A határidő naplóm

A határidő naplóm

Nagy örömmel fogadtam, ajándékul kaptam, annyi oldalnyi lehetőség, hogy munkámat segítse. Megszokni is nehéz volt benne eligazodni. Ráadásul különös izgalommal kezdtem az információkat beírni. Klubtagság, ismerősök, programok, kapcsolatok, telefonszámok, szereplések stb. Ahogy örömömet, úgy gondjaimat is rögzítettem a sorokban. 2007 es volt, s terveztem évente cserélem, de nem sikerült. Az egyéves terjedelmű lehetőség hosszabb időre volt hasznos. Minden évben újra írtuk a befizető tagságot, a kirándulók, születésnapi vacsora rendelők neveit. Telt-múlt az idő, s a borítója, megrepedt, megszakadt, nem győztük ragasztani. Már lecseréltem volna több alkalommal, de odázgattam. Főleg akkor amikor feszültségeimben vígaszt jelentő gondolat, befejezem idén a klubot. Senki nem gondolta volna, hogy ebbe is belelehet fásulni. Tízen három év információ közel 400 oldalon. Általa pillanat alatt megtudtam a keresett címeket, telefonszámokat, a tagságét is. Mindegyik emlékeztetett gazdájára, örömére, bánatára. Rendbe volt ez sokáig, amig tapasztaltam, vele és vele sem beszélhetek többé, ő sem fogja ezt viszonozni. Tudtam, hogy végleg elmentek, de ahogy itt látom neveiket, szomorúvá tesz ismét. Leperegnek az emlékek. Egy új határidő naplóba már nem írnám be őket, de így velem, velünk maradnak. Amikor hosszabb keresés után nem válaszolnak a vonalak, elszorul a torkom.
Végleg elment ő is. Hiányát érzem a folytatásnak, a baráti érzéseknek, hiszen olyan jókat beszélgettünk. Akkor is hívtak amikor szomorúak, betegek voltak. Hiányoznak ma is, főleg, amikor neveiken átfutok. Ma beszélgettünk, nevettünk, párnap múlva a döbbenet híre érkezik. Volt, hogy tagunk vagy családjaik kérésére a temetésükön közösségünk nevében búcsúztassam.
Vígaszul maradt az, Nekik fontos volt a Humanitás klubhoz tartozni, ahol emberszámba voltak véve. Ki-ki tehetsége, emberszeretete által segítők, kapcsolaterősítők voltak. 34. év, bizony fél emberöltő idő, mennyi közös esemény. A határidő naplóm lassan betelik, nem cserélem. Ismét megragasztjuk, hogy az emlékek, barátok, együtt maradjanak.