Áldatlan állapot

Gondolom olvasóim se viselnék el, ha egyik napról a másikra lakásukba szorulnának, mert a helység, ahol éppen élnek, nem képes elfogadni, hogy az utcán legyen. Sajnos velem pont ez történt, mióta Komló városában élünk. A sors fintora, hogy én mozgássérült vagyok, és mopeddel közlekedem, hetente egy – két alkalommal mozdultam ki, mert bármilyen hihetetlen én is vágyok a friss levegőre, és jogom is lenne kint lennem. Csak az épkézláb autóval közlekedők tejesen ellehetetlenítettétek ezt a helyzetet. Pontosan úgy viselkednek, mint az egykori rómaiak, hamár sérült, vagy satyna, akkor dobjuk le a Taigetoszról. Nem fér a fejembe, hogy itt élő sérültek ezt a passzív viselkedést képesek megszokni. Én nem tudom, és tele a hócipőm evvel a bunkó, s lehetetlen elnyomással. Bele sem gondolnak abba, hogy a sérültnek is vannak elintéznivalójuk, s ő is mehet dolgozni. Csak az lebeg előtettek, hogy ti vagytok a királyok, mert egészségesek vagytok. S akár le is söpörhettek az útról, mert nyomorék vagyok. Bár a bicikli úton közlekedem, de akkor is tövig nyomja a dudát, mert mit keres itt.
Én kis naiv az elején nem számítottam semmi rosszra, csak örültem, hogy találtam egy viszonylag szép panorámájú helyet, ahol „motorozhatok.” Úgy egy évig nyugodtan is hagytak. Aztán eljött 2021. újév napja.
Ugyanúgy, mint a többi napon, elmentem motorozni a szokott Somág és Szilvás útvonalon. Úgy látszik egy szilvási tahónak megártott a szilveszter éjszaka, mert drasztikusan elkezdett velem ordítani az erkélyről. Visszaszólhattam volna neki, de feleslegesnek tartottam, így is borzalmas volt az egész. Hazaértem és mérgemben, kiírtam a facebookomra. Remélem ő is látta valakinek az ismerősén keresztül, amely így hangzott: “Üzenem a szilvási tahónak, aki az első emeleti erkélyről kiabált le nekem, hogy miért nem maradok otthon. Azért, mert jogom van mopeddel “sétálni,” mert vágyom ki a szabadba, tudod tahókám. A mopeddel közlekedőkre, a gyalogos szabályai érvényesek. Vén buzi nem lehetek, mivel nő vagyok. Kösz az újévi beszólást, egyszer majd te is rokkant leszel, és neked is beszólnak, gondolom jól fog esni.”
Rengeteg like -ot és hozzászólást kaptam, itt élő sérült is volt köztük. Egyetértett velem, ő is hasonló beszólásokat kap, ha kimerészkedik az út forgatagába mopedjével.
Olyan ez, mintha meg lennék bélyegezve, „örülj hogy élsz csórikám, de utcára ne menj.” Én így élem meg, a komlói autósok hozzáállását. Még az autójából is kiordít nekem, hogy „húzzál má be, mit keresel te itt.” “Semmi közöd hozzá bunkó!” ordítottam vissza. De egyszer, ha beleesel a helyzetembe, megtapasztalod, hogy mit mondtál nekem, akkor jussak eszedbe. Ami végképp kiverte nálam a biztosítékot, amikor a rendőr kiszólt nekem hogy inkább a járdán közlekedjek, mint az úttesten. Arra nem jött rá, hogy a magas járdaszegélyről képtelenség lejönni mopeddel. Nem is biztonságos, mert miközben próbálkoznék lehajtani a járdaszegélyről fel is borulhatnék. Komlón meg nincsenek akadálymentesítve
a járdák, s a járda felhajtók. Lassan elveszítem a város miatt a szabadságomat. Szerencsére Pécsen nem tapasztaltam ezt a fajta elnyomást, pedig ott négy órát töltök kint az utcán, mert „gyalog” gurulok le a munkahelyemre.
Abszolút állapot, hogy csak ebben a kisvárosban van problémátok. Pedig rengeteg helyen vezettem már, soha sehol nem okoztam bajt és remélem itt sem. De tudjátok mi a bajotok? Megmondom én nektek, ha megláttok egy mopedest vagy egy tolókocsist, azt hiszitek hogy hülye. Élénk tévedésben vagytok, én jobban figyelek rátok, mi ti rám. Ezután megjátszom a süketet, dudálhattok, ordíthattok, én akkor is motorozni fogok.

2021. május 19.

“Áldatlan állapot” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. “Ezután megjátszom a süketet, dudálhattok, ordíthattok, én akkor is motorozni fogok.”

    Jól teszed.

    Szeretettel: Rita
    🌹

Szólj hozzá!