Hol vagy szerelem…
Még csókolnám ajkaid vérvörös vonalát,de már múlt ködébe veszett emlék vagy csupán.Érinteném bársonyos bőröd puhaságát,de már csak kihült hideg párna viszonozza ujjaim sóvárgó mozdulatát.Álmodom hogy hallom hangod dallamát de érintésed ébreszt,hogy nincs már nekem semmim bár nekem legnagyobb kincs voltál.
Királyból lesz koldus ki nem figyel s botor módon herdálja vagyonát,a korona is már csak súly és nem azt mutatja ki voltál. Idő múllását érezve szirmot hullat a virág,elveszitve megkapó szépségét és csábitó illatát.Bolond az ki szemének hisz s nem lelke tanácsát követve választ,mert öreg korára magányosabb mint szikla melyet tenger dühe mállaszt.
Irigylem a virág bátorságát ki évről évre újra kihajt,pedig ő is tudja jól, virágot bontva tündököl aztán elveszitve szépségét meghal. Az ember más,szépnek születik de elfelejt élni és életét értékessé tenni, szemével az hazug illúzió bálványát csodálja és közben lelke hamarabb meghal minhogy testét sírhalom takarja.Hiába születtél hogy tanulj,jobb világot kellene épitened rombolás helyett mielőtt életed bealkonyul.
Hová tűntél szerelem édes gyümölcse, a világ jobban sóvárog mámoritó illatod érezni és ártatlan tiszta ízeid izlelni mint valaha. A valóság nélküled csak tüskét és gyűlöletet teremt, az undoritó másság pedig törvény által predisztinált bűnöket ,és nem belőled született gyermeket nevel.Egyedül maradtam ódonná vált elveimmel hogy az élet szép, nem a sors kegyetlen hanem az ember ki minden szépet és jót széjjeltép.
2021. 08. 06.
Köszönöm szépen,véletlenül került a prózák közé,igen jól érzékelitek versnek íródott.Tisztában vagyok vele hogy verseim és novelláim bár klasszikusak mégis szokatlan stilusúak,véleményem szerint a különbözőség teszi szinessé és változatossá a világot.Bélyegezhet bolondnak a világ,de az igazi bolond az aki meg sem próbálja jobbá és szebbé tenni önon életét és környező világát.
Ez egy prózavers, ami elég jó, a negyedik rész rímei külön csengenek, de így tökéletes. Nekem tetszik.
„Egyedül maradtam ódonná vált elveimmel hogy az élet szép, nem a sors kegyetlen hanem az ember ki minden szépet és jót széjjeltép.”
Ezekkel a gondolatokkal nem maradtál egyedül, osztozom velük én is.
Szeretettel: Rita💐
Nekem ez inkább versnek tűnik,mint prózának, de szép. Fgy