Egy furcsa nap (igaz történet alapján)

Ez a vasárnap is olyannak indult, mint az előző 2607, de valahogy mégis más volt. Hogy miért?
A gyerekektől reggel, indulás előtt megkérdeztem, hogy:
– Inni pisiltetek?
– Mondták, hogy igen, és elindultunk a játszótérre.
– Apa nézd, hinta pilanta! – mondta Flóra, és azzal a lendülettel bele is vetette magát.
Átszellemülten hinta pilantázott, szőke copfjai csak úgy repdestek körülötte.
Miki, az öccse, a homokozóban játszott. Talált egy ottfelejtett műanyag medvét, amit rutinosan a szájába dugott, hiszen olyan nagy ez a világ és mindent meg kell egyszer kóstolni…
– Ne nyalogasd azt a medvét, tele van macilussal! – kiáltottam rá. Erre elengedte.
Nem értettem, mi a jó egy műanyag medve nyalogatásban? Aztán beugrott egy távoli emlék, és rájöttem, hogy anno én a medvesajttal ápoltam ilyen intim iszonyt, azaz viszonyt.
A dédnagyapám jutott az eszembe, aki gyakran halászott medvére. Lehet innen a medvék iránti vonzódás.
Flóra később megkérdezte tőlem, mit szólnék hozzá, ha spigetti lenne az ebéd.
– Spigetti?! Hm… Nem bánom! Akkor nektek azt csinálok. Én viszont ebben a melegben valami könnyebbet ennék, valami zöldségeset.
Répa karotin – jutott az eszembe mintegy Freudi képzelettársítás eredményeképp. Hú, ennek a fele se répa!
Kellemesen telt a nap, a kölykök rendesen lefárasztották magukat, ment minden, mint a paripakacsás.
Hazafelé összefutottunk a postással.
– Hozott nekem valamit? – kérdeztem kíváncsian.
– Nem magának. – válaszolt. – Itten az áll, hogy Várhegyi Eszter.
– Ő a feleségem!
– Na ja, a neje.
Gondoltam, már ez is kezdi a szójátékot. Némán aláírtam és átvettem. Elköszöntünk.
Megcsináltam a spigettit. Finom lett. Csorgott a nyálam, mint egy veszett kutyának, de keményen tartottam magam az ígéretemhez, és zöldséget ettem. Hideg sör helyett langyos, ásványvizet ittam. A gyerekek végre elhúztak aludni.
Behunytam a szemem. A szobában párás meleg, kint a döglesztő forróság. A légkondi megint nem működött.
Ez már majdnem a tökéletes aszkézis – gondoltam –, ami olyan, mint a majom lába, mert az kéz is…
Mondom, furcsa egy nap volt. Mi volt ma mindenkivel?

“Egy furcsa nap (igaz történet alapján)” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Szerintem ez egy remek nap volt! Imádtam a szójátékos gyerekszájat és az egész történet hangulatát.

Szólj hozzá!