útközben (esszé)

elindulni, megérkezni, a két pont, ami a lényeg sokaknak, nekem nem az indulás és az érkezés a fontos, legtöbbször maga az út a két pont között az élet, nekem az utazás a vasutat jelenti, imádom a peronok hangulatát is, nézni az embereket, találgatni, kik lehetnek valójában, egy-egy történetet kerekíteni róluk ismeretlenül, ha olyan a hangulatom, akkor egy üres fülkét keresek, lehunyom a szemem és verseket mondok, vagy éppen a bennem motoszkáló gondolatokat próbálom átültetni a versek világába, ilyenkor nem kell papír és ceruza, memorizálom a szavakat, mondatokat, és azok egymást szülik meg, a kocsi ringása a síneken sokszor segít az ütem, a ritmus megtalálásában, ha egy novella kerül elő azt persze nem memorizálom, helyette a szereplők jellemét építem szinte születésüktől halálukig, elvem az, hogy még egy epizód-szereplő jellemét is fel kell építeni, akkor is, ha nem derülnek ki róla azok a történések, amik őt jelentik, egyik kedvencem Bóka László /Alázatosan jelentem pl/, aki egy-egy szereplőjéről oldalakban tudott beszélni, és nem unta meg az ember olvasni, szerves részévé vált a könyvnek a jellemábrázolás, de mondhatom a finnyás irodalmi elit és ,,úri; olvasók által lenézett, megbélyegzett Rejtő Jenőt is, az ő figurái ,,élnek;, amikor olvasunk róluk, lehetne sorolni a végtelenségig az írókat, költőket, Jókaitól Somerset Maughamig, akik mesterek voltak szereplőik ,,megteremtésében;, persze a történet is kerekedik bennem, maguk a szereplők kialakuló ,,élete; is formálja azt, vannak olyan utazásaim, amikor ,,ismerkedni; akarok, az arcokat nézem, a tekinteteket, olvasok bennük, valami Isteni ajándék az nekem, hogy ,,látom; az embereket, a szemükbe nézve ,,ellopom; a pillanatnyi állapotukat, és ,,érzem; őket, egy-egy fülkében vagy ülés párban, ha kettesben vagyok valakivel, akkor szemkontaktus után én kezdeményezek /ha ő még nem tette meg/ és nem szokvány honnan-hova-stb módon, szeretek a meglepetés erejével hatni, legtöbbször egy-egy idézet egy versből, amit a helyzethez kötök pl ősszel a Ady Párizsban járt az ősz verséből az első versszak, persze némileg ez célzatos is, ha valaki szereti az irodalmat, akkor az más témákban is jó beszélgető partner, így ismeretlenül meglepő módon könnyebben oldódnak az emberek, pár perc után már együtt nevetünk, a harmadik ,,görbe-fa; megállónál már azt hallgatom, hogy férje milyen érzéketlen és talán iszik is, vagy éppen kurvázik, és én is elmondom, hogy miként élek, született így már barátságom is, szeretek utazni, megismerni valami ismeretlent, vagy csak nézni a tájat az ablakból, és felidézni az odaillő festményeket vagy verseket, egy hangulatba merítkezem meg, megnyugtat, hogy VALAHOVÁ megyek, nem tudok ,,helyben járni;, mozdulni kell, mint amikor a szél a faleveleket sodorja, és egy nyírfalevél megpihen egy széles gesztenye levél ölelésében, pillanatokig megélik közös életüket, aztán a szél sodorja őket tovább, valahogy így élem én az utazásokat, így élem én az életem