Karácsony

Karácsony

Fenyőillat, gyertyaláng, ajándék, Mennyből az angyal – különös ünnep a Karácsony. Jézus születésének, a Szeretetnek, a Békességnek az ünnepe.
A Karácsony az egyik legszentebb és a legörömtelibb ünnep szerte a világon. Sokféle szokás létezik, ami viszont mindenütt változatlan, az a szeretet, odaadás és összetartozás érzése, amellyel Karácsonykor megajándékozzuk egymást.
Napjainkban, mintha kiradírozták volna az Élet nagy könyvéből ezt a szót: szeretet. A békesség színei, mintha elmosódtak volna. A Nap minden reggel fényt gyújt a Föld felett, mi emberek, miért nem gyújtjuk naponta lángra szeretetünket?!
Ma a Karácsony-tündér megsuhintja varázspálcáját, s a varázs hatására öröm költözik a szívekbe. Minden elesettségünk és szenvedésünk dacára öröm szállja meg szívünket. Öröm, mint bármikor, ha gyermek születik a családba. Az anya gyengéden hajol a gyermek felé, az apa félve, de büszkén veszi kezébe. Jönnek a rokonok sorba. Kopogtatnak, ajándékot hoznak. A születés, amelyet Karácsonykor ünneplünk, nem áll távol ettől a tisztán emberi megtapasztalástól. Jelentése azonban tovább mutat. A gyermek Jézus a fény, a Nap, mely ajándék az egész világon.
Szeretném hát beleharsogni a világba: Van Karácsony! Szeretném ezt megtenni olyan dübörgő csendességgel, hogy mindenkit felrázzon, de senkit se zavarjon. Mindenkit boldogítson, de senkit se idegesítsen. Mindenkit átjárjon, betöltsön, de csakis szépséggel, jósággal, örömmel.
Fülsiketítő robogással indulnak az űrhajók… de van Karácsony!
Vakítóan, életet mérgezően robbannak a bombák… de van Karácsony!
Sokfelé dübörögnek még ágyúk, gránátok, de van Karácsony!
Egymást túlszárnyalni akaró közlekedési eszközök száguldanak, de van Karácsony!
Egymástól menekülve idegesen rohannak az emberek, de van Karácsony!
Igen, van Karácsony!
Az angyalok szózata hirdeti az örömöt: megszületett Jézus, az Üdvözítő. Az örömben mindig ott van a reménység. Nincs öröm remény nélkül.
A Karácsony egy mágikus takaró, amely könnyedén reánk terül, oly könnyedén, hogy szinte megérinthetetlen. Körénk szövi az emlékek hálóját is, mert lehet bár a szeretet és béke ünnepe, kicsit az emlékezés napja is. Mindenkit emlékezetünkbe idézünk, akiket valaha szerettünk.
“Megfogja kezünket a szeretet
És kirajzolódnak az emlékezések
Egymást kereső szív tükreinkben.”
Mikor Karácsony fényei elhalványulnak, amikor csendesül az angyalok dala, akkor kezdődik igazán a mi dolgunk: meglelni az elveszetteket, a megtörtet felgyógyítani. Enni adni az éhezőnek, békét hozni testvéreinknek. Békét hozni, hogy a szívekben, a szürke hétköznapokban is szárnyra kapjon a szeretet.
Valójában a Karácsony nem is múlik el.
Valahányszor két ember megbocsát egymásnak: Karácsony van.
Valahányszor megértést tanúsítasz gyermeked iránt: Karácsony van.
Valahányszor egymást a szív szemével nézzük, mosollyal ajkainkon: Karácsony van.
A hit, a remény és a szeretet virágainak egybekötött csokrával kívánok mindenkinek békés, boldog, karácsonyt!