Agysérülésem van? Nosza legyen neked is!

Egy hosszú járatú buszon ültem tegnap a második sorban. Az előttem ülő beszédes útitárs jó három órán át adta elő az ismerős sofőrnek a tegnapelőtti bevetésének történetét.
Egy bekattant ember egy öt ablakos belvárosi lakásból lövöldözni kezdett az utcára. Kiment a kommandó, betelepült a szűk utca szemben lévő lakásaiba. A mesélő hosszan ecsetelte, hogy nem hallotta a tűzfegyver jellegzetes dörrenését, ezért csak gumilövedékkel – vagy valami hasonlóval – lőtt vissza. Most őt éveikig vegzálni fogja egy szadista ügyész, hogy miért. Lám, már hívogatják. Attól félt, hogy visszarendelik, nem utazhat haza. No még csak a kollégái.
Nos, a sztori eddig unalomig ismerős. Most jön a java.
A bekattant lövöldöző kapott a halántékára spéci lövedéket távolról. Megrohamozták. Amikor már gyakorlatilag harcképtelen volt. A rendőrségi pajzs élével akkorát kapott a feje tetejére, hogy beszakadt a koponyája, és bevérzett az agya. Vagy a mesélőtől, vagy mástól, seckó jednó.
Akár túléli, akár nem, ezért nem fog vizsgálat indulni. Ez a földön fekvő emberbe való belerúgás minősített esete.
Petőfi szomorú juhásza “Elkeseredésében mi telhetett tőle // Nagyot ütött botjával a szamár fejére.”
A bevetés idegi megterhelése kihozta az állatot a kommandósból. A védtelen embernek okozott életveszélyes sérülést. Vagy már nem is él az áldozat?

“Agysérülésem van? Nosza legyen neked is!” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!