Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy (…) Egyszer egy napon (……..)
Elindult (…) és ment, mendegélt (…) felé. Ott aztán találkozott a (….-al)
Az odakiáltott neki:
– (….) te (….)!
– Hú gondolta magában a (…)! és úgy megijedt, hogy a szava is szinte elállt.
Most mit feleljen erre? De, azután feltalálta magát és így szólt:
– (…..).
A (…) így válaszolt:
– Ha te (….), akkor (….)!
A (…) ráállt az alkura, mit tehetett volna mást. Fogta magát és (……..).
Telt, múlt az idő, a (….) egyre türelmetlenebb lett. Mondta is magában:
– (…….)!
De nem kellett sokáig várnia. Pár nap múlva megérkezett a (…)
– Na elhoztad-e a (….-t)?
Erre a (….) elővette a zsebéből a (…-t), és így szólt:
– Sokáig jártam, keltem a világban, sok viszontagságon kellett átmennem, megküzdöttem ezer veszéllyel, de lásd, elhoztam neked ezt a (….-t)!
A (…-nak) a lélegzete is elállt a csodálkozástól:
– Meséld el kérlek, hogy szerezted meg, mert eddig mindenki kudarcot vallott vele! Százan is próbálkoztak vele, de mindegyik életével fizetett érte! Hogy sikerült hát éppen neked?
A (…) mesélni kezdett:
– (………. …………………………………………………………….) – így szereztem meg neked, és most álld te is szavad!
A (…) így szólt:
– Jól van hát, megtartom a ígéretem!
Erre a (…-t) elvezette a (…..-be) és odaadta neki a (…..-t).
A (…) megörült neki, eltette és vígan vágott neki a haza felé tartó útnak.
Ment mendegélt, (……..), az út hosszú, s ő fáradt volt. Egy fa alá lefeküdt aludni.
Mikor reggel felkelt, észre sem vette, hogy a (…) kiesett a zsebéből és ott maradt a földön alatt, mikor ismét útra kelt.
Hazaérkeztekor, örömmel mesélte a (…-nek!)
– Nézd (…), hogy mit találtam!
– Mit találtál? – kérdezte az. – Már (…) napja, hogy eltűntél itthonról! Merre voltál megint?
– Ne aggódj, ha meglátod, biztos eláll a szavad! – válaszolta a (…)
Erre benyúlt a zsebébe, kereste, kutatta a (…-t), de sehol sem találta.
– Hol a (….-ban/ben) lehet? Hova tűnt?- kérdezgette magától ijedten.
A (…) így válaszolt:
– Gondoltam, hogy megint az árokban fetrengtél napokig részegen! Szép kis alak vagy mondhatom! Ilyen sületlenségeket kitalálni! – korholta a (…).- Na, indulj (…..-ni)!
Így járt hát a (…), legyen ez tanulság, mindenki számára!
( A zárójelben levő részek, tetszés szerinti szavakkal és mondatokkal behelyettesíthetők )
Nem olyan nehéz, segítek!
[b]1 sor: volt egyszer egy:[/b]
asztal, ház, öregember, vénasszony, boszorkány, bolha, cukkini,gyertyatartó, kenyér, halott, vámpír, csillagjós, sebesült, király, …..
[b]Egyszer egy napon:[/b] összedőlt, meghalt, feléledt, megsebesült, megházasodott, terhes lett, megműtötték, agyonverték, megajándékozták, fejbe verték, kifosztották, megtermékenyítették, megkérték a kezét, …..
Példaként:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ([b]bolha[/b]) Egyszer egy napon ([b]megkérték a kezét[/b])
Bele jön az ember hamar, kitartás!
Fogalmazás órára tökéletes lenne! :). Szokott is lenni ilyesmi feladat, úgy emlékszem! 🙂 Egyenlőre nem vagyok elég kreatív hozzá! 🙂
Kata
Ezt én régen írtam már meg, eredetileg úgy volt, hogy zárójelben ott voltak a szavak, amiket választani lehetett, de átírtam, mert nagyobb teret ad a személyes fantáziának.
Meg így azt gondol oda az ember, amit akar.
Egyébként éljen a tavasz, vesszenek a hóemberek!
Látod, az is lehet, hogy a kreativitásom csökkent tendenciát mutat. 😀
Menni fog az, csak próbáld tovább! 🙂
Vagy nem vagy elég kreatív?
Próbáltam, próbáltam. Volt ami ment, volt ami nem.