétai bölcsesség sugárzott rajta. Magas homloka, kedves, szimpatikus, finom vonásai a legeslegszebb ember képét rajzolták ki. Királyi jogar kezében láthatatlan. Gyors dinamizmusa, villámgyors reagálása, sportos, mozgékony lénye, fáradthatatlansága, lóerejű munkabírása mind-mind pozitívumokban csillogó értékekként keringtek nagymama körül, ott délcegeskedtek, serényen előre vive életüket, melyet nagymama óvó szárnyakként védett, őrzött, helytállt benne a maga rendeltetésében, megbecsülte, értékelte nagyapa rendkívüli képességeit, személyiségét. Felemelte őt fiatal házaskorukban, tanári pályára irányította társát, mialatt ő vállalva a diplomáig eljutás anyagi áldozatát, csontbőr-soványra aszott a koplalástól, de nagyapából tanár lett, megérte az áldozat. Nagymama virághatalom volt mindig, külső megjelenésében is, törékenysége, nemes szépsége, egyenes testtartása, szelíd, fénylő gyémánttekintete mind-mind mennyei harmattá varázsolták őt. Isten áldásként adta melléje nagyapát. Két ragyogó fény volt egymás mellett e két személyiség, rendkívüli ember.
De nem lett volna belőlük egy pár, ha nagymama leánykorában hozzámegy feleségül első kérőjéhez.
Hogy is történt?
Nagymama Kovásznán élt, egy hétgyermekes család legnagyobb, 18 éves lányaként. Megkérte a kezét feleségül egy harmincvalahány éves nyugalmazott ezredes. Miért volt nyugdíjas ilyen fiatalon? Talán valami betegsége volt. Egy nagy emeletes házban lakott és az erkélyen szeretett harmonikázni.
Nagymama abban az időben egy zsidó családhoz járt varrogatni. Reggeltől délig ott öltögetett, erre pénzt kapott. Mikor meglátták ujján a jegygyűrűt, kategorikusan tanácsolták, hogy semmiképpen se menjen feleségül ahhoz az ezredeshez! Meg ne tegye! Nehogy hozzámenjen!
–Semmiképpen se! – kérlelték.
Nagymama még nem döntött, ezért ujjáról mindig lehúzta a gyűrűt, meg felhúzta a gyűrűt: mikor a zsidó családnál varrogatott, ott nem lehetett rajta gyűrű. Szégyellte volna, hogy hát így hallgatott rájuk? Kinek mondták ők a jó tanácsot? Kinek beszéltek? Mikor eljött a zsidó családtól, délben, utána mindig felhúzta ujjára a gyűrűt vissza.
Aztán mégis döntött. Visszaadta a vőlegényének a gyűrűt. Minden észérv, logikai magyarázat nélkül cselekedett így, mert nem tudta, miért mondták neki azt, hogy ne menjen férjhez a vőlegényéhez, de engedelmeskedett, mintha Isten parancsolta volna ezt, úgy viszonyult a zsidó család tanácsához.
Miért hallgatott rájuk? Mert tisztelte őket.
Miért tisztelte őket? Mert olyan volt az egész életvitelük, magatartásuk, viselkedésük, értékeik, emberi értékeik, hogy belőle a legnagyobb tiszteletet váltotta ki a tiszta, bölcs életük látása. Egyenes jellemeket látott, hitt, bízott ezekben az ékszerként fénylő emberekben. Hitt a bölcsességüknek. És úgy is lett aztán, visszaigazolódott, jó, hogy hallgatott rájuk. A sors honorálta az ő bölcsességét: hogy hallgatott a tőle bölcsebbekre.
Elkerült nagymama Bukarestbe, ahol megismerkedett nagyapával.
Nem lett volna belőlük egy pár, ha nagymama nem varrogat a zsidó családnál, akik megmentették az életét, segítették Isten tervét, mert Isten nagyapát rendelte ki nagymama mellé, már születése pillanatától így döntött róla, hogy fény a fény mellé kerüljön!
És megmentődött ezáltal az én életfám is, hogy ágain jó gyümölcsöket teremjen.

“A gyűrű” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Ágnes!
    Nagyon szépen mutatod be a jóságos nagyszülők és a kedves családon keresztül, a kijelölt utat, amin járnunk kell.
    Szeretettel olvastam.
    Magdi💐🌹

  2. Édes Kitti!

    Isten határoz, egymás mellé rendel embereket, hogy terve megvalósuljon. Úgy alakítja a dolgokat, hogy házasság legyen. Van, mikor családfát hoz létre, mert valaki meg kell szülessen abból a genetikából, pont abból, ahogy addig tekeredtek a vérvonalak.

  3. Az égben köttetnek Ági! Mert a szeretet a lélekben van a lélek pedig az égből kerül hozzánk. Mert ahol szeretet van, ott van az Isten, azaz benned és bennem és azokban, akiknek szeretet van a szívükben és lélek lakik a szeretetükben. A lélekkel kötött szövetségek Isten előtt köttetnek, hiszen mindkettejükben ott van a szeretetben és őrzi azt…

  4. Kedves Magdolna!

    Ő gyermek volt, kislány, mikor ott varrogatott. Későbbi életében, fiatalasszonyként aztán, mikor a tanítói lakban lakott, egy kertésze és egy cselédje volt.

  5. Édes Kitti!

    Isten terve valósult meg a történetben. “A házasságok az égben köttetnek” – mondta ezt egy fiatal református lelkész.

  6. Az én emlékeimben az a kép jelent meg, hogy sok ilyen nagymama volt gyerekkoromban, akik másoknál varrogattak, aztán nem volt semmi biztosításuk, nyugdíjuk későbbi korukban. Nagyanyám magához fogadott egy gyakorlatilag süket-néma gyereket, akit kidobtak a szüleik a lakásból. Felnevelte, etette, ruházta, de kétségtelen, később elvárta, hogy ugyanúgy vegyen részt a ház körüli munkákban, ahogy ő is. Aztán mikor eljött az a korszak, mikor kiszélesítették a biztosítottak körét, felszólították hogy jelentse be dolgozónak, fizessen utána, mint a többi biztosított dolgozó után fizetnek. Apám természetesen ellátta őt minden orvosi tennivalóval, kórházi ellátás pedig általában szegénységi alapon járt az ilyen biztosítás nélküli embereknek. Nagyanyámnak se járt sehonnan nyugdíj az ilyen varrogatások után. Nem tudom, hogy kell jól történni mindennek. Magdolna

  7. Ágikám, te most mindenképpen a zsidó család hatásának akarod ezt a történetet betudni, ám legyen. De szerintem tökteljesen mindegy, hogy zsidó, avagy keresztény volt a kérdéses család. Emberek voltak. Tisztességes emberek. Antiszemitizmus lenne, ha nem így gondolnám, kár is erre hegyezni a dolgokat. Pont itt van a kérdés elrejtve, ki mit lát bele. A történelem befolyásolhat, hogy úgy tekintsem, ahogyan te szeretnéd, ám nekem mást mond a történet. Talán mert oly messze áll tőlem az antiszemitizmus. Tudod, van olyan, hogy az író szándéka egészen más, mint ami az olvasóban lecsapódik. Ezt is tudomásul kell venni, hiszen amit a kezünkből kiadtunk, az már önálló életre kelt…

  8. Édes Kitti!

    “engedelmeskedett, mintha Isten parancsolta volna ezt, úgy viszonyult a zsidó család tanácsához.
    Miért hallgatott rájuk? Mert tisztelte őket.
    Miért tisztelte őket? Mert olyan volt az egész életvitelük, magatartásuk, viselkedésük, értékeik, emberi értékeik, hogy belőle a legnagyobb tiszteletet váltotta ki a tiszta, bölcs életük látása. Egyenes jellemeket látott, hitt, bízott ezekben az ékszerként fénylő emberekben. ”

    A fenti a lényeg, semmi nagypapi és nagymami, mamóka, papóka csak keret, mely tartja az igazi lényeget…

  9. …Antiszemitizmus ellen…? De Ági! Én itt csak emberekről való írást találtam ( na jó, Isten is szerepel itt-ott) semmi olyasmit, amiből az antiszemitizmus, mint akár csak a szó is eszembe jusson! Hogy a sors, avagy Isten, vagy valami felsőbb rend akarta azt a két számodra kedves embert egymásnak, ebbe ne menjünk bele, hiszen ők szerettek bele egymásba, ők voltak hűségesek és ők voltak képesek tisztelni egymást egy életen át. Ők megdolgoztak egymásért. A szabad akaratukból…

  10. Drága Kitti!

    Neked is azt tudom mondani, mint Ritának.
    Biztosan fáradtan olvastad, mert neked jó szemed van, de neked fáradt-állapotodnak is örülök.

  11. Kedves Rita!
    Egyáltalán nem a nagyszülőkről való megemlékezés ez, szó sincs róla, hanem Isten tervéről szól, aki mindeneket irányít és egybeszerkeszt, ahol kell…
    MÁSIK DOLOG: az antiszemitizmus ellen van.
    Isten irányító hatalma és az antiszemitizmusról való véleményem: a mű üzenete.
    A fentiek a lényeg benne, nem nagypapi és nagymami.

  12. Drága Ági! Kiről is írnál gyémántfényű tollal, ha nem éppen az áldott, szeretett és nagyra becsült nagyszüleidről? Hiszen lelked melegéhez közel engedsz bárkit, akit jónak, tisztességesnek, egyenesnek, tisztának találsz. Naná, hogy drága őseid emléke csillagként ragyog előtted és ebből a ragyogásból mutattál nekünk egy fénysugárnyit. Köszönöm ezt a lélekírást neked!😍😘

  13. “Isten nagyapát rendelte ki nagymama mellé, már születése pillanatától így döntött róla, hogy fény a fény mellé kerüljön!”

    Ez igazán gyönyörű megemlékezés a nagyszülőkről. Látszik, hogy létrejöttek a “jó gyümölcsök”.

    Szeretettel és nagy tetszéssel: Rita🌹

Szólj hozzá!