Délután fél négy fele lehetett. Én végeztem a megszokott munkám, és zenét hallgattam. A főútmentén lakom, egyszer csak hallottam a nagy zsibajjal érkező tűzoltóautok szirénáját. Az ablakhoz mentem, hogy megnézzem, tényleg jól hallottam-e a hangot. Jól időzítettem: a legnagyobb sebességgel haladtak el a kapunk előtt. Ijedten és bátortalanul készültem bevásárolni, a nagy sokk után egy autónak is muszáj volt lefékeznie előttem, mivel a Mentőautó is közben haladt az útmentén. Az autók lefékeztek, mikor előnyt adott az egyik a mentőnek és az elhaladt.. én is indultam nem figyeltem az előttem lévő éppen indulni vágyó sofőrre. Pillanatok pörgése volt az életem..
Gondoltam ott majd azt is megmondják az árakon kívül, hogy kivel, mi történt a faluban?! Így lett….
Rákérdeztem az elárusítótól nem hallotta-e esetleg, hogy hol történt szörnyűség és Kivel?
Így válaszolt: Halottam sajnos, kigyulladt a faluvégén egy \’\’ Gosztát-nak \’\’ nevezett tömbház..
Kérdeztem: hogyan?, mitől?
Azt felelte: állítólag egy 73 éves bácsika ( aki mozgáskorlátozott) éppen cigarettázás közben elaludt. A parázs beleesett az ágyába lángot vetett és szétterjedt a tűz.
Az idős ember felesége, épp a szomszédban beszélgetett, és nem sikerült időben észlelnie a katasztrófát. A garzon bejárati ajtaja is zárva volt. A tűzoltók be kellett törjék, hogy megkezdhessék a lángok kioltását. Nem volt már esély megmenteni és valószínűleg füstmérgezést kapott, és szörnyű kínok között szénné égett.
Én azzal a szomorú érzéssel tértem haza, amit leírni nem lehet.
Letettem amit vásároltam, és rögtön a gép elé ültem. Az internet is közölte a Hírszolgálat már a szomorú hírt.
Ezeket még súlyosabbá csak a károsultak lakásából maradt törmelékek, koromfekete falak, illetve széttört ablakmaradványokról készített fotók jelezték.
Sokk hatása alatt voltam, azokkal a gondolatokkal, amiktől naponta félek.
A hír már elterjedt a faluban, mindenki szörnyülködve és ledöbbenve próbálta értelmét venni az eseménynek. Mindenkinek nagyon fájt a lelke…. de ezt senki sem láthatta előre… megtörtént.
A gyászoló család életben maradt tagjainak a legnehezebb, a feleségnek, a gyermekeknek és unokáknak.
Hazaérve mikor közöltem mi történt, itthon is nagyon elszomorodtak, egész este azon gondolkodott mindenki: \’\’ hogyan lehetett olyan hamar meg a baj \’\’ ?!
Erre egy ideig nem is kapunk választ elég, ha van és lesz annyi szerencsénk, hogy óvatosak tudunk lenni a mindennapokban.
Nem is gondolná az ember, hogy a boltban vásárolt cigarettából egy szál is elég a halálhoz.
Szegény bácsikának az volt az utolsó \’\’ öröme \’\’, amely elkísérte az örök-életre.
Béke Poraira…
2017.09.16.