Gyerekkoromban egyszer négy macskánk is volt. Az első cicus kölyökkorában érkezett hozzánk. Az egész állat szürke volt, csak az orra volt rózsaszínű. Nőstény lévén, a Paula nevet adtam neki. Akkoriban vetítették Magyarországon a Paula és Paulina című mexikói szappanoperát, és nekem ez a név nagyon megtetszett.
Telt-múlt az idő, s cicám felcseperedett. Jöttek a kandúrok, udvaroltak, kitartóan ostromolták cicámat. Volt nagy óbégatás, nyávogás a háztetőn. Az egyik kandúr ott is maradt nálunk. Teknőctarka bundája volt, s a Cirmos névre hallgatott. Hűségesen etettem őket, odajöttek, lábamhoz dörgölőztek, doromboltak, én meg örömmel simogattam hátukat.
Egyszer aztán láttuk, hogy Paula vemhes lett. Egyre nagyobb lett a pocakja, majd egy idő után megellett. Hét, nyolc éves gyermekként rettentő izgalmasnak találtam, hogy kereshetem, hol is van a hely, ahol a kiscicákat szoptatja az anyjuk. Nem telt belé sok idő, s megtudtam, hol tanyáznak. Meglestem, hova vonul el a cicamama és én is utána osontam. Meg is leltem őket a csűrben. Csodás látvány tárult elém. Paula két kiskölykét táplálta és mosdatta. A kölykök is maradtak. Növekedtek szépen. Az egyik kandúr volt, éppen olyan szürke volt, mint az anyja. Ő volt az erősebb, kövérebb, meg a vadabb is, ritkán hagyta. hogy megsimogassam. Valamiért jól csengett a fülemben az angol főváros neve. Így lett a cica neve London. Csillagszem, a másik cica, nőstény volt. Fehér és sötét szürke foltos volt. Ő volt a véznább és szelídebb fajta. Számomra ő volt a legszebb és a kedvencem lett. Így lettek hát négyen a cicusok.
Később is voltak házi kedvenceim. Többeközött Cili, egy hófehér, vörös farkú kandúr. Először nősténynek néztük, később derült ki, hogy ő bizony fiú. A név azonban rajta maradt. Sokáig, hosszú évekig ott élt kötülöttünk.
Aztán a szomszéd macskája nálunk ellett meg és a kiscica oda szokott hozzánk. Ő is hófehér volt, csak a farka volt fekete. A Jenny nevet kapta. Nagy valószínűséggel Cili cica volt az apja. Majd jött egy kandúr, Falatka. A füle és az egyik lába volt barna, egyébként teljesen fehér volt. Jenny és Falatka kölyke lett Ruth, aki nagyon hasonlított az anyjára, azzal a különbséggel, hogy neki nemcsak a farka volt fekete, hanem az oldalán volt egy nagy fekete pötty. Ruthnak is lett utóda, az ifjú kandúr, Rómeó. Szintén fekete farkú fehér macska volt. Néha a nagymamája. Jenny is szoptatta.
Hát így volt nálunk, hog macskák voltak szép számmal.
“Cicakalandok” bejegyzéshez 7 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Mária! Köszönöm szépen, hogy olvastál! Puszi! Adri
Kedves Adri! Szeretem a cicusos történeteket. Most egy hatalmas
vörös cicánk van. Szeretettel időztem Nálad.
Mária(f):)
Húha, Boba! Volt akkor macskakaland dögivel biztosan! Kár, hogy egyet sem írtál le, de sebaj! Majd legközelebb. 🙂
Én is nagy állatbarát vagyok, két cicám van, de nem fognak szaporodni ;). Viszont talán érdekelhet téged, vagy kislányodat az Elő a macskával című könyvem. Ott vannak kalandok bőven. 🙂
Örültem, hogy láttalak!
(f)
Köszönöm értő véleményedet!
Kedves Adri!
Ne szaporítsuk a szót, fogadd meg alkotótársam Zsófikának a kedves, segítőszándékú útmutatásait. Jól írsz ezt én is alátámasztom… nagyon kíváncsi vagyok London, és Csillagszem kalandjaira, örömmel olvasnám. Hiszem, hogy nagyon jól fogod eztán is megírni tanúságos, szép, olvasmányos prózáidat is.
Sok szeretettel: Jártó Róza /mami/
Kedves Zsófia! Nagyon szépen köszönöm észrevételedet, értő véleményedet! Ígérem, megfogadom! 😊 aAz az igazság, hogy kislányom nevelése mellett nem sok időm volt rá. Meg azt is gondoltam, hogy ha kifejtem még aLondon és Csillagszem további életét, nem lesz érdekes. De örülök, hogy minderre felhívta figyelmem! KÖszönöm! Szép estét kívánok Neked! Adri
Kedves Adri !
Örömmel fogtam bele novellád olvasásába. Megállni kényszerültem.Először egy apró figyelmetlenségnek véltem, de sajnos azt kellett látnom, hogy szándékosan hamar felnőttek az újszülött cicusaid. A kis cicacsaládról szívesen olvastam volna tovább. Annál is inkább , mert ilyenkor megváltozik az anya magatartása. Az újszülöttekhez való ragaszkodását sok ember anya megirigyelhetné és tanulhatna tőle, hogyan ragaszkodjon a saját kicsinyéhez. Látom kezdő vagy. Ha a novellát írsz tanácsolom, hogy az elkezdett témát jó mélyen dolgozd ki és vezesd végig a történetet. Amikor már rátértél a későbbi kedvenceidnek a felsorolására innentől már elvesztette novellád az értelmét, nem azzal a történettel fejezted be , mint amivel indítottad. A cicakalandok jó cím választás, megérdemelte volna a kis London és Csillagszem is , hogy velük kalandoztunk volna tovább.
Szereted a cicákat ez nem kétséges. Szeretettel, üdv: Zsófia:)