A sivatagban

Fodor Gyöngyi – A sivatagban

Joe öt hónapja dolgozott már Algériában, a Nyugat-Szaharában található új olajmezőn. Állványokat építettek a fúrók számára. Amerikai állampolgár volt, akit egy jól ismert multinacionális cég szakmunkásként alkalmazott határozatlan időre. Kitünő fizetést ajánlottak neki ha a sivatagba költözik a munka miatt. Mivel családja nem volt, akit hátrahagyott volna az USA-ban, ezért boldogan elvállalta a megbízást. Bár nem igazán szerette a nagy meleget, hiszen Montanából érkezett, de tudta, hogy ezt az áldozatot a jövője érdekében teszi. Az volt az álma, hogy egy mintagazdaságot hozzon létre a szülővárosában, és önálló gazdálkodóként dolgozzon. Az a pénz, amit itt keres, lehetővé teszi majd számára, hogy mindezt megvalósítsa.
Ezen a napon is mennie kellett Tindoufba, ami 4oo km-re volt a nyugati határ közelében, hogy feltöltsék az élelmiszer és vízkészleteket. Hetente egy napon ez volt a feladata. Feltankolta a dzsipet,majd a homok és a dűnék közötti úton elindult. Azelőtt soha sem járt ilyen hatalmas sivatagban, mint a Szahara és nem tudta hogyan tájékozódjon, de egy műholdas összeköttetésű gps-el mindegyik alkalommal sikerült elérnie a célt.
Már több, mint két és fél órája úton volt, fele még hátra van, gondolta, felkelt a nap és a klima ellenére is érezte a kinti hőséget. Nehezen szokta meg az éjszakai erős lehülés után, hogy napközben 50 fok van. A levegő remegett az erős hő okozta optikai hatás miatt. Joe megfogta az üveget és hosszan ivott belőle. Éppen vissza akarta tenni az ülés melletti hengerbe, amikor a távolban sötét foltot látott a homokon.
Talán egy állat, amelyik elkóborolt a csordától , aztán nem találta az utat vissza a közeli oázisba, és éhségtől, szomjúságtól meg a hőségtől elpusztult.
Ahogy közeledett, nagy csodálkoszással látta, hogy nem állat az, hanem egy nő térdel a homokban, lehajtott fejjel. Megállt, odalépett hozzá és felemelte az arcát. Szemei vörösek voltak a homoktól és a hőtől, ajkai megrepedeztek és nehezen lélegzett. Betette a dzsipbe és próbálta megitatni. Kezdetben a nőnek még inni sem volt semmi ereje, ezért kis kortyokban itatta. A csodálkozás és az aggodalom első pillanata után Joe megkérdezte tőle, hogy mit keresett egyedül a sivatagban, de a nő nem értette a kérdést, hiszen a férfi angolul szólt. Lassan jobban érezte magát, elkezdte gesztusokkal megértetni magát:
Először az ujján lévő karikagyűrűre mutatott, majd maga felé, s úgy tett,mint aki halott, belevetette magát az autó ülésébe. Többször is megismételte, s végül Joe rájött, hogy valószínűleg azt próbálja elmondani, hogy a férje az, aki ezt az embertelen módszert választotta, hogy megszabaduljon tőle. Kivitte a sivatagba, és otthagyta. Az ivóvíz hatására és klima kellemes hűvösségében a nő elaludt. Joe nézte, s megállapította, hogy bár nagyon rossz állapotban van, de így is látszik a szépsége, és nem lehet több 25 évesnél. Mi lehet az oka, hogy ilyen szörnyű halált akart neki a férje?
Amikor megérkeztek Tindoufba, a nő még mindig aludt, kénytelen volt felébreszteni, és elvitte a helyi rendőrségre, annak ellenére, hogy az nem akart kiszállni az autóból. Amint az íróasztal mögött ülő, vezető beosztású rendőr meglátta a nőt, felállt, és melegen megrázta a kezét, majd elkezdett franciául beszélni vele.Sajnos Joe nem tudott franciául, ezért nem értette, miről beszéltek, de abban biztos volt, hogy a rendőr ismeri a nőt, legalábbis tudja, hogy kicsoda. A nő beszéd közben többször is rámutatott Joe-ra. Kicsivel később érkezett egy másik tiszt, aki tökéletes angol tudással rendelkezett, s végre Joe is elmondhatta, miként talált rá a nőre a sivatagban.
– A nő, akit megmentett, Amarna Kasem, az egyiptomi nagykövet lánya, itt Algériában. Két nappal ezelőtt a család jelentette, hogy eltűnt. A nő férje azt monda, hogy Amarna azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja, mert kalandos életre vágyik. Viszont ő azt állítja – mutatott a nőre -, hogy miután erőszakkal nagyösszegű életbiztosítást iratott vele alá, melynek férje a kedvezményezettje, a férfi kivitte a sivatag közepébe és otthagyta.
– Akkor ez egy gyilkossági kísérlet! – kiáltotta Joe.
– Igen, annak tűnik, és azonnal megkezdjük a nyomozást az ügyben, elsőkörben a férje ellen kiadjuk a körözést, mivel teljesen felszívódott, holott az algíri rendőrségen kifejezetten megkérték rá, hogy ne hagyja el a várost.
Közben a másik íróasztalnál ülő rendőrtiszt felhívta az egyiptomi nagykövetséget megnyugtatni Amarna szüleit, hogy a lányuk jól van, és küldjenek érte megfelelő védelemmel ellátott kísérőket, és amint megérkeznek Algírba, helyezzék őt szigorú felügyelet alá a nagykövetség szállásán . Bár semmi okuk kételkedni abban, amit elmondott, de amig a dolog nem tisztázódik, vigyázzanak rá.
Joe jegyzőkönyvbe mondta, hogy hol és milyen körülmények között talált rá, megadta az adatait, majd aláírta a vallomását.
– Nekem mennem kell – mondta az angolul beszélő tisztnek, mert eszébe jutott, hogy miért is indult ebbe a városba.
Amarna felállt, megfogta a kezét,és franciául mondott neki valamit.
– Azt mondta, hogy teljes szívéből köszöni, hogy megmentette az életét – fordította a tiszt, majd Amarna elvett egy papírlapot és egy tollat, felírta a címet és egy telefonszámot, majd néhány szó kíséretében átadta Joenak. Azt is, hogy nagyon örülne, ha egy napon a nagykövetség vendége lenne, biztos benne, hogy a szülei is szeretnék megismerni. Ez itt a cím és a telefonszám.
– Rendben – válaszolta Joe és mosolyogva bólintott, amit Amarna igennek gondolt és ő is elmosolyogta magát.
Miután Joe a városban mindent megvett, ami a bevásárló listára fel volt írva, elindult vissza az olajmezőre. Késő este volt , amikor megérkezett a táborba, ahol elmesélte hihetetlen kalandját a kollégáknak. Eleinte el sem hitték neki, azt mondták, hogy agyára ment, hogy öt hónapja csak homokot és dűnéket látott. Joe aznap éjjel nem aludt a sátorban a vaságyon, kifeküdt egy szőnyegre a csillagos ég alá, és Amarna sötét szemeire gondolt, mely fényes csillagként ragyogott, amikor megértette vele, hogy újra találkoznak majd. De mikor?
Itt nagyon sok a tennivaló, egyelőre nincs semmi reménye, hogy Algírba mehessen. A napok mozgalmasak, mert a cég mielőbb szeretné megkezdeni az olajkutak fúrását. Hat hónap munka után lehet elmenni egy hét szabadságra. S az még egy teljes hónap. Aggódni kezdett Amarna biztonságáért, szeretett volna személyesen meggyőződni , hogy minden rendben van vele. Gondolatai ide-oda cikáztak, lehűlt az éjszaka, megborzongott, magára terítette a takarót s lassan- lassan elnyomta a fáradtság és elaludt.
Másnap reggel a hajnal első fényében felébredt, a hőmérséklet még mindig alacsony volt, legalább három óra, mire a perzselő hőség berobban. A néhány fok ellenére Joe a tábor fürdősátrába indult, hogy lezuhanyozzon, mert még a füle is homokkal volt teli a kinti alvás után. Nem bírta ezt a homokot, mely mindenhová bebújik. Hiányzott neki a hegyi erdő zöldje, a tiszta levegő, a Montana beli Anaconda, a kis szülővárosa . A zuhanyozástól teljesen felébrend, és elhatározta magát, beszélni fog az itteni főnökkel, mert ő még egy hónapot nem tud várni.Tudnia kell, hogy Amarna biztonságban megérkezett-e Algírba és jó kezekben van-e.
– Charlie, beszélnem kell veled ! Négyszemközt.
Charlie ötven körüli férfi, aki már két gyermek nagyapja. Erős karakter, de emberséges. Beinvitálta Joet abba sátorba, melyben amolyan irodafélét létesített.
– Hallgatlak, Monroo – mondta , és egy székre mutatott, jelezve, hogy üljön le,míg ő az íróasztalnak támaszkodott.
– Óriási szívességet szeretnék kérni. Tudom, hogy szabálytalan és nagyon személyes. Még ha nem is teljesítettem a kötelező hat hónapos munkát, de szükségem lenne néhány nap szabadságra.
– Van köze ennek a kérésednek a tegnapi kalandodhoz? A fiúk meséltek róla.
– Igen, van. Amarnát a férje otthagyta a sivatag közepén, hogy megszabaduljon tőle, de előtte életbiztosítást köttetett vele. Most a férfit körözik, gyilkossági kísérlet miatt, és félek, hogy a lány élete veszélyben van, szeretnék többet tudni arról, hogyan szervezték meg a biztoságát, az őrzését, s azt, hogy milyen ember a férje,aki ilyesmire képes.
– Gondolod, hogy megfelelő ember vagy egy ilyen kockázatos vállalkozáshoz? Nem vagy rendőr, nincs fegyvered. Ha veszélyes helyzetbe kerülnél, ki segítene neked? Ez nem egy Tv műsor, Monroo, hanem az életed. Mire kockáztatod? Egy tegnap megismert nőért , akivel még közös nyelvet sem beszéltek? Megéri?
– Igen, kétségtelenül.
– Értem. Egy nap elég volt ahhoz, hogy elveszítsd a fejedet – nevette el magát Charlie. – Tudod, hogy hat hónap előtt nem lehet szabadságra menni?
– Igen, tudom. De az még egy hónap. Nem bírok annyit várni ebben a bizonytalan helyzetben. Nincs más lehetőség?
– Szeretnék segíteni neked, Monroo. Egy dolog van, ami miatt előbb is el lehet menni, mégpedig ha egészségügyi problémák merülnek fel. Megbeszélem az orvossal. Ő fogja meghatározni, hogy miért kell egy hétig egészségesebb környezetben lenned , teljes pihenésben. Remélem nem csinálok bolondot magamból, de ismerlek jól. tudom, hogy ezekkel a gondolatokkal a fejedben csak félemberként dolgoznál.
– Köszönöm, Charlie, nem felejtem el a megértésedet irántam és igérem, hogy meghálálom.
– Rendben. Előtte viszont el kell menned Tindoufba, a heti készletet elhozni. És majd a következő hetit akkor hozod, amikor jössz vissza Algírból. Megfelel így neked? – Joe bólintott.

Pénteken délután 6 óráig dolgozott, majd felkészítette magát és a dzsipet is a hosszú útra. 16oo km-t kell megtennie, hogy Algírba jusson, amit két nap alatt meg kell tennie, nem pazarolhatja az útra a rendelkezésre álló kevés időt. Visszafele is két nap, és csupán csak 3 napja marad az Amarnával való találkozásra. . Több, mint ezer km-en át a sivatagban visz az út. Másnap reggel 9-kor megérkezett egy faluba, ahol ivott egy csésze teát és evett a hely jellegzetes édességéből, keresett egy elszigetelt , árnyékos helyet, és aludt három órát, majd folytatta az utat. Egyértelmű előnye volt a kezdeti ütemtervhez képest. Több, mint nyolcszáz kilométert tett már meg, útja felénél volt, és a térképen látta, hogy az utolsó ötszáz km aszfaltozott, ahol gyorsabban lehet majd haladni. Ha minden jól megy, estére Algírba ér és a navigátor egyenesen az egyiptomi nagykövetségre viszi majd.
A csodálatos naplemente fényei kísérték közeledve a fővároshoz. A nap már lebukott a tengerbe, még vörösen izzott a láthatár alja, amikor beért Algirba. Felüdülésként hatott a nyugatias kinézetű, tengerparti nagyváros a fehér épületeivel a kék tenger partján Tindouf sivatagi, agyagból épült lapos házai után. Mintha egy másik világba érkezett volna. Elhaladt a nagy mecset mellett, amit Afrika NotreDame-jaként is szoktak emlegetni, s számos oszmán palotában gyönyörködhetett, s be-bepillantott egy-egy keskeny sikátorba is. Végül megérkezett az egyiptomi nagykövetségre. Éppen a kaputelefont akarta megnyomni, amikor a semmiből két civilruhás férfi közeledett feléje, és franciául szóltak hozzá, de ő angolul bemutatkozott és megmondta, hogy ő mentette meg Amarnát a sivatagban.Szerencsére ezek a biztonsági emberek angolul is beszéltek, s megkérték, hogy várjon. Egyikük néhány percig telefonon beszélt, majd Joe-hoz fordult.
– Madame Amarna épp vacsorázik, örülne, ha csatlakozna hozzá. Jöjjön, odakísérem!
Joe kínosan érezte magát, több mint 24 órát vezetett sivatagok és földutak között, izzadt, poros, de nem mondhatott nemet. Amarna várja, tehát itt van az épületben. Ettől kicsit lelassult szíve gyors ritmusa.
Klasszikus arab stílusban berendezett, hatalmas folyosókon át kisérte a biztonsági őr, mindenütt finom függönyöket és szőnyegeket látott. A levegőben édeskés illat terjengett.
Amikor meglátta Amarnát egy nagy, zárt ajtó előtt várakozni, a szíve majd kiugrott a helyéről. Kék ruhát viselt és gyönyörű , fényes hollóhaja lazán omlott a vállára. Nagyon különbözött attól akire emlékezett, hiszen a sivatagban egy arabosan megtekert sál volt a fején, ami alól alig látszott ki a haja. Viszont határozottan gyönyörű volt. Odaszaladt hozzá, átkarolta, mondott valamit franciául, amit Joe nem értett,és kérdőn a kísérőjére nézett.
– Madame Amarna azt mondta, hihetetlenül boldog, hogy itt láthatja, és nem számított rá, hogy ilyen hamar találkoznak.
– Látnom kellett téged, és tudnom, hogy jól vagy. Aztán vannak dolgok, amelyeket szeretnék tudni .
A biztonsági szolgálatos férfi lefordította Joe szavait. Amarna véginézett rajta és azt mondta:
– Fáradt az arcod, és biztosan éhes is vagy. Gyere velem! – majd megkérte a biztonsági szolgálat emberét, hogy ismét fordítsa le,amit mondott. Utána, megfogta megmentője kezét, és kinyitotta a nagy ajtót, mely egy étkezőbe nyílott. Egy bőségesen megterített asztal körül három férfi és két nő ült.
– Gyere , Joe, ő az apám Sef, az anyám Siti, a két testvérem, Ravic és Hamadi, aztán ott van a húgom, Amira.
Amarna apja feláll a székről, és tökéletes angol nyelven Joe felé fordul:
– Megtiszteltetés számomra, hogy megismerhetem azt, aki nem engedte, hogy a halál elvigye a lányomat. Hálás vagyok és örökké az adósa maradok!
Ekkor Amarna édesanyja kérte, hogy lépjen közelebb hozzá, mert elég halkan beszélt:
– Megmentetted a lányomat a biztos haláltól, egy olyan férfitól, aki pénzt akart az életéért cserébe. Két nappal ezelőtt elfogták, és egy kairói cellában fekszik. Örülök, hogy megismerhetlek és kérlek foglalj helyet az asztalunknál. Szívesen látott vendég vagy, ameddig csak akarod ! – Amarna anyja is jól beszélt angolul, és Joe örült ennek a meleg fogadtatásnak. Bár zavarban volt az illetlen megjelenése miatt, de tudták, hogy messziről jött a sivatagon át, nyugodtabban ült le az asztalhoz.
– Amarna lányom nagy szívvel és modern elvekkel rendelkező lány, de rettenetesen makacs és lázadó – kezdte mondandóját Sef. – Olyan férfit választott, akit egyikünk sem akart a családban. Sötét múltú férfi, akivel itt találkozott Algírban, nem volt jó híre. Jóképű volt, de ennek a szépségnek a hátterében egy gonosz ember lakozott. Megpróbáltuk megakadályozni ezt a házasságot, de három napra elmenekültek, és visszatérésük után Amarna nem tehetett mást, mint feleségül ment hozzá, mielőtt még a hírneve veszélybe került volna. Néhány hetes házasság után olyan férfinak bizonyult, aki erőszakkal kapta meg, amit akart. Amarna szinte azonnal megbánta, hogy ilyen sietősen férjhez ment, de már késő volt. Egyikünk sem tudta volna elképzelni, hogy odáig elmerészkedik a gonoszságban a férje, hogy egy biztosítási kötvény aláírására kényszeríti, amely lányom halála esetén igen jelentős összeget fizetett volna a számára – mesélte az apja.
– De a holttest nélkül a biztosítás nem fizetett volna – jegyezte meg Joe.
– Olyan záradék volt benne, hogy a feltételezett halál esetén is fizet. Ezt akkor lehet elérni, ha egy évvel az eltűnés után nem tér vissza, nem adott életjeleket. Néhány nap alatt biztos a halál abban a sivatagban.. s valószinüleg azt, ami megmaradt volna a testéből, senki sem találta volna meg évekig. Jó terv.. de Allahnak hála, Ön, Mr Monroo épp arra járt, és meghiusította ezt a tervet. A lányom visszatért hozzánk, megmenekült attól a gonosz embertől.
A vacsora nyugodt légkörben folytatódott, majd utána elkísérték Joet az épület másik szárnyába, ahol egy fürdőszobával ellátott, gyönyörúen berendezett szobát bocsátottak a rendelkezésére. Hosszú , frissítő zuhany után elnyúlt a kényelmes ágyon és gyorsan elaludt. Másnap már majdnem dél volt, amikor felébredt. Amikor kinyitotta a szemét, hirtelen meglepődött, hogy nem a szokásos tábori vaságyon van, hanem egy kényelmes puha ágyban, egy csodás szobában. Erősnek érezte magát , mint egy oroszlán, és olyan boldognak, ami csak ritkán adatott meg neki az életben.
Megmosakodott, tiszta ruhát vett fel, és kiment a teraszra. Meglátta Amarnát,aki a kerti medence vízében úszkált. Végül a lány is észrevette őt, és a kezével intett neki,hogy menjen le. Joe már előző nap is érezte, hogy vonzódnak egymáshoz, de nem tudnak kommunikálni, s ez kissé elszomorította.
Amikor odaért a medencéhez, a lány arcon csókolta, majd felhívta az apját.
– Jó reggelt, Mr. Monroo. Remélem, jól aludt.
– Nagyon fáradt voltam, és igazán jót aludtam.
Amarna átvette a kagylót Joetól, valamit mondott az apjának arabul, és ismét a férfi kezébe adta a telefont.
– A lányom Németországban tanult. Megtanult németül és oroszul beszélni, mert fordító akar lenni. Azt mondta, hogy manapság már annyian beszélnek angolul, emiatt valami mást akar tanulni. Legfeljebb 1-2 hónapra van szüksége ahhoz, hogy tolmács nélkül is beszélgethessen magával.
Joe gyengéden a nőre nézett. Sokkal fiatalabbnak tűnit, mint amikor először látta a sivatagban. Szemeiben felfedezte a túláradó örömöt és a boldogságot.

Elérkezett a visszatérés ideje. Joe három boldog napot töltött Algírban, de most meg kellett mondani Amarnának, hogy másnap reggel indulnia kell. Szomorúan és keserűen tudatta vele, de megígérte, hogy a lehető leghamarabb visszatér. A lány könnyes szemmel nézett rá, és angolul azt mondta:
– Maradj itt! Szeretlek! – Joe meghatódott, és szorosan magához ölelte.
– Mennem kell, szerelmem, máskülönben elveszítem a munkámat. Várnak rám, és várják a jövő heti ellátmányt is, amit vinnem kell. Nem maradhatok!
– Apám ad neked munkát itt! Igaz, apám?
Joe megfordult, és meglátta , hogy Sef közeledik a járdán.
– Tudod, fiam, mit mondanak a kínaiak? Ha megmentesz valakit, később sem hagyhatod magára. Gondoskodnod kell róla.
Joe nagyon szeretett volna Amarna mellett maradni, és próbálta elmagyarázni a nagykövetnek, hogy miért kell visszatérnie a táborba. Sef megértően bólogatott, végül azt mondta:
– Rendes ember vagy, Joe. Betartod az ígéreteidet és nem hagyod cserben a társaidat. Hallgass meg! Nem egy heti , hanem egy teljes hónapra való ellátmányt küldetek a táborba. Add oda a bevásárló listát, írd meg a felmondásodat, írj egy magánlevelet a főnöködnek és semmi másra ne legyen gondod, csak a lányomra.
– Köszönöm, Uram, de vissza kell mennem a táborba. A lelkiismeretem soha sem lenne nyugodt, ha nem így tennék. Személyesen viszem el a felmondásomat, és a főnökömmel is személyesen szeretnék beszélni. Ennyivel tartozom neki. Az dzsippet is vissza kell vinnem. De becsület szavamat adom Önnek is, és Amarnának is, hogy azzal az autóval ami viszi az ellátmányt, visszajövök.
– Rendben, fiam. Legyen, ahogy akarod – mondta a nagykövet és kézfogással pecsételték meg az egyezséget. Joe megölelte és megcsókolta Amarnát, akit az apja megnyugtatott, hogy legyen nyugodt, mert a szerelme vissza fog jönni hamarosan. És így történt, csupán csak hat napot kellett rá várnia.

Amarna férje szökni próbált a börtönből, és szökés közben lelőtték, meghalt, s emiatt elmaradt a jogi procedura a válás miatt. Az özvegy előtt szabad volt az út az új házasság felé és Joe-nak soha többé nem voltak anyagi gondjai. Felesége kalandvágyó természete révén boldogan követte férjét a Montana beli Anaconda városába, ahol farmerfeleség lett belőle.