Ma minden más!

Korán keltem, mert én voltam az ügyeletes. Ez azzal jár, hogy már reggel hétre bent kell lenni, folyamatosan felügyelni a gyerekekre becsengetésig, aztán minden szünetben – gondolom ez minden iskolában így van. A hatóra ötös helyi járattal lementem a pályaudvarra, hogy húsz perc várakozás után felszállhassak az én buszomra, közben még elszívjak egy cigit is. Ilyenkor még eléggé morcos hangulatban vagyok: korán van, hétfő van, hideg van, sötét van, ügyelet van… had ne soroljam. Csoda történt a busz, indulás előtt kerek öt perccel beviharzott az egyes megállóba. Elképzelni sem tudtam minek köszönhető, hogy nem nyolc-tíz perccel később indulunk? Kotorásztam a bérletem után, mikor megláttam a “csoda” okát Gábor bát! Ja! Hát az rögtön más! Gábor bá negyvenes éveiben járó, közepes termetű, mackós alkat, fekete haja már kissé ritkulóban van és néhány ősz hajszál is megjelent a halántékán. Vasalt kék ing, sárga nyakkendő annak rendje és módja szerint. Kezdődhet a mai nap! Imádja az utasokat, remélem mindegyiket annyira, mint bennünket, akik rendszeresen vele utazunk. Vissza is tettem rögtön a bérletemet a táskába, hisz jól ismerjük egymást. Sőt én Gábor bát még régebb óta ismerem, mikor még a szomszédlánynak udvarolt, majd feleségül is vette. Szóval Gábor bá, nálam azért jóval fiatalabb és tegező viszonyban is vagyunk. A suliba igyekvő fiatalokat előre engedem, majd én következem.
-Kézcsók kedves tanárnő! Hová igyekszünk ilyen korán?
No, erről beszéltem, ahogy Gábor bá ezt mondja, mellé olyan mosoly ül ki az arcára, hogy hihetetlen. Ráadásul olyan hangerővel mondja, hogy még a tizedik ülésen utazók is teljesen tisztába legyenek a dologgal. Látom rajta, elégedett magával, szerintem tudja, hogy ezzel kizökkent a reggeli letargiámból. Persze már én is mosolygok, keresek egy helyet közel az ajtóhoz, hisz nem utazok messze. A suliba igyekvő fiatalok telefonjai pittyegnek, innen-onnan egy-egy igen csak fura dal hallatszik, de nem sokáig. Induláskor Gábor bá egyik kedvencét kell hallgatnunk, vita nem is lehet: Kárpátia dalok, reggel fél hétkor: Magyarnak születtem, Lesz még… Aztán esetleg egy-két Edda dal: Kölyköd voltam, Gyere őrült, Ma minden más – ez a reggeli kínálat. De arra is emlékszem, hogy egyszer reggel azért meghallgathattuk a fél hetes híreket is! Ezek után teljesen felébredve a mai napra hangolva érkezem meg a munkahelyemre. A hátsó ajtónál jeleztem, Gábor bá fennhangon hatra szól:
-A kedves tanárnő le szeretne szállni! – no, akkor már ezt is tudja mindenki! Belenéz a visszapillantó tükörbe, int egyet a kezével, még mielőtt becsukná az ajtókat hallom a Ma minden más dalt az Eddától. Igen ezen a napon minden más, mert Gábor bá a mindig jókedvű kicsit őszülő negyvenes busz sofőr mássá tette. Hétre, mire beértem a suliba már sokkal jobb volt a mai reggel: a nap is felkelt, meleg volt, azt sem bántam, hogy ma én vagyok az ügyeletes.
Gábor báról azt is tudni kell, hogy mikor délután vele jöttem haza, akkor is “eljátszotta”:
– Kézcsók kedves tanárnőt!- mellékelte a rafinált mosolyt is mellé.
Akkor tett ki igazán magáért, amikor megjegyezte:
– Csak nem hazafelé megy a kedves tanárnő ilyen korán?

Köszi, Gábor, hogy a mai napon még az ügyeletnek is örülhettem!

“Ma minden más!” bejegyzéshez 30 hozzászólás

  1. Kedves Kitti! Gábor bá ,már lassan egy "ikon" lesz! Vele tényleg kellemesebben indul a napom…
    Köszönöm, hogy olvastál, üdvözöllek szeretettel: Klári(f)

  2. Kedves Rita! Ez egy kis szösszenet a mindennapokból, Gábor bá is olvasta. Aki ingázik naponta, annak ez a közlekedési forma már egy életstílus, néha hiányzik, ha hosszabb ideig otthon vagyunk. A buszon általában mindig történik valami….
    Köszönöm, hogy olvastál, ölellek szeretettel: Klári(f)

  3. Szívmelengető, emberi viselkedés története. Kár, hogy kevés már a Gábor bá…
    (f)

  4. Kedves Klári!

    Míg kedves kis történeted olvastam eszembe jutott, hogy ha utazom én is azt nézem meg először, hogy ki a vezető, mert bizony van olyan, aki még a köszönést se fogadja – már nem is köszönök neki – a másik meg olyan udvarias és kedves, hogy öröm vele utazni. Bizony, minden rajtunk embereken múlik.

    Szeretettel: Rita(f)

  5. Kedves Rózsa! Köszönöm hogy nálam jártál, örültem látogatásodnak, üdvözöllek szeretettel: Klári(f)

  6. Szia Klárika! Kedves történeted nagyon jó hatással volt rám. Ha jól kezdődik a nap akkor a folytatás is rendben lesz. Gratulálok írásodhoz!(f)

  7. Kedves Ági!
    Örülök, hogy ismét ellátogattál hozzám. Ez a reggel megérte, hogy megírjam.
    Szeretettel üdvözöllek: Klári(f)

  8. Kedves Éva!
    Mindig örülök a látogatásodnak, köszönöm, hogy nálam jártál és olvastál. Szeretettel üdvözöllek: Klári(f)

  9. Kedves Klári! Nagyon tetszett a történeted. Egy kedves szó is sokat jelent. Gratulálok. Éva

Szólj hozzá!