Egy kis csiga élete

Élt egyszer egy kis csiga. Tutyimutyinak hívták. Nagyon nagy álmodozó volt, mindig azt képzelte, hogy ő nyeri meg a csiga gyors-csúszó versenyt. A játékszabály így hangzott.:
– Aki először ;fut ; le egy fűszálról, az lesz a győztes. Aki leesik, kiesik.
Tutyimutyi meglehetősen izgalmasnak találta ezt a feladatot. Mikor még mini csiga volt, imádott a fűben kószálni egy kiadós eső után és a zsenge fűszálakról lepergő harmatcseppekben zuhanyozni. Ilyenkor vágyakozóan figyelte a többi csiga milyen ügyesen mászik rajta és már akkor megfogadta, egyszer ő is ott lesz közöttük. Szülei azonban sokszor mondták neki, ha erről az álmairól beszélt:
– Lesz, ám csigabiga gyere ki, ég a házad ide ki! – ugyanis a kiskorú csigákat csigabigáknak hívták és ezt a mondást azokra a csigabigákra használták, akik nem csúsztak teljes talppal a földön, vagyis nem addig nyújtózkodtak, ameddig a csigaházuk ér. A szólás abból ered, hogy volt egy csigabiga, akinek nem tetszett ez a földön csúszó- mászó életmód, ezért hát elhatározta, hogy felmegy egy hatalmas fa törzsén és ott él egy odúba, mint a baglyok. Szép kertre néző kilátással. Igaz, egy csiga ebből sokat nem érzékelhet, de ő mégis úgy akart élni, mint a madarak. Azonban szegény csigabiga, ahogy felfelé tartott, egyre jobban elfáradt, a súrlódó erő hatására pedig csigaháza égni kezdett. Házát hagyva tapogatóját vesztve menekült, de hiába.
Azóta egyetlen csigabiga sem akart magasabb helyen élni, mint egy fűszál. Kivéve Tutyimutyit. Pedig hasláb órán sem volt egy kitűnő tanuló. Még a fűszál alatt kúszás, a leggyorsabb tapogató behúzás, vagy a csigaházban legurulás sport sem számított erősségének, hol ott ezeket tartották a legegyszerűbb feladatoknak. Hasláb tanár úr mindig mondta is neki:
– Ne légy már ilyen Tutyimutyi!- De mit sem számított, hasztalan volt bármi. Hasláb tanár úr, legszívesebben mindig leültette volna csak a kis levélre.
Tutyimutyi mégis eldöntötte, hogy ő bizony részt vesz a versenyen, nem baj, ha tehetsége nincs hozzá. Ugyan mi történhetne vele? Megcsúszik egy fűszálon?
Be is nevezett a versenybe. Három másik csigával együtt akik, sokkal idősebbek és tapasztaltabbak voltak nála. De Tutyimutyi nem hátrált meg. Majd megszólalt a csigaház gong, és kezdetét vette a nagy verseny.
A kis csiga hiába küzdött keményen, lassúnak bizonyult. A többi csiga bőven elcsúszott három óra alatt a fűszál szárához. Ekkor azonban egy gondolata támadt.
; Csalni fogok! Senki sem fogja észrevenni!; – azzal bebújt a csigaházába, és lassan gurulni kezdett. Hát Tutyimutyi valóban nem volt egy okos csiga, azt hitte, így majd megnyerheti a versenyt, de mindenki kitalálhatja mi történt. Bizony, lepottyant a fűszál tetejéről, egyenesen bele egy pocsolyába.
Talán, sok más csiga tanult volna ebből az esetből, de Tutyimutyi csak így reagált:
; Sebaj, máskor majd sikerül! Ügyesebben fogok csalni és én leszek a legjobb!;
Azzal kicsúszott a pocsolyából, majd szemével egy hatalmas, gömbölyű tárgyat érzékelt, amire felkészülni sem volt ideje.
Így történt, hogy Tutyimutyit egy labda a nagyravágyásával együtt sárba tiporta.