"Szinház az egész világ" (esszé)

..az életünket mi alakítjuk..rajtunk múlik minden….de vannak pillanatok amikor csak külső szemlélői vagyunk annak amit a sors FÁTUM nevű közszereplője végez….és nem a brokát függöny csapódik össze az utolsó színt lezárva, de a vasfüggöny csikordul le és elromlik a szerkezet végleg……a hangok a zenekari árokban bújnak meg ijedtükben….a proszcénium páholyban még ott szuszog valameddig a sponzor árnyéka…..a karzaton a fiatalok lelkes tapsa talán visszhangzik egy ideig…a szerelem illata lebeg még kicsit a kopott korlátokon….a lépcsőkön néhány cipőtalpra ragasztott árcédula hagyott parányi nyomok sejlenek fel….a büfében mosatlan csészéken szárad a zacc……a fények megszöknek a spotlámpákból…..még valahol mintha Kathrina cserfes szavára válaszolna Petruchió türelmes szerelme…..Júlia nem létező erkélye alatt ott áll Rómeó de már nem találja a szép szavakat…….Cyrano orra belóg a takarásból…..Don Quijote vitatkozik Rocinantéval…Othelló egy zsebkendőt bámul és nem tudja mit történt…..a vasfüggönyt a rozsda eszi…

“"Szinház az egész világ" (esszé)” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Rita

    Nekem még nem minden…de már tisztul a kép :)))

    üdv
    iMRE

  2. Kedves Janna

    Néha valóban úgy érzem, hogy nem én döntök az életemben, hanem az valahol le van írva….tudom nem igaz…mert mi felelünk mit kezdünk az életünkkel….mégis néha úgy érzem, hogy más fogja a kezem és vezet….

    üdv
    iMRE

  3. Születésünk a halál kezdete….én már várom….sok ez a hetven év

    iMRE

  4. "de vannak pillanatok amikor csak külső szemlélői vagyunk annak amit a sors FÁTUM nevű közszereplője végez"
    A FÁTUM behatárolja tetteinket.

  5. Kitti

    A szép világ halála…s nem csak a színpad…de maga az életünk…csak szeretem az érzéseimet csomagolni…a színház épp jó volt erre…..persze ebben már az öregségem is megszólalt….sajnos…

    üdv
    iMRE

  6. A kezdet jó. Filozófiailag is az. De mi az, amitől korrózió zabál minden szépet? Érzéseket, helyeket, tárgyakat? Tudom, hogy Te is tudod, mire nem vigyázunk…
    Jó szatíra ez!

  7. Kedves Babu…

    Tragikus humor? Talán inkább irónia, néha gúny….persze inkább önmagam felé.

    Ha ez életem újra kezdhetném bizony másképpen élnék ám….mert hiszem, hogy alapjában én is jó ember vagyok…

    Korom….az már korom egy elégett élet végén…..70 év….pokoli sok….fiatalon azt mondtam, hogy Krisztus korát éljem meg….aztán ahogy telt az idő – kezdtem belenyugodni, hogy még élek….

    node kérem….ez már tűrhetetlen….rossz így élni….lassan magatehetetlen vénség leszek…..menni akarok….de még gyáva vagyok hozzá

    üdv
    iMRE

  8. Kedves Imre.
    Szeretem írásaidat olvasni !
    Van benne valami tragikus humor
    Lehet hogy a diszleteket nem kéne változtatni és gondolom
    semmit sem ,mert ha újból kezdenéd ugyanúgy tennél !
    Gondolj arra , hogy hányan nem érték meg ezt a kort !
    Szeretttel….Babu:)

  9. Kedves Babu

    néha azt kívánom, hogy "felújítanám" az életem, a jobb részeket….s talán más "díszletekkel' látnám el a "színpadot"…bár attól én nem változnék…..

    üdv
    iMRE

  10. Es közben tapossuk a leköpött járdát ,kerülgetve a tocsákat, elmélyülve gondolatainkban a múltról, meg ami meg ezután következik.A függöny leereszkedik súllyal.
    S a kávézaccból jósolnak nekünk értelmetlen dolgokat ,amiket
    bekebelezünk,keresztet vetve! Ocsmányok vagyunk !
    A szinházban meg sosincs csend ,mert Othelló szelleme meg Desdemonat
    ujja kell élessze.
    Szépre sikeredett ez az életút taps nélkul is .;)
    Gratulálok szeretettel….Babu(l)

Szólj hozzá!