Tizenhét éve nem csináltak mást, csak tevékenykedtek .
Tevékenykedtek éveken keresztül hol ezt , hol amazt, de legtöbb esetben nem tettek mégsem semmit .
Megérte ennyi mindent nem csinálni havonta néhány magyar forintért ennyi éven keresztül ?
Persze, hogy megérte. Egy darabig biztosan megérte .
Tényleg megérte ?
Hosszabb távon biztos megérte volna , ha az elvégzett munka arányos a kapott bérrel, de nem volt az.
Viszont a magyar forint még mindig jól jön a magyar ember házánál főleg, ha még nem is kell tenni érte
semmit .
;A magyar ember ilyen . ; – Szokták mondani .
Furcsa , de ami mindig gyorsan és könnyen jön , az épp olyan gyorsan el is megy .
Tizenhét éven keresztül ültek az irodában , a számítógép monitorja előtt .
Tizenhét év , a nagy semmittevésben telt el, de a pénz mégis gyarapodott .
Amikor megszólalt a telefon nem vették fel, mert nem volt kedvük fogadni a hívófél hívását , csak ahhoz
volt kedvük, hogy poénkodjanak, kacagjanak emberek szomorú sorsán , majd amikor már jól kiröhögték
magukat , egymásnak mondták mindig, amikor megszólalt a telefon :
– Minek felvenni ? Had szóljon. Szól, akkor csak szóljon nyugodtan tovább . Egyszer úgyis elhallgat ,
örökké nem csöröghet . Mi nem azért vagyunk itt mindenkivel beszéljünk , hogy a telefont folyton
felvegyük .
Bűvölték a számítógép monitorját tovább.
Őket látta volna ilyenkor valaki , azt hitte volna sok munka akadt amit gépre kell vinni , de nem ,
nem így volt mindez.
Ennél jobb szórakozást választottak ők.
Unalmukban a neten ismerőseik után kutakodtak , majd megpletykálták , jól kinevették, kigúnyolták őket.
Ezzel töltötték el mindennap munkaidejüket.
Ezért jártak be nap, mint nap az irodába.
Hiába , ők a menő semmittevők , akik ezt is megtehették havonta némi magyar forintért .
A telefon meg csak csörgött és csörgött , az üzenetrögzítő válaszolt , majd rögzítette az esetleges
panaszokat , problémákat .
– Halló ! Jöjjenek azonnal elzárni a vizet, csőrepedés van itt és itt. Küldjenek sürgősen szerelőket .
Természetesen nem ment a hibát elhárítani senki sem .
Párnap múlva ismét megcsörrent a telefon , de ismét az üzenetrögzítő fogadta a hívást :
– Halló ! Még mindig nem lehet Önöket elérni, pedig már 3 napja ömlik a víz a Társas házban , ami végig
folyt a tíz emeleten, átszivárgott hézagokon, kifolyt ajtón, ablakon. Az első emeleten lakó meg már azt
hiszi gazdag lett, hogy az Aszan ismert meleg vizű forrás vízéhez jutott , melyet már a régi királyok
uralkodói is használtak és mindez számára ingyen van . Napok óta őrjöngve lubickol benne .
Üzenetrögzítő mindent megértett, rögzített .
Pár nap után amikor úgy döntöttek kicsit pihennek, nem nézik a monitort , belehallgatnak az üzenetekbe.
– Hallgasd csak meg ? Mintha csőrepedést jelentettek volna be .
– Á , dehogy ! Árvíz van ! Semmi baj , hiszen fizet a Biztosító. Az első emeleti lakó meg
örüljön , hogy lakásában meleg vizű forrás bugyog .
Ismét megszólal a telefon. Egy másik panaszt bejelentő kérdése így szól:
– Hol találom meg Önöket ?
Amire a telefont felvevő így felelt:
– Első emelet , rögtön az első ajtó.
– Igen, de hogy jutok be Önökhöz, mert eddig még nem volt erre lehetőségem ?
A hívást fogadó, válasz nélkül lecsapta a telefont .
– Hol ? Tizenhét éve mindig ugyan azon az egy helyen . – Mormogta önmagának.
Évek óta eddig még soha senki el nem tévedett , ha netán valaki arra tévedett.
Az már más kérdés, hogy nem működött a kaputelefon, nem nyílt ki az ajtó és addig nem tudott bemenni,
amíg nem jött valaki aki beeresztette az arra tévedőt.
. Egyszer történt csak, hogy egy hölgynek mindez sikerült .
Az egyikük , aki valójában a Főnök volt , a kopogásra kinyitotta az iroda ajtaját .
A hölgy egyenesen rázúdította első kérdését :
– Kérem szépen, merre találom a Főnököt ?
Erre ő elnézett a távoli messzeségbe, kicsit elmélázott ott , majd így szólt:
– Honnan tudjam én mindezt ? Elment és kész ! Egyszer majd még biztos visszajön . Mi mindnyájan
jövünk és megyünk, majd megint jövünk és megint megyünk.
– Jó, jó … de mikor ? – Kérdezte a hölgy .
– Mikor , mikor ? Egyszer valamikor . Addig Ön is menjen utána.
– Hova menjek utána ?
– Menjen vissza a nagy semmibe.
– Tényleg oda tudok már csak visszamenni, mert az árvíz elvitte a házat , a lakók pedig földönfutókká
váltak.
– Igen ? Örüljenek, hogy még tudnak futni. Én már menni is alig tudok , nemhogy futni és mindezt némi
magyar forintért cserében. – majd becsapta a hölgy orra előtt az ajtót .
Ó hiába kopogott, nem nyílt ki többé előtte az ajtó, de mások előtt sem akik szintén volt, hogy arra
eltévedtek .
A telefon is elnémult, nem szólalt meg, de az üzenetrögzítő sem válaszolt , rögzített többé.
A hölgy panaszt tett , kivizsgálást kért. A panaszt kivizsgálták, megvitatták , de nem volt kit felelősségre
vonjanak , akit megbüntessenek.
Lehet nem is olyan nagy eset , mert mindennapos eset és havonta mindez csupán csak néhány magyar
forintért .
A földönfutó szaporodik , a tettes eltűnik .
Tudja valaki , ember miért kénytelen így élni ?
2017. december 14.
/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /