Egy szörnyeteg halála

Haza érkeztél. Fáradt vagy. Ép csak beléptél az ajtón, de gyermeked széttárt karokkal rohan feléd. Te nem figyelsz rá. Amikor átöleli derekad, mert nem ér fel a nyakadig, te durván félre tolod. Ő értetlenül néz utánad, és nem érti mi a gond. Talán valami rosszat tett? Nem figyelsz rá, csak tovább mész a konyhába, hogy a hűtőből kivegyél egy üvegsört. Az üveggel kezedben bemész a nappaliba és levágod magad az elnyűtt fotelba, amit már csak a jó szándék tart össze. Reccsen egy nagyot, amikor beleülsz, de téged ez nem zavar. Nem kell még újat venni, hisz akkor nem jutna a sörre és a vodkára, amit hazafelé már bedobtál a sarki kocsmában. A feleséged a kanapén ülve néz egy show-műsort, de te elveszed a távirányítót és át rakod a focira. A feleséged már ismer annyira, hogy nem kérdezősködik, és nem ellenkezik, hanem szó nélkül, csendben kimegy a konyhába és felmelegíti a vacsorádat, amit próbált lehetőségeihez képest a legjobban elkészíteni. Pár perc alatt felmelegszik az étel. Nem tűzforró, és nem is hideg, épp amilyennek lennie kell.
;Drágám, kész a vacsora!; Szól be kedvesen a feleséged a szobába.
A nagy hasad miatt alig bírsz kimászni a fotelból. Az recseg, ropog a súlyod alatt, ahogy kelsz ki belőle. Kedvetlenül mész a konyhába, mert megzavartak focinézés közben, amit mindennél jobban utálsz.
A feleséged már az asztalra tette a tányérokat és a vacsorát. Elsőnek neked szed, mert te vagy a családfő. A fiad már ott ül az asztalnál és várja, hogy ő is kapjon enni. A feleséged, az ő édesanyja neki is szed, és magának utoljára mer az ételből. Belekóstolsz, de már is visszaköpöd. Valami nem tetszik rajta neked. Sótlan. Nincs otthon só. Nem vettél, és ő sem vett, mert szerinted nincs rá pénz. A feleséged könnyes szemekkel néz rád. Nem tudja, hogy most mire is számítson. A fiad szó nélkül falatozik. Megfogod a tányért és a tartalmát a mosogatóba öntöd és a tányért pedig olyan erővel teszed a pultra, hogy összetörik. Még szerencse, hogy az anyóstól kaptatok egy hat darabos tányérkészletet, így nem kell venni az összetört helyett.
Ha már felálltál, akkor bemész és nézed tovább a meccset. Megiszod a söröd, majd az üres üveget nem az asztalra teszed, hanem a konyhába hajítod. Nagy csörömpöléssel nekivágódik a konyhafalnak, majd apró darabjai a csempére hullnak. Fiad megijed és sírva berohan a szobájába. Hiába ízlett neki a vacsora, otthagyja az asztalon, mert olyan nagyon megijedt.
Feleséged csendben ül az asztalnál, sós könnyei végig folynak arcán és a tányérba csepegnek.
Te mindebből semmit sem veszel észre, mert csak magadra gondolsz, hogy neked legyen jó. Önző vagy. Egoista vagy. Téged más nem érdekel, hisz csak te vagy a fontos. Te jársz dolgozni. Te próbálod eltartani a családot. Az már nem érdekel, hogy a fizetésed nagy része az alkoholra megy el. Ne irigyeljük el tőled ezt a kis örömöt, de akkor minek neked feleség. Minek neked gyerek. Amikor fiatal voltál, minden másként volt. Szerelmes voltál. Szeretted az életet. Nem csak magaddal törődtél. Egy véletlen baleset, és kész a katasztrófa. Te katasztrófának látod, más pedig csodának, ami veled történt. Sok ember az életét adná, ha gyermeke születne.
Akkor változott meg minden. Megfogant a fiad, és a nejed családja erőszakolt bele a házasságba. Neked eszedbe nem jutott volna, hogy elvedd gyermeked anyját. Az anyósod nem engedte, hogy elvetesse a nejed a babát. Az abortusz bűn! Még most is ott cseng a füledben, ahogy ordítva vágta a fejedhez. Az esküvő nem volt valami csodás esemény a számodra, mert akkor már tudtad, vége a szabadságnak, és csupa szenvedés lesz az életed. Nem telhet el nap munka nélkül, mert nem lesz mit enni, nem lesz miből kifizetni a számlákat és az utcára kerültök.
A feleséged felkelt az asztaltól és könnyek közt feltakarította az üvegcserepeket és bement a fiatok szobájába, hogy megvigasztalja. Ő nem tehet semmiről, hisz még csak gyerek. Ott ültek a szobában a gyermeked ágyán. Az anya átölelte egyetlen fiát. Valamit súgott a fülébe. Egy titok, amit csak ők ketten tudnak. Egy titok, ami összeköti anyát és fiát.
Te ott ülsz a fotelban. Már vége a focinak, de te lusta vagy elkapcsolni. Nézed tovább az értelmetlen műsort, majd belealszol. Horkolsz, mint egy favágó. Talán álmodsz is valamit. Azt álmodod, hogy te vagy a király és mindenki a parancsaidat követi.
A fiad álomba sírta magát. Feleséged pedig ott maradt az ágyszélén ülve, álmát vigyázva. Neki nem kell aludni. Nem meri lehunyni szemét, mert fél. Fél a rémálmoktól, amik miattad gyötrik. Ha véletlen lehunyja szemét, máris felriad.
Feleséged agyán egy gondolat fut át. Megriad, hogy egyáltalán gondolni mer rá. Mi lenne, ha reggel nem kelne fel? Mi lenne, ha sem ő, sem a fiatok nem érezne többé fájdalmat? Egy gyáva ember gondolatai? Nem hinném. Nagy lelki erő kell, hogy valaki erre gondoljon. Nagy lelki terror kell, hogy valaki erre gondoljon. Több évnyi rettegés, és fájdalom kell hozzá, hogy valaki csak erre gondoljon.
Kimegy a konyhába. Kihúzza a fiókot. Keresgél a kések közt. Csörömpöl. Te felébredsz a zajra. Félálomban, még csukott szemmel kitámolyogsz a konyhába. Feleséged ott áll előtted. Egy hatalmas kést szorongat. Megragadod a kést szorongató kezet. Ez fáj neki, mert te még félálomban is egy bivaly erős férfi vagy. Feleséged nem habozik. Feléd döf. Csak egy szúrás semmi több. A kés megáll, nem megy tovább. Elengeded a nejed kezét és megragadod a kés markolatát. Szorítod, de nem tudod, hogy miért. Egy gyenge nő elvégezte azt, amit az alkohol nem tudott. A kés a májadat érte. Folyik a véred. Meleget érzel a hasadon, majd áthalad a lábadra.
A nejed sokkot kapott. Mozdulni sem tud. Nem sikít. Fel sem fogja, hogy mit tett.
Te a földre rogysz. Hörögsz valamit. Senki nem érti, mert valami túlvilági nyelven szólsz. Próbálod a feleséged tudtára adni, hogy nem haragszol rá és megérted, amit tett. A véred beteríti a csempét. Ezt a foltot nagyon nehéz lesz majd feltakarítani. A földön fekve még a nejed felé nyúlsz, de a kezed a csempére hullik és elhagy az élet. Itt a vég. Már nem okozol bánatot senkinek. A családod megnyugodhat.

“Egy szörnyeteg halála” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Martin!

    Sokat szenvedett, ez igaz! A történetedet is rendkivüli érzelemgazdagság jellemzi, igazán aprólékosan, választékosan, élethűen írsz a családi terrorról, mintha magad is átélted volna. Véleményem szerint azonban egy anya, ha csak nem őrült, ilyet nem tesz. Pont azért, mert anya. Inkább bármit eltűr! A gyermekéért bármennyi szenvedésre képes, de nem vállna gyikossá, vagy követne el öngyilkosságot, mert elsősorban a gyerekére gondol. És azt írtad, sokan azt gondolnák ez gyáva tett! Igen, szerintem az is! Nem bátorság! A batorság az lett volna tőle, ha minden követ megmozgatva, saját életet kezdene gyerekével, küzdene a végsőkig, jó példát mutatva fiának. Az írasodhoz gratulálok!

    Kata

  2. Kedves Martin! Örömmel olvastam novelládat! Úgy érzem,senki sem születik szörnyetegnek,valahogyan el kellett szereplődnek jutni idáig,s gyilkolni sem jóság. Azt érzem,olyan nagyon nem rossz a férj,hiszen:"nem haragszol rá és megérted, amit tett."-akarja mondani. Szeretettel gratulálok írásodhoz!(f)

  3. Kedves martin.
    Kissé megdöbbenve olvastam ezt a morbid történetet.
    Nem oyan egyedülálló ,mint ahogy egyesek gondolják .
    Ügyesen megirtad a sokat szenvedett asszony bátorságát .
    Gratulálok !….Babu:(

Szólj hozzá!