Szabadnap

A csend szinte tapinthatóvá vált. Ez szokatlan volt számára, de egészen jól esett. A konyhaasztalnál ült és elmélázva kevergette kávéját. Rengeteg ideje lett, és nem is igen tudta, mihez kezdjen egyszeriben a rászakadt szabadsággal.
A konyhát a mai napra elfelejtheti, hétvégén egy regimentre való adagot főzött. Elhatározta, hogy a háztartási tennivalókat száműzi még a gondolataiból is. Igenis kell neki is egy nap, jó csak egy fél nap, ami egyedül az övé, amikor azt tehet, amihez épp kedve szottyan!
Az őszi szemerkélő esőben, pizsamában, papucsban kisétált a kapuhoz és kivette a postaládából az újságot. Persze, hogy akkor ment ki az idős szomszédasszony is, aki döbbenten nézett végig az öltözékén.
– Csak nem beteg, kedveském? – egyre csak sajnálkozva mustrálgatta zilált külsejét.
– Á dehogy, csak nyaralok! – vágta rá hetykén és a tócsákat átugrálva visszasietett a házba. A néni sopánkodását az ősszel, és hanyag, hiányos öltözékével kapcsolatban a saját röhögésétől csak félig-meddig hallotta.
A házban megszabadult átnedvesedett hálóruhájától és forró vizet eresztett a fürdőkádba. A nappaliban található lejátszón elindította kedvenc albumát, és magához vette könyvét, amit idő hiányában, már napok óta nem tudott elolvasni. Fantasztikusan érezte magát, ahogy a habos, forró víz körbeölelte testét. Idejét sem tudta mikor volt alkalma ennyi időt szánni saját magára. A meleg víz és az illatos habfürdő egészen elálmosította. A könyvét becsukta és kirakta a kád mellett álló mosógép tetejére. Nyakig elmerült a vízben és csukott szemmel átadta magát a pihenésnek.
A gázbojler kék lángja egy utolsót huppant, és elaludt örökre…