A horgasorrú ember és a karóra

Fodor Gyöngyi – A horgasorrú ember és a karóra

Ez egy olyan ember története, aki egy szomorú és szürke városban élt. Az uralkodók magas és félelmetes emberek voltak, és egy szürke toronyház nyolcvanadik emeletén tartózkodtak, nevetve a polgárok ostobaságán boldogan úszkálva a hatalomban.
Az egész város szürke volt, de olyan szürke, hogy még a madarak is összepakolták a táskájukat, hogy kevésbé nyomasztó helyre költözzenek. Az óriás uralkodók soha nem szalasztották el az alkalmat, hogy egymással szembeállítsák az állampolgárokat, és a tévét, a sportversenyeket használtàk, hogy eltereljék a figyelmüket a valóban fontos dolgokról. A polgárok a maguk részéről elégedetlenek voltak azokkal a férfiakkal, akik gonosz módon uralkodtak a városban, de erősségüktől és magasságuktól tartva senki sem merte nyíltan megkérdőjelezni hatalmukat.
A történelmünkben szereplő ember nagy horgas orral rendelkezett. Nem volt hős, nem volt semmi figyelemre méltó rajta, kicsi ember volt, mint száz másik , mégis figyelemreméltó dolgot tett: egyik reggel gondolataiba merülve az órát a jobb csukójára tette. Ki mondhatja azt, hogy ez rossz? A város törvénye: Minden városlakó köteles a karóráját a bal csuklóján hordani! Mindenesetre horgasorrú emberünk észre sem vette a tévedését, és felszáltt a szürke villamosra, mely az irodába viszi. Amikor leült egy ülésre és figyelte a szürke várost egy idős, kíváncsi úr odahajolt hozzá és azt mondta:.
– Bocsásson meg, hogy szólni merek, de attól tartok , hogy tévedésből rossz oldalra tette a karóráját.
Horgasorrú emberünk néhány másodpercig csendben szégyellte magát, amiért nem vette észre. A körülötte lévő emberek megfordultak, és bámultak rá, hogy még jobban zavarba hozzák, és ismerje el a hibáját. Ő azonban nyugodt hangol válaszolt.
– Köszönöm, hogy szólt, de ez nem hiba. Ma reggel úgy döntöttem, hogy a jobb csuklómra teszem.
Az idős úr értetlenül nézett rá és azt kérdezte:
– Van valami konkrét értelme ennek a cserének , uram? – amire kisemberünk egy határozott igennel válaszolt, és nagyot bólintott rá megerősítésképpen, majd miután a villamos megállt, leszállt. Az idős úr a villamoson maradt, és az ablakon keresztül bámulta emberünket, míg szem elől nem tévesztette.
A horgasorrú kisember a szürke irodájában töltötte a napot, majd fáradtan hazament. Este elfelejtette levenni az óráját és másnap reggel ugyanúgy a jobb csuklóján volt, amikor ismét felszállt a villamosra, és találkozott az idős, kíváncsi úrral, aki amint megláttta, így szólt:
– Jó reggelt ! Egész éjjel nem aludtam. Elmagyarázná nekem az óra jelentését a jobb csuklón?
A kíváncsi utasok tömege megint a kisembert bámulta, aki ismét zavartan volt, aztán így válaszolt:
– Szeretnék kitűnni. Még azok is, akik irányítanak minket, a bal oldalon viselik az órát, ezért átraktam a másik kezemre, hogy megmutassam, én nem vagyok olyan, mint ők!
Emberünk csodálkozott magában a válasz eredetiségén, majd a következő megállóban le kellett szállnia. Amikor megfordult, hogy intsen az idős úrnak, rájött, hogy az túl elfoglalt és nem figyelt. Vajon mit csinált? Épp azzal volt elfoglalva, hogy a karóráját áttegye a jobb csuklójára.
Másnap horgas orrú emberünk felszállt a villamosra, még mindig a jobb csuklóján volt az óra, valójában félt, hogy újra találkozik az idős és kíváncsi úrral, és esetleg szóba kerül, hogy ő is megcserélte a karóra helyét, de az nem volt villamoson. Hirtelen észrevette, hogy a mellette ülő férfinak a jobb csuklóján van egy óra. Próbálta elrejteni, hogy mennyire meglepődött, amikor észrevette, hogy az előtte lévő ülésen lévő nőnek is. Gyorsan körülnézett, és megállapította, hogy a villamos minden utasa a jobb csuklóján viseli a karórát.
Amikor az irodájába ért, eléggé zavart volt emiatt. Másnap az egész szürke országban nem volt senki, aki a szokásos helyén viselte az órát, csak talán az uralkodók a toronyház nyolcvanadik emeletén. A negyedik napon a kis ember nem tudott bejutni az irodájába, mert az ajtó előtt kisebb csődület tiltakozott az óraviselési törvény ellen, s volt valaki közöttük, aki fennhangon azt mondta, nem kell félni a nagy uralkodóktól, és most, az óráknak köszönhetően megértették, hogy sokan vannak, akik nem értenek egyet az uralkodókkal, és ezáltal erősebbek is lehetnek, mint azok.
Délutánra nagyon sok ember gyűlt össze a toronyház előtt, majd megrohamozták az épületet, és sikerült elűzniük a gigantikus uralkodókat. A toronyházat lebontották és helyére olyan házat építettek, mint amilyenben a polgárok laktak. Új uralkodókat választottak azok közül a polgárok közül, akik sokat olvastak, és akik valamilyen pozitív példával szolgáltak, mint a mi horgasorrú emberünk is, aki akarva nem akarva előidézte ezt a forradalmat.
Bár a várost ezer színnel átfestették, néhány épületet szürke maradt, hogy senki se felejtse el a múltat, és nehogy ugyanazokat a hibákat a jövőben is elkövessék.

“A horgasorrú ember és a karóra” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Jó lenne, ha a való életben is ilyen egyszerűen megváltoztathatnánk a dolgokat. Ha az emberek összefognának, és fellázadnának az ellen, amivel nem értenek egyet, és nem csak bégetnének, mint a birkák.

  2. Kedves Gyöngyi!

    És amikor ők kerültek hatalomra innentől kezdve kötelezően jobb kézen kellett hordani az órát. Aki nem térdel, aki nem lobogtat szívárványos zászlót, az homofób, rasszista, fasiszta, stb., a nagy “demokrácia” jegyében. Csak az urak személyében van változás, és az új úr által képviselt magatartásnak kell megfelelni. Szürke házak helyett felépülnek a szívárványos házak, és akiknek az nem tetszik, azt ugyanúgy kiközösítik, mint korábban, csak mások.

    Szeretettel: Rita🌹

  3. Kedves Gyöngyi! Írásod olvasása után nekem azonnal az őszirózsa és a kokárda jutott eszembe…
    Nyilvánvaló, hogy az ideológia nem hiányozhat a jelképek mögül, csak az nem mindegy, hogy valamiért, vagy valami ellen használjuk. Természetes, hogy jelezni kell valami módon az ellenszenvet, ha másképp nem, hát az óra átrakásával, ám tudni kell a jelentését is ahhoz, hogy többen, esetleg mindenki kifejezhesse. Ha már így is lett, akkor már csak a végső összefogás van hátra.
    Tetszett az elgondolkodtató novellád. 📢

Szólj hozzá!