FÖLDIEPER – BÉCSBEN

Valamikor az időtájt esett meg a történet amikor Ausztria felé /meg talán Európa felé?/ megszűnt a vízumkötelezettség és utazhattunk ;szabadon; némi valutával megspékelve /70 vagy talán 100 dollár? nem emlékszem/. Talán '87 vagy '88 körül? Így valahogy.
Szóval a kalandvágyó magyar azonnal tervezni kezdett, persze nem is magyar lett volna ha nem üzleti alapon elsősorban.Tájékozódott a ;kurrens;, magyar piacon hiánynak számító, de keresett dolgok területén, éjszakákon át számolgatta a vámkedvezményeket, felmérte a költségeket, osztott – szorzott, elkezdett anyósa egészségi állapotáért aggódni /visszafelé ugyan kibírja-e a határig élve?/. Ha összeállt a ;kép; bepakolta a családot a kocsiba, vagy felültek a vonatra /Hegyeshalomig szakszervezeti 50 %-kal onnan átszállás a nemzetközire/ és irány BÉCS.
Így tettem én is. Villámgyorsan kapcsolatot találtam az Iparcikk Kiskereskedelem megyei központjához /volt középiskolai osztálytársamhoz ; -Lacikám! Kinéznénk Bécsbe és ha már ott járunk a vonatjegy árát megspórolnám, tudsz segíteni?/. Laci jó haver volt régebben és adott is egy üzletcímet és egy nevet – nevezetesen az üzletvezetővel hozott össze. Kaptam egy listát. Számítógép alkatrészek, perifériák tartozékai, videó-kazetták, audió-kazetták….és egyéb mütyürök.
Fizetési előleg a feleségem és az én munkahelyemen is…aztán irány Bécs…vonattal.
Az útról most nem akarok regélni, legföljebb annyit, hogy az osztrák szerelvény tiszta volt, minden működött benne, halk zene szólt…szóval jól éreztük magunkat máris…..és még egyet…de erről majd máskor szólok bővebben……azt, hogy Ausztriában járunk nem csak a jelzőtáblák német szövegéről vettük észre, elég volt kinézni a vasúti kocsi ablakán…és a töltés mellett tiszta, rendezett, virágos tájat láttunk…nem a nálunk standar szemétcsík vonult a vonattal….
Előrelátó módon még itthonról szállást foglaltam, mert sok mindent kellett vennem kinn, így a vásárlásra olyan fél napot gondoltam. Bécsben a vonatról leszállva egy kilométernyit sétáltunk a Mária-hilfe Strassén a szállásig és mivel nem volt még későn, kíváncsiságból benéztünk néhány műszaki boltba. Magyarul szinte minden eladó beszélt…így rákérdeztem mi-mennyiért. Kicsit elhűltem, hogy ami nekem kell az mind van…és nem is drágán….de hát magyar vagyok és nem hittem, hogy olcsóbban nem tudok vásárolni. Másnap délelőttre hagytam a komolyabb akciókat.
De hol is van a földieper?…kérdezhetnétek….majd lesz az is..nyugi…
Szóval másnap vagy tíz üzletet bejártam….és szomorúan konstatáltam, hogy az árak század-schillingre azonosak…így kár volt ott aludnunk drága valutáért….de késő bánat-eb gondolat.
Felcuccolva ballagtunk ki a metróhoz….mivel visszafelé a Süd-ről jött vonatunk…és az kb öt kilométerre volt. Pénzünk már csak a három metrójegyre való volt….szigorúan áruba fektettem minden ;vagyonunkat;.
És ekkor történt a baj….illetve itt ;lép; be képbe a FÖLDIEPER…
A metró legközelebbi megállója Bécs egyik nagy, központi piaca mellett volt amin át kellett sétálnunk. Ugye mindenki emlékezik rá, hogy nálunk – a nyarat kivéve narancs, citrom, banán, alma volt kapható a boltokban /persze déligyümölcs sokszor csak a pult alól/. Így amikor megláttam a bécsi piaci árú kavalkádot….hát szemem-szám eltátottam. Elég ha azt mondom, hogy minden kapható volt ami valahol a földön épp akkor megtermett?…mert, hogy így volt. Hősiesen ellenálltunk a csábításnak /annál is inkább mert pénzünk már nem volt/, de akkor jött a katasztrófa…
AZ EPER…
Csodálatos tálalásban égő vörösen hatalmas szemű eper-özön mosolygott ránk…szó szerint terrorizált bennünket….rabjai lettünk….;szerelem első pillantásra;….ránk mosolygott, sejtelmes hangon szólt: – tiétek vagyok, tegyetek a magatokévá!!!!
Hát mi ;magunkévá tettük;. A gondosan kiszámolt metró-jegy árától megszabadultunk és a tél végi /február vége vagy március eleje volt/ hóesésben ettük az epret, élveztük mennyei ízét és kicsit talán a szabadságba is belekóstoltunk még ha ilyen fura módon is.
Aztán le a metróba. A szerelvényen /tudva, hogy a sógorék nem bánnak kíméletesen a bliccelőkkel….végezhetik az őrszobán is….pláne ha turisták/..minden egyenruhástól megrettentem…legyen-volt az tűzoltó, postás, kéményseprő….nekem egyre-ment…szó szerint rettegve utaztunk vagy nyolc megállót…de megúsztuk.
Érdekes..itthon a nyári bőségben sem sok epret ettem meg ezek után…
Miért is?

“FÖLDIEPER – BÉCSBEN” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rita…

    igen …hagytuk magunkat "elcsábítani"…..boldogan….és ilyen epreket azóta sem láttam….hatalmas nagy szeműek…

    üdv
    iMRE

  2. Kedves Babu

    Nem emlékezem rá, hogy dúskáltak a boltok akkoriban még az itthon termő gyümölcsökből sem, pláne nem télvégén. Más világ volt az.
    Ott tényleg "megfogott" az EPER. És hát igazad van abban is, hogy a SZABADSÁG érzete is társult.

    üdv
    iMRE

  3. Kedves Imre.
    Érdekes ,hogy akkora hatása volt a földiepernek,
    holott nálunk is terem bőségesen .
    Itt valamit megint nem értek,miért nem csábitottak
    a déli gyümölcsök,hiszen a téli periodusban
    a melegágyakban egész évben termelnek epret.
    Valami varázsa lehetett miután Te is kérded "Miért is?"
    Lehet csak a szabadságérzet volt oly áhitott[ Éva és az alma]
    Tenyleg miért is ? Szeretettel….Babu;)

Szólj hozzá!