Hemendex

Jártó Róza
Hemendex

Nagyot fognak csalódni azon olvasóim, akik most és itt egy csodás receptet akarnak látni. Sőt! Se tojásról, se sonkáról, de még evésről se lesz szó. Sima szimplán a hemendex, vagy angolosan, Ham and eggs-ről lesz szó, a szóról.

Ezzel a szóval még az 1980-es évek közepe táján találkoztam, illetve akkor hallottam először.
Egyszerű, hét gyerekes családból származom, ahol apukám mozdonyfűtő volt a MÁV-nál, anyukám meg háziasszony és a hét gyerekét nevelgette, tanítgatta a frissiben megszerzett tanítói diplomájával. Mert az iskolapadból egyenesen férjhez szaladt apukámhoz, ott hagyva a Máramarosi hegyeket, a Madéfalvi rokonokat, hogy hét gyermeket szülve csak anyuka legyen Magyarországon, annak is egy Viharsarki szegletében, Mezőhegyesen.
Innen indultam én el akkora batyuval a vállamon, amiben rengeteg könyv ismerete, még több vers kívülről fújása és ezeregy dal, ének dúdolása elfért. Ha így nézzük, akkor én az akkori emberekhez képest is műveltnek számítottam, hisz ha valaki elkezdett egy népdalt én máris folytattam. De így voltam a versekkel is és a szépséges mesékkel is. Egyet nem ismertem, az újkori műveltség szabályait, amiben egy csomó angol szó is beletartozott, így a hemendex, vagy igaziból, Ham and eggs ismerete. Sőt azt se tudtam, hogy az tükörtojás meg sült sonka egymásra pakolva.
De az is idegen volt számomra, hogy az akkori uralkodó osztály gyerekei, miután felnőttek és osztályvezetői beosztásokat is kaptak, amihez az iskolák megszerzésére korlátlan időt is biztosított a gyár, hozzá tartozik a népuralomhoz, vagy Népuralomhoz
Történt velem, hogy a vezetőm, aki a város leghatalmasobbikának a gyereke volt és a baráti köre, hogy ne csak csellengjen, elment angol nyelvet tanulni. Mi meg persze addig dolgoztunk és még annál is jobban, mert tudtuk, hogy ha megjön a társaság, akkor a mi munkaterületünkön is elidőznek, hogy nekünk a kis dolgozóknak, kicsit villogjanak az az napon tanultakkal. Márpedig akkor egy jó darabig nem figyelhettünk a munkára. Ment ám akkor a tündérke így, meg úgy, mert még véletlenül se vették a fáradságot, hogy megjegyezzék a nevünket, vagy megtiszteljenek minket, egy elvtársnő megszólítással. De a jó pofizáshoz és a mulatsághoz hozzátartozott, hogy minket ugrassanak, akik közül volt egy-két gyerekes anyuka is, és menyasszony is, de ezeknél az elvtársúrfiknál ez másodlagosnak számított.
‒ Tündérke – fordult hozzám a szépreményű Károly – tudja-e, hogy mi az a ham and eggs?
‒ Honnan tudnám – válaszoltam, miközben próbáltam jó képet vágni a röhögésükhöz.
Persze azért kioktatott a Károly a tükörtojásról meg az alapműveltségről, de mikor elmentek végre, egyáltalán nem volt kedvem utánanézni, hogy mit is takar ez a mostanság köznyelvben használatos hemendex szó. Ennek ellenére sokan, főleg a családom ismerte ezt a sztorit és főleg a privatizálás után, amikor is a Károlyt letartóztatták a csíntevése miatt.
Én meg a hosszú évek alatt le is diplomáztam, meg a gyerekeim is felnőttek. Egy alkalommal egy kirándulóhelyen egy vendéglőbe mentünk be reggelizni, ahol az egyik családtagom volt a pincér. Ott rendeltem egy adag tükörtojást, sült sonkát, amit pirítósra halmoznak… mutogattam kézzel-lábbal.
Az egyik társunk, odafordult hozzám:
‒ Miért nem Ham and eggs-t kérsz?
– Nocsak!? – néztünk össze a rokonaimmal, akik közül addigra jó páran főiskolára és egyetemre is jártunk, köztük jómagam is, és csak nevettük, csak nevettünk, a szó hallatán feltóduló emlékek miatt.
Jártó Róza írása