Vas1 és Vas2

A Széna-téri Jurányi utcába jártam középiskolába, ami akkoriban leány gimnázium volt. A sors véletlen játéka folytán az osztályunkba két Vas Katalin nevű lány került.

Az osztályfőnökünk azt a javaslatot tette, hogy a középső padsor második sorában ülő Vas Katalin legyen Vas1., míg a balszélső padsor negyedik sorában helyet foglaló Vas Katalin, legyen Vas2. Akkortájt ugyanis többnyire vezetéknéven szólították fel a diákokat, bár volt, aki hozzátette a keresztnevet is, de akár így, akár úgy, mégiscsak két Vas Katalin nevű kislány volt közöttünk.

Egy szép napon Rózsa néni a matematika szigorú oktatója felszólította Vas Katalint felelni. A kislányok néztek, hogy vajon melyiküket kívánja a táblához hívni a tanárnő. Mária, az első padban ülő cserfes kislány azonnal fel is tette a kérdést, hogy melyik menjen a Vas1, vagy a Vas2?

Rózsa néni döbbenten állt a tábla előtt. Mi az, hogy Vas1 és Vas2? A kislányok nem számok, hanem személyek.

Igen, de kettő van belőlük, folytatta most még bátrabban Mária.

Vas Katalinok álljatok fel! – mondta Rózsa néni.
Mindketten felálltak.
Kérdéssel fordult először a középső padsor második sorában ülő Katalinhoz.
– Katikám, nincs neked még egy keresztneved?
– Nincs, volt rá a válasz.
Ezt követően megkérdezte a másik Vas kislányt is. Aki örömmel mondta, hogy a második neve Joli, vagyis Jolán, de otthon Jolinak hívja az édesapja, mivel az édesanyja is Katalin.
– Szereted a Joli nevet?
– Igen.
Kislányok, akkor a kérdés többé nem kérdés. Te kedvesem Vas Katalin vagy, Te pedig Vas Katalin Jolán, de hogy ne bonyolítsuk ennyire, egyszerűen Vas Joli.
– Rendben lesz így?
– Igen, igen, hangzott mindkét féltől a válasz.

Rózsa néni remek ember volt. Igaz, tartottunk tőle, mert nem voltunk matekzsenik, ő pedig nagyon is szigorú és következetes tanár volt, de emberséges. Számunkra akkor még az is meglepő volt, hogy épp neki a matektanárnak nem tetszett a Vas1 és Vas2 elnevezés.

“Vas1 és Vas2” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves anekdota.

    A tanárnőnek jó érzéke volt, hogy tudta, nevükön kell szólítani a lányokat, hiszen nem robotok, még a háziállatoknak is nevük van.

  2. Kedves Anci!

    Köszönöm szépen az olvasást. Ahol tehetjük, ott úgy szólíttatjuk magunkat, ahogy szeretnénk. Persze diákként a suliban ez még akkortájt nem ment, bár a lányok egymás között így tettek. Pl. volt egy osztálytársnőm, aki Györgyinek hívtak, de Böbének szólíttatta magát.

    Szeretettel: Rita🌹

  3. Kedves Rita! Tetszéssel olvastam írásod.
    Egyik munkahelyemen, mivel sok Marika
    volt, engem Szaip néven szólítottak a legtöbben, volt ahol
    Ancinak, amit szerettem is.
    Kellemes délutánt.
    Anci

  4. Kedves Rita!

    Tetszéssel olvastam történetedet, nagyon bölcs volt a tanárnő.
    Általánosban nálunk, volt olyan év, hogy hat Magdolna volt, így csak vezeték néven szólítottak bennünket
    Sok szeretettel,
    Magdi🌷🥀

  5. Kedves Gyöngyi!

    Köszönöm az olvasást és a hozzáfűzött gondolataid. Mikor óvodában dolgoztam – viszonylag rövid ideig – akkor ott két Panna volt, az egyik így szerette, hogy Panna, a másikat viszont otthon Pannuskának hívtak, így aztán mi is ezt vettük át.

    Szeretettel: Rita🌹

  6. Kedves Rita, az én osztályomban két Horváth Tibor járt, hasonlóképpen rendeztékl le, egyikből Csaba lett, amit nem csak az iskolában, de az életben is mindig Csaba maradt, sokan talán azt sem tudták, hogy hivatalosan Tibor a keresztneve. Aztán volt két Kovács Éva, egyik Éva maradt a másikat Vicusnak hívták onnantól kezdve, de következő évben a Vicusék máshová költöztek és csak egy Kovács Éva maradt.
    szeretettel Fgy🌷

  7. Kedves Rita!
    Ezt még én se tudtam volna jobban lerendezni… Jó, volt,, hogy megosztottad életed ezen kis szeletét. Mondhatnónk, hogy kis szelet, kis történet és én mégis azt mondom, hogy ezekből a kis szeletekből épül fel az életünk, ezekre emlékszünk és olyan jó, hogy nekünk van emlékünk, amit másokkal is megoszthatunk. Örömmel olvastam történeted. Szeretettel: 🌷 Róza

  8. De cuki! Nekem a lánynevem nem igazán általános, mégis volt még egy pont ugyanilyen nevű lány, amikor óvónői szakközépbe jelentkeztem. Hosszú heteket vártam a felvételi vizsga után, mire kiértesítettek nagy örömmel, hogy felvételt nyertem az egészségügyi szakra. Mint kiderült, a másik lánnyal kevertek össze, hiszen még az édesanyánk neve is azonos volt: Kovács Ilona. Végül is, így lettem nővérke…

  9. Ált.sulink felsőben két Németh Zsuzsanna volt, majd valahogyan az egyik kislány Moravecz vezeték nevet kapott, akkor nem értettük. Azt hiszem, a mostoha apa vette nevére. Nálunk a gyakorlati foglalkozás tanár bácsija nem is tudta a neveinket, nem is érdekelte, mikor kész lett mindenki pl. a fém hamutartó készítésével, le kellett az asztalára tennünk, és szétválogatta ami szerinte jó, és ahogy mondta, ami “fusi”. Akkor mindenkinek fájt ez a fusi szó. De csak 5-öst és 3-ast adott rá.😍

Szólj hozzá!