A Kis Bugyiáruslány Története

„Most kávé van a benzinkútnál, esetleg helyi újság, amelyből kiderül, hogy Szilvia lett a gimnázium szépe és most ártatlanul, mosolyog a címlapon, de hamarosan kalákában kúrják a kiöregedett menedzserek. Szilviának annyi.”

Para-Kovács Imre: A mamut dala

1.
A történet kezdetén a kis bugyiáruslány tömött nájlonszatyorral ment, mendegélt. Szépségszalonba, edzőterembe, szoláriumba, ahová csak nők járnak piaci értéküket növelni, foggal-műkörömmel. Tanították, tanítgatták az okosabb barátnék, három műszakban elnyűtt nagynéni, dehogy akarná úgy végezni ő is. Építgette hát a körmöket porcelánból, s tanult, figyelt. Hogy bejárónő és hogy kocsi meg újabb kocsi. De mindez semmi mer’ jetsky, hajó és kisrepülő. Meg a Kiskakas Gyémánt Félkrajcárja.
Kezdte kicsiben, de bután, pukkancs biztosítási ügynökkel. Hamar lecserélték és maradt olcsó kínai ruhácskában hamupipőke, semmi maradandó, még egy aranyacska sem és hol van még az élethosszig eltartás. Na persze ahhoz gyorsan szülni kell, ne legyen visszaút. Dupla vagy semmi. Hanem a célpontot gondosan kell kiválasztani, mert kertvárosi pöffeszkedés helyett könnyen értékcsökkent pária lehet, ha mégsem nősül a kiszemelt. Nade. Nájlonszatyrában bugyikkal, melltartókkal házalt addig is, kis pénz is valami, van mibe csomagolni az árut.

„Ezek a nők éppen táplálékot keresnek. Miben reménykednek?” Spektrum tv)

Aztán egyszer végre rámosolygott a szerencse. Mert szép volt a kis bugyiáruslány, az szentigaz. Hangját sem lehetett hallani, csak pislogott szerényen, s ezt szeretik, jaj de még mennyire. Fel is figyelt rá Redneck az edzőterm tulajdonosa. S láss csodát, pultos lett az edzőtermben, s lett fodrász, jobb ruhák „üstöllést”. Ahogy telt-múlt az idő, egyszeriben a kisváros szépségversenyén találta magát, pördült-fordult s kapott végre névjegyeket, piacképeseket. Nem feledve a Nagynéni intelmeit, nézni kocsit, karórát, mint várható kilátást. Pisloghatott hamarost egy igazi Cégtulajdonos anyósülésén, merci. Ó, ha ezt otthon Nyírbélteken látnák! Egy baj volt csak, nős volt a kiszemelt, nem is fiatal, de az csak jó, nincs már ideje őt lecserélni, nála az előny. Semmi sem állhat a Szerelem útjába.
Régi alom elhagyására rávenni, esküvő, gyors szerepváltás, fazekakban matatni.

2.

Én, amint lakberendező azonnal ráismertem a Kis Bugyiáruslányra, bár affektált nagyon. Tudtam, mi kell ide, legújabb trend, lássák, nemhiába, serénykedett és eljutott a vágyott Lakóparki Paradicsomba. Mit szeretne, néhány kétségbeejtő, ötlettelen közhely. Kandalló, piros fal, meg jóvóna egy halastaó (a vidékies kiejtés csak megvan még) a nappaliba. Ezen megütközöm. Csak nem saját ötlet, de nem, újságban látta meg ismer valakit, akinek van.
Hazajön a Cégvezető, nem örül nekem, érzi, sokba fog ez kerülni. Ennyire azért nem számított. Csak ne húzza a száját Monsieur, vagy rábeszélem az asszonkát olyan olasz dizájnbútorra hogy az elviszi az osztalékot.

„ Placcra szólítják őket az árleszállító piacok, igen, mindig van különleg.ajánlat. Igen, a különleg. ajánlat voltak ők is egykor…” (Elfriede Jelinek: Kéj)

Csak a minimál trend jöhet szóba, mutatok képet és igen, százalékot kapok a bútorüzlettől de ezt nem mondom persze. Különleg.ajánlat. Megtervezem a halastavat, lássák a falubeliek. Mennyibe fog kerülni? – érdeklődik a Cégvezető. Elkéstél, Bugyiáruslány. Nem fogja kifizetni a tavacskádat. Két-három éve, talán, a terhesség alatt igen. Vagy szülés után, meghatottan. De már a magához térés fázisa van, Balira még elvisz, de ha figyelsz, már ott is unott, esténként részegen alszik. Nem baj, lehetsz még ezotérika. Sok tanfolyam van, megvigasztal majd (Ezotérika: általában középkorú nő, aki rájön, hogy természetfeletti erők lakoznak benne, szentül hisz valami lebutított keleti filozófiában, mágiában, feng-sui-ban, kövekkel gyógyításban, s végül természetgyógyászként próbál szerencsét. Kedvenc szavai: leszületni, sors, megírva. Szegény természet. Szegény gyógyászat.).
Megkapta viszont a minimál bútort. Ha a trend megkívánja, jövőre lecseréljük s boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Versényi Anna

“A Kis Bugyiáruslány Története” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Anna!
    Bevallom én nem szeretem a punk regényeket, így Para Kovács Imrét sem olvasom. De… Ilyen címmel, mint egy bugyiáruslány muszáj voltam ezt az írást elolvasni, mert kíváncsivá tett. Nos, azt hiszem ez az életforma nagyon jellemző a mai nagyravágyó hölgyekre.
    Barátsággal: Anita

Szólj hozzá!