A kandalló titka

Egy réges-régi kandalló volt a szobában. – Amikor elkészítették nagyon szép lehetett; fehér márványból lett kifaragva. De az idő megkoptatta a faragványait. A tűz, a füst mélyen beleégette már magát a köveibe. – Mégsem rombolták le, rakatták újra soha.
Persze ennek oka volt. – Azt mondták róla nemzedékről-nemzedékre, hogy olyan titkokat őriz magában, melyekről rajta kívül senki sem tud. – Ha begyújtod, és ott alszol előtte, akkor lehet, hogy Neked is megsúg egy-egy titkot.
Egyszer Galileo Galilei is itt aludt. Perbe fogták a tanai miatt, hogy azt állította, hogy a Föld kering a Nap körül.
Nehezen tudott elaludni, csak forgolódott sokáig. – De amint elaludt, meleg duruzsolást érzett, mintha a kandalló lángnyelvei szólaltak volna meg.:
Nagy tudós vagy, és igazad van. – Én sok mindent tudok, amit mások nem. Hogy, honnan?
Amit bennem elégettek, hogy mások azt ne olvashassák, azt én mind megjegyeztem
Egyszer elégettek bennem egy Bibliát. Halld hát, hogyan segít majd Neked:
Legyél alázatos, tiszteld Istened;
hogy kutatásaid,
hogyan lesznek összhangban a Szentírással,
megsúgom Neked…

Másnap elindult a per:
Azt mondja, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem fordítva? – kérdezte a vádlója. – Ez ellentétes a Szentírással, mely ezt mondja: ;A nap is felkel ragyogva, majd lenyugszik, és sietve megy helyére, ahol majd ismét felkel ragyogva.; (Prédikátor 1: 5) – Az, hogy „a nap felkel” és „a nap lenyugszik;, azt jelentik, hogy a Nap mozog, nem pedig a Föld.
Teljes tisztelettel mondom, – válaszolta Galilei – hogy bár a Szentírás szerintem is tévedhetetlen; az értelemezői viszont nem azok. Gyakori tévedésük, hogy mindig teljesen szó szerint vesznek mindent. – Egy másik helyen a Biblia beszél ;a föld négy szegletéről; – Biztos vagyok benne, hogy ezt mégsem úgy értelmezik, hogy a föld lapos, és négyzet alakú.
Ez természetes.
Akkor az Önök általi idézetről is elmondhatnánk, hogy csupán a Nap látszólagos mozgását írta le úgy, ahogy azt a földről megfigyelhette az írója.
De egy másik helyen a Szentírás ezt mondja: ;Ő alapította meg a földet annak szilárd helyein; Megingathatatlan lesz az időtlen időkig, igen, mindörökké;(Zsoltárok 104: 5). – Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a Föld, megteremtése után egyáltalán nem képes mozogni.
Én hiszem, hogy a Biblia egyetlen szava sem lehet egymással ellentétes, meg van közöttük az összhang. – Ha megint nem a szó szerinti értelmezésre hagyatkozunk, akkor jelentheti azt, amivel biztosan Önök is egyetértenek, hogy ez a Föld állandóságát hangsúlyozza, és nem a mozdulatlanságát. A Föld soha nem fog elpusztulni, léte soha nem fog ’meginogni’.
Igen, a Föld örök.
Hiszem, hogy a tudomány és a Szentírás összhangban van egymással, és a tudománynak mindig alá kell rendelnie magát Istennek. – De a tudomány fejlődik.:
Az emberek sokáig azt gondolták, hogy a Föld lapos, holott a Bibliában már régen le volt jegyezve, hogy ;Van Valaki, aki a föld kereksége felett lakik; (Ézsaiás 40: 22) – A Föld gömb alakú, és ezt Kolumbusz útja is bebizonyította.
Ez, igaz.
Arisztotelész azt tanította hogy a Nap, a Hold és a csillagok szilárd, áttetsző szférák felszínéhez vannak rögzítve. Egyik szféra a másikban húzódik meg, a Föld — mozdulatlanul — a középpontban. Ahogy a szférák egymáson belül keringenek, a rajtuk levő testek — a Nap, a Hold és a bolygók — mozognak az égen. Csakhogy a Szentírás, már előbb kijelentette, mint Arisztotelész, hogy Isten „függeszti föl a földet a semmiség fölé” (Jób 26:7). – A távcsövem is azt mutatja, hogy nincs látható támasztéka a bolygóknak, és többnél is látszik, hogy egymás körül keringenek. – Kopernikusz és a saját megfigyeléseimre hagyatkozva is kijelenthetem, hogy a Föld kering a Nap körül.
Eretnek! – Nyíltan szembehelyezkedik az egyház tanításaival, és azt mondja, hogy nem a Föld a világmindenség középpontja. – Ha nem vonja vissza a tanait, eretnekként fog meghalni!
Nem fogok szembehelyezkedni Istennel, akit Önök képviselnek. – Vissza vonom a szavaim.
És ekkor, mintha megint hallotta volna azt a meleg duruzsolást, mint éjszaka: – Neked van igazad.
Galilei, ekkor felemelte a szégyentől égő arcát, és azt mondta: – Mégis mozog!

Egyszer egy bíró aludt ugyanebben a szobában.
Nyugodtan aludt. Egy örökségről kellett döntenie. Ahogy álomba merült, megszólalt egy duruzsoló hang:

Igazságos bíró vagy, azért segítelek.
Emlékszem e végrendeletre én,
mert egy csaló bennem elégette.
De leleplezem,
ha odatartod a fény felé!

Eh, csak egy rossz álom volt! – mondta a Bíró reggel.
Ismerte személyesen, aki a végrendeletet írta. Egy gazdag öregúr volt. – Látta, a sok pénzsóvár rokont, akik már régóta pályáztak a vagyonra. De ő emlékezett rá, hogy az öregúr mennyit áradozott a kisunokájáról. Ő mennyire szorgalmas, soha nem várt tőle semmit. Mennyire szeretné, ha a gyárat, amit létesített, ő igazgatná tovább.
De, amikor kibontották a végrendeletet, abból az derült ki, hogy mindent a pénzsóvár rokonok örököltek. – A kedvenc unoka pedig, még egy emléktárgyat sem kapott.
A bíró nem értette. De leellenőrizte a kézírást; az aláírásokat. Nem talált semmi hibát; csak nagyon bántotta a lelkiismeretét ez az igazságtalanság.
És akkor újra hallotta a duruzsolást: – Tarsd a fény felé!
Mintha csak véletlenül tenné, odament az ablakhoz, és a napfény felé fordította a végrendeletet.
Nagyon ügyes csalás. – mondta.
A pézsóvár rokonok, és az ügyvédjük elsápadt.
A végrendeletet, ahogy a dátumozásból kiderül, 1955-ben írták. – A csaló igyekezett régi papírt használni a hamis végrendelethez.
De ez a papír, ahogy az abban levő vízjel is mutatja, 1958-ban készült!

Újra teltek az évek, amikor egy fiatalember aludt a szobában.
Igazi idealista volt; hitt abban, hogy csak akkor lehet boldog, ha megtalálja az igazit. Sokszor érezte magát szerelmesnek, és sokan vonzódtak már hozzá. Ő mindig csak egyetlen szót várt tőlük. Azt várta, hogy az egyikőjük majd azt mondja neki:, hogy:
Te vagy nekem az igazi!
Ez a szó soha nem hangzott el. – Most már úgy érezte, hogy céltalan ez a keresés. Nincs is olyan, hogy igazi.
Nehezen aludt el, forgolódott; csalódott volt. – De amikor végre elaludt, őt is megszólította a bölcs kandalló. A tüze, mintha felmelegítette volna az ifjú szívét:
Egyszer egy hat éves lányka
azt írta rólad, hogy te vagy
a szíve álma.

Ez csak gyerekes rajongás. – feleselt vele álmában a fiú.

Az én szívem soha nem lesz másé!
Bárcsak észrevennél, drága!
Örökké Tied vagyok!
Szívem, csak téged várna!

Üres frázisok! – dacolt a fiú.
Ezt a levelet tegnap írták, hamuja most is itt pihen bennem, még meleg:

Mi lesz, ha soha nem vesz észre?
Én mégsem szólhatok.
Ő nekem az igazi,
régóta tudom;
ha mégis mást választ,
attól én még meg nem változom.

Én vagyok Neki az igazi! – Hát mégis igaz! – ébredt fel ragyogó szemmel az ifjú.
Sokat voltak együtt, hiszen gyermekkora óta ő volt a játszótársa.
Te vagy hát az igazi! – fogta meg a piruló hajadon kezét.
Este, amikor már mindenki elaludt, a leány lábujjhegyen odament a kandallóhoz, és egy kis levelet dobott a tűzbe. – Csak ennyi állt rajta:
Köszönöm!

Szólj hozzá!