Két napja, estefelé meglátogatott a Sors.
Nem szólt, csak rosszallóan nézet, mert megint elfeledtem a korom és azt, hogy messze nem akkora már a teljesítőképességem, mint még pár éve volt.
Persze nem olyan nehéz ezeket elfeledni, mikor csodás ősz van, mikor hét ágra süt a nap, mikor az embert sorba érik a jó hírek, a pozitív impulzusok, mikor olyan érzés uralkodik el az emberben, hogy az élet gyönyörű és “ihaj-csuhaj, sosem halunk meg….”.
És akkor belénk hasít a fájdalom. A levegővétel nehézkessé és fájdalmassá válik, és csak ül az ember elképedve, hogy ez most miért is kapta a Sorstól.
Talán egy figyelmeztetés, hogy itt az idő, hogy lassítsak. Talán intés, hogy hagyjuk már azt a munkát a fiatalokra és arra, hogy nem csak akkor lesz minden rendben körülöttünk, ha mi teszünk rendet… !
Most fekszem az ágyamban és örülök, ha egy-egy levegővételnél elviselhető a fájdalom, és megpróbálok szófogadó lenni, és megadással elfogadni a Sors ítéletét, ami egy enyhe tüdőgyulladás. Most…!
Még ebben az állapotban, amikor kapkodom, de inkább kapkodnám be, a Fortedol-t, hogy enyhítse a fájdalmam, mindent megfogadok. Még a lassítást is, miközben itt babrálok a Levoxás gyógyszeres dobozzal.
Lassan rá száll a szememre a gyógyító alvás és álmomban sorra veszem azokat a munkákat amiket még el kell végezni az őszi kertben, mielőtt a tél, …az örök tél… beteríti az életem a szép fehér és örök takarójával.
Jártó Róza 2017 november
Kedves Rita! (f)
Kedves Kitti! (f)
Kedve Viola! (f)
Kedves Babu! (f)
Bizony így van, hogy egyre sűrűben eshet meg az emberrel, hogy a váratlan vendég meglátogatja. Ugyan akkor nem szabad elfelednünk, hogy kicsit lassítani is kéne. De nem tudom én se, ahogy gondolom Ti se, hogy azt hogyan is kell. Pedig kell!!!! Vagy legalábbis kéne. A minap egy kulturális találkozón voltam. Annyira, de annyira jól éreztem magam…. az ország minden tájáról érkezett barátaimmal, pedig sokkal még személyesen nem is találkoztam. ….Ennyi jó érzésről hogyan is mondhatna le az ember egy kényelmes fotel nyújtotta kényelemért… Meg persze a család, a gyerekek …. Azt hiszem, hogy ezt hívják az egymás tiszteletén és szeretetén alapuló életszeretetnek.
Köszönöm, hogy olvastátok kis írásom.(l)(l)(l)
Sok szeretettel: Jártó Róza /mami/
Kedves Róza.
Megható soraidhoz szeretettel gratulálok……..Babu (f)
Drága Róza!
Átérzéssel olvastam írásod, közben bólongatom a fejem. Mert hát nekem is volt tavaly, de csak akkor vettük észre, mikor javában benne voltam. A sok féle között ki ismeri fel, hogy mi, micsoda? Az elmúlt, de a többi szaporodik naponta. Ez van már idős korban.
Javulást kívánok szeretettel: Viola (f)(f)(f)
No, no! Csak várjunk még azzal az örök téllel!
A tüdőgyula nem játék. A kicsi gyerekek és idős emberek számára nagyon komoly. Tessék szépen szótfogadni, benyalni a gyóccereket és tervezgetni az elkövetkezendő telet!
Mielőbbi gyógyulást kívánok!(f)
kit