CSONTZENE EGY HANGRA

Természetesen egy hat ágyas hodályban s nem is ablak-közel jutott ágy neki. Bedobta a sokat megélt Adidas utazó-táskát a szekrénybe miután a szabadidőruhát kicibálta belőle (utálta a pizsamát világ-életében – legtöbbször meztelen aludt – de itt furcsa lenne), elvigyorodott amikor meglátta, hogy két pár zoknit is beledobott otthon. Minek már párban? Elég lenne a bal. Majd szétnéz az osztályon, hátha lesz akinek a bal lábát szanálták és akkor akad egy jó csereüzlet. Vigyorgott. Már fájt minden arcizma – csak vigyorgott egyfolytában – mosolyogni talán már nem tud, nem is próbálta meg.
.-.
Lement az épület elé, a parkoló szélére, ahol lehetett áldozni Nikotin istennek. Mióta abszolút tilos a dohányzás egyre finomabbak a cigaretták. Napi tízben szabta meg az élvezetek határát, de most – mivel legalább két hétig nem fogja szívni – rendre átlépte azt. Tavasz volt már, sőt az új-módi szerint szinte nyár. A nővéreken egy szál fehér, ha a ;napba álltak; akkor jól látszódott milyen bugyit hordtak, vagy éppen volt-e melltartó. Talán ez az egyetlen jó a kórházban – a nővérek alig ruhában.
.-.
Konzílium. Főorvos – adjunktus – agyonfestett főnővér, aneszteziológus.
– Julika, altatható a beteg? Időtartamban? Veszélyek?
– Igen. A műtét előtti vizsgálatok szokvány véralvadás-gátló szedésével kapcsolatos elővigyázatosságot indokolnak, valamit folyamatos figyelmet az élettani funkciókra.
– István! Nekem három műtétem lesz aznap, ezt rád bízom. Legalább edzel egyet a kerti munkák előtt. A műtétet délután kettőre írom ki. Előtte gyors-labor, különös tekintettel az alkalmazott gyógyszerek hatásaira. Julika, nagyon tapasztalt aneszteziológust kérek! Nem akarok problémákat. Zsófi, fél kilóval kevesebb festéket máskor ha kérhetem. Köszönöm, elmehetnek.
.-.
Délben zuhanyzott. Még alaposan megmosta a jobb lábát is. Valahogy érezni kezdte, hogy van, pedig már legtöbbször csak húzta maga után. Tudta, hogy az ösztönös érzések játszanak vele. Mint majd a fantomfájdalmak, viszketések, a talpán, vádliján, holott már rég a proszektúra hulladékaként égett el majd a lába.
.-.
– Főorvos úr, legalább a legmodernebb Black and Deckert vételezték a raktárban?
A főorvos elmosolyodott. Jobb volt egy Humor-Harold mint egy síró-rívó, idegileg összeomlott rongydarab a műtőasztalon.
– Igen, szuper típus, próbadarab, kifejezetten nekünk tervezték. Nem fog érezni semmit sem. Fél?
– Nem. Mitől félnék? Mindig ;nagylábon; éltem – amíg volt hozzá ;tehetségem; – hát most majd nem ugrálok magasat, nem rohanok busz után, meg tán a csajok után sem. Jöjjönek a helyembe.
A főorvos és az adjunktus elnevette magát, csak a Picassósan kifestett főnővér húzta el a szája szélét és az aneszteziológus csavart egyet a bekötött infúzióra szerelt gyógyszeradagoló csapján:
– Számoljon! Lassan! Gondoljon valami szépre. Akár nőkre is, bár 67 évesen jobb lenne Istenhez fordulnia!
– Ő se fordult felém soha, megvagyunk egymás nélkül. Nem kell a hittérítés doktornő. Isten bennünk lakik, mi is Istenek vagyunk. Nem tudta? Nekem most az adjunktus úr az Isten. Felajánlom neki az egyik lábam áldozatul.
– Számoljon! Nagyon lassú altatása lesz, hogy közben figyeljem az életfunkciói alakulását. Majd humoralizálhat ha végeztünk és felébresztettem (ha lesz hozzá kedve – ez utóbbit már csak magában mondta).
.-.
Egy..(legkorábbi emléke valahol egész pici korából eredt. Amint hasra esett egy nagy pocsolyában a járdán, tehát egy évesnél már több lehetett). Kilenc..(Baba már tizenöt éves lett..évekig meztelen fürödtek együtt a Holt-Tiszában, de pár éve kezdett a ;szinte; testvér-lány szőrösödni és a mellei is duzzadtak. Nem érdekelte, még együtt pisiltek ha rájuk jött, de Baba kezdett büszke lenni arra, hogy ;nagylány;. Vele is felvetette a gatyát. Klott volt…abban nőtt fel). Tizenhat..(úristen! percekig gyűjtötte a bátorságot, hogy megfogja Éva kezét – első szerelem. Milyen színű volt a szeme? Fene tudja, két lába volt, meg két keze, melle alig. Haver házibuliján test-kóstoló. Szűz volt, szűzek voltak. Fél év múlva terhes lett. Főbenjáró bűn akkor. Éva két szatyor gyógyszert hozott. Megmaradtak. Gyerek elment. Fél év múlva néha-beszélgetés. Él még vajon?)…Tizennyolc…(Negyvenkilenc éve – menekülés otthonról, nősülés – és elkezdődött az élet, már nem volt kötelező este tízre hazamenni – reggelig is tarthatott az éjszaka – tartott is)….Harmincöt…másik Éva…kamionos feleség, szerelem – az első az életében. Rák. Évek múlva talpon, vár rá…ott fenn. – Megyek, lehet már csak pár perc.)…Hatvan…(szép kerek szám. Szomszéd kölök tanácsai a nethez. MSM..nők…versek…addig olvasni se olvasott – regényt igen…több ezret…a vers mire jó? Rájött. Szerelem, más, több, kevesebb – tér és idő – tanulópénz – távszex – én voltam ..én voltam? ..Hatvankettő….(düh, egyedül, pofán verve mindenki, erkély – tériszony, telefon – kezek…fogják. Találkozás – találkozások – vergődő éjszakák – együtt-napok-éjek – szerelem, lángolás – nem szerelem…rossz játék) Hatvanöt …(gondoskodó szeretet…szemétláda vagyok? Kihasználtam? Tüzek, dombok, szőlőíz, jó bor- rossz bor..majd bocsánatot kell kérni – mindenért…ez sem szerelem)…Hatvanhat …(mi történt? deréktól felfelé húsz…lefelé nyolcvan? Röhejes. Szerelem? Az! Végre…az ismeretlen csoda. Veled. Örökké!..Féllábon is. Láb nélkül is. Tudom – Veled – Örökké – tudom, Akarod)…Érdekes..három nőnél esett szerelembe és mind Évának hívták…
Hatvanhé……..
.-.
– István! Nem műhiba, itt voltam, láttam. Mindent a legszigorúbb előírások szerint végeztél, szakmai precizitásod magas szintű, Ami történt hétköznapi egy amputáció során. Elhasznált ember volt ez, persze kár érte, az életet mindenki megérdemli. Neki nem volt szerencséje. A szíve nem birta, bármilyen gondosan is jártunk el. Isten magához szólította – bár ahogy róla beszélt, lehet már a pokol felé megy – vigyorogva.
Főnővér! Intézkedjen a szokásos menetben. Ha minden készen akkor a papírokat hozza be hozzám, átnézem, lezárom.
A képéről meg dörgölje már le legalább fele festéket! Úgy néz ki mint kastély renováció félbehagyva. Nem csodálkozom, hogy a betegeknek nincs kedvük élni.