A nyugdíjasok nagy-nagy bulijában való részvételem nem más, mint a fogam csináltatása, rendezgetése.
Amióta a rendszerváltás nagy üzletét, a fogászatot is privatizálta az egyik kormány, igencsak nagy buli, elfelejteni azt, hogy mily törékeny ‒ no, nem a nyugdíjas csontozata, hanem ‒ a több százezer forintért rendezett műfogsora is. Nem is értem, hogy erre az értékes dologra, a műfogsorra a maszek fogász, mint vállalkozó, miért is nem ad jótállást?
Nekem a méregdrága műfogam pár évente törik el újra és újra. Persze mondhatná a fogász, hogy én a nyugdíjas nem használtam rendeltetés-szerűen ezt a kis drágaságot. Ugyanakkor én, a rutinos nyugdíjas, tudom már, hogy a fogorvost, mint olyant, messzi ívben el kell kerülni. A mi barátunk nem a fogorvos, hanem a fogtechnikus!
Ezt persze nem azért mondom, hogy a fogtechnikusok gyorsan emeljenek árat, hanem azért, hogy a műfogsort akár műfoganként is lehet generáloztatni.
Mert én is mit tettem.
A kertemben pompázó körtefa termését megkívántam. Ez eddig ugye emberi dolog!
De ez nekem nem volt elég, oda is mentem a fához és kettő mosolygós csodaszép körtét le is szakajtottam, és azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megeszem őket; be is vittem a konyhába.
Megmostam és már ettem is ezt a finomságot.
Mit mondjak… még a szemem is lehunytam ekkora élvezetes gyönyörűséget fogyasztva. Az édes lé végigcsorgott az államon, rá a pár perce felvett, frissen vasalt pólómra. De én ezt se bántam. Még a csumát is leszopogattam, hogy semmi se vesszen kárba. És már nyúltam is a másik körtéért. Ennél is a mosással kezdtem… és már szinte mohón, haraptam is…
És ekkor megtörtént a baj. A kiharapott falattal együtt jött a műfogsorom egy darabja is….
Most itt ülök mű-fogatlanul, ‒ mert a fogtechnikus ugye, nem varázsló és nem is gyorsvonat’ ‒, a műfogam csak a jövő héten, hétfőre lesz kész.
Kérem, én nyugdíjas vagyok, aki feltételezi azt, hogy rendelkezik egy kis emberi bölcsességgel. De nem könnyű bölcsnek lenni ott, ahol édes, finom, lédús körte terem!
Jártó Róza
Kedves Róza! Számban éreztem a finom körte ízét. Bár
megmosolyogtam írásod, de azért szomorú, hogy a
finom falatoknál hagy cserben a fogsor.
Öleléssel: Mária
Kedves Róza!
Stilusod és a humorod elbűvölt, olvasás közben szinte éreztem a finom körte illatát, zamatát, ugyanis én is nagyon szeretem, de a fogtechnikus képe is megjelent.
Szeretettel,
Magdi🌷🥀
Kedves Kitti! Erre remény sincs. Ma frissen kisült töpörtyűt hozott a hentes vejem csak úgy kóstolónak…. 🤣és a szépen megmetszett körtefa is szép termést fog megint hozni…😋! Kitti! Köszönöm a kedves szavakat! 🌷Róza
Drága Róza! Nem tudtam mosolygás nélkül elolvasni történetedet. Hogy micsoda ártalmas és drága körte terem a kertedben! Ebből okulva legközelebb készítsd ki a turmixgépet, ha szüreteled a körtét, legalább jövőre ne törd el a fogad, hátha kihagyhatsz egy esztendőt a fogtechnikussal való randiból.
( Na, de minden évben?! Elképesztő! Micsoda körte az??? :-o)
Kedves Róza!
A humorod utolérhetetlen. Nagyon hiányoztál, jó, hogy ismét itt vagy. Minden egyes mondatod élvezettel olvastam, nem is tudnék kiemelni belőle, mert mind itt van. Ahogy leírod a körte evését, szinte az olvasónak is csorog a nyála. A leghétköznapibb dologról is olyan élvezetesen tudsz írni, hogy az ember csak néz ki a fejéből, hiába no, ezt hívják tehetségnek.
Tetszéssel és szeretettel: Rita🌹