Pünkösdvasárnapok

Valamikor a nyolcvanas évek elején, pünkösdvasárnap reggelén a két barát, Jóska és Imre, az erdőre indult dolgozni. Mindketten az erdészetnél dolgoztak a favágó brigádban. A kerületi erdész megengedte nekik, hogy összefűrészeljék a vihar döntötte kiszáradt fákat, és jelképes összeg befizetése után majd haza szállíthatják. Örültek a lehetőségnek, mert így a téli tüzelőre kevesebb pénzt kell költeni. Mivel hétköznap is az erdő volt a munkahelyük, így csak vasárnap tudták ezt a munkát elvégezni. Nős emberek voltak, de hiába tiltakoztak az asszonyok a vasárnapi munka ellen, – nem hallgattak rájuk.
– Vidáman készülődtek, egy-egy kupica szíverősítőt is felhajtottak, mielőtt elindultak az erdőre. Táskájukban, hazai füstölt szalonna, hagyma, kenyér gondosan elcsomagolva, hogy ne éhezzenek a nagy munkában. A borral töltött üvegek sem maradhattak otthon, mert nem kellett tartaniuk a szondázástól. Imre, az akkor még ritkaságszámba menő motorfűrészét is magával vitte, hogy megkönnyítsék vele a fák összedarabolását. Úgy tervezték estig maradnak, és ha nem végeznek, majd a következő vasárnap befejezik a munkát.
Útközben találkoztak a falubéli öregasszonyokkal, akik a reggeli misére igyekeztek. Az asszonyok rosszallóan tekergették fejüket, de nem tettek megjegyzést a férfiakra. Sokat gyalogoltak az erdőig, volt idejük beszélgetni. Amint elérték az erdőt, szemügyre vették a kidőlt fákat. Örültek, mert jó vastag törzsűek is voltak köztük.
A fűrészelést egy szakadékba dőlt fával kezdték. Gyorsan feldarabolták és már indultak volna a következőhöz, amikor hatalmas reccsenéssel elkezdett feléjük dőlni egy addig szálfaegyenesen álló fa. Csak a fürgeségüknek köszönhették, hogy elugrottak a dőlő fa alól. Az ijedségtől szólni sem tudtak, csak remegtek, mint a nyárfalevél. Jóska eszmélt fel először, és szótlanul elkezdte össze szedni a magukkal vitt dolgaikat. Pár perc múlva Imre is megmozdult, fogta a fűrészét és csak annyit mondott – menjünk.
A hazafelé vezető úton, még egy árva szó sem hagyta el ajkukat, mindketten a saját gondolataikkal voltak elfoglalva. A faluba érve megint találkoztak ünneplőbe öltözött emberekkel, akik a délelőtti nagymisére igyekeztek. Furcsán néztek a két férfira, de a köszönésen kívül egy szót sem szóltak hozzájuk.
Otthon aztán borozgatás közben megeredt a nyelvük. Mindketten bevallották, bizony csak a fa kidőlése után jutott eszükbe, hogy ma pünkösdvasárnap van.
Megfogadták, hogy ezután pünkösd vasárnapján, sőt még a többi vasárnap sem fognak dolgozni.
Sajnos, fogadalmukat hamarosan elfeledték, dolgoztak már a következő vasárnapon, és a rákövetkező többin is, talán csak a húsvét és a búcsú vasárnapja volt kivétel.
– Pár év múlva a sok eső miatt, elhúzódott a réti fű kaszálása. Pünkösdvasárnap reggelén az idő jónak ígérkezett. Jóska elment Imréékhez, megkérdezni tőle, hogy lenne-e kedve egy kicsit kaszálgatni. Pár órát kaszálnának, ezzel is előbbre lesznek, másnap meg munka után folytatnák.
Imre gondolkodás nélkül igent mondott. Tudta, hogy Jóska teheneinek kell a télire való széna, és hát mire való az olyan barát, aki nem segít barátjának. Asszonyaik tiltakozását a vasárnapi kaszálás ellen, most is figyelmen kívül hagyták. Azt azért megígérték, hogy dél körül haza mennek.
Hamar összekészülődtek, és indultak a falu mögötti rétre kaszálni. Egymás után haladva, vágták a szénának valót. Nem volt rá figyelmük, hogy az égre is vessenek néha egy-egy pillantást. Nem vették észre a közeli dombok mögött gyülekező sötét felhőket. A Napot még nem takarták el a felhők, amikor hatalmasat dörrent az ég. Ijedten néztek az ég felé, és a kaszálást abba hagyva, sietve elindultak hazafelé. Az ég folyamatosan dörgött, hamarosan kövér cseppekben az eső is eleredt. A dörrenéseket hatalmas hangon csattogó villámlások követték. A zuhogó esőtől sárossá vált földúton nehezen haladtak. Imre ment elől, mögötte pár méterrel lemaradva Jóska dagasztotta a sarat.
A sokadik dörrenést, az eddigieknél hatalmasabb csattanással földet érő villámlás követte. A villám most nem csak földet, sajnos embert is ért. A második kaszásba, Jóskába vágott bele, aki azon nyomban szörnyet halt. Imrének az ijedségen kívül nem lett semmi baja. Kaszáját eldobva, ahogyan csak tudott, futott a falu felé. Mire hazaért, a vihar már elcsendesedett, a Nap újra előbukkant a felhők mögül.
Imre pár emberrel visszament a mezőre, hogy haza vigyék Jóska holttestét. Lelkileg teljesen összeomlott, nem tudott örülni annak, hogy életben maradt, hisz elveszítette legjobb barátját.
Hosszú órákon át, lehajtott fejjel ült otthonában az asztal mellett. Gondolataiban a miértekre kereste a választ. Ekkor jutott eszébe az a pár évvel korábbi pünkösdvasárnap, amikor az erdőn jártak. Akkor szerencsések voltak, mindketten hazatérhettek családjaikhoz…
– Imre, barátja halála után sem lett templomba járó ember, de a történtek után vasárnap már nem dolgozott. Sok-sok évvel később, autójával figyelmetlenül kihajtott egy fát szállító kamion elé, és szörnyet halt.

“Pünkösdvasárnapok” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Magdi!

    Régebben szinte minden vallási ünnepet, megtartottak. Így volt ez a Pünkösd ünnepével is. persze akkor is voltak akik megszegték, mint történetem szereplői. Köszönöm a látogatást.(l)Kata

  2. Kedves Katalin!
    Nagyon szomorú igaz történetedet együtt érzően olvastam. Szerintem nemcsak régen, ma is sok helyen van, ahol a vasárnapi munkavégzést nem nézik jó szemmel.
    Sok szeretettel olvastalak: Magdi (f)

  3. Drága Katinka!
    Nagyon szomorú történetet hoztál nekünk!
    Bizony ,bizony a természet is okozhat tragédiákat,
    pedig oly csodás képeket alkotunk róla!(f)
    Persze ez bárkivel megtörténhet :rossz órában ,pont akkor.
    Szép gördülékeny írásodhoz gratulálok szeretettel….Babu

  4. Kedves Klári!

    Írásom szereplőit személyesen is ismertem. Ahogy a szokták mondani, jobb sorsot is megillettek volna. Régebben, nagyszüleink idejében, falun nagyon megszólták aki vasárnap dolgozott. Pünkösd meg a harmadik legnagyobb egyházi ünnep Karácsony és Húsvét után. Szeretettel köszönöm a látogatást (l)Kata

Szólj hozzá!