ISTENI AJÁNDÉK

Katinka szíve nagyot dobbant, amikor észrevette, hogy a Költő üzenetet küldött neki. Ez volt a Költő második üzenete Katinka számára. Vagyis a harmadik. Először a Művésznő elmúlt évét összegző íráshoz szólt hozzá, amely meglehetősen megérintette a fiatal nő lelkét. Ez az ismeretlen, eddig soha nem látott férfi mintha a lelkébe látott volna! Mint aki nagyon is jól ismeri őt. Ez vajon hogy lehet? – kérdezte önmagától az Énekesnő.

– Tudnom kell! Tudni szeretném, ki ez az ember! Honnan ismer engem ilyen pontosan?

Gondolkodott, hogyan is közeledhetne a férfihoz… Ajtóstól nem ronthat be hozzá… Hogy is venné az ki magát? Zsebkendőt meg hiába ;ejtene el;, a Költő azt akkor se venné észre, ha sasszeme volna. Finomabb közeledésre van szükség. Mit is tegyen? Nem lehet tolakodó, és nem tárulkozhat ki csak úgy! Mit is eszeljen ki, hogy célt érjen, nehogy elriassza ezt a kedves idegent…

Igen! A tévéfelvétel! A képek az öltözőben! Ez elég figyelemfelkeltő lesz, mint a kívánságműsor után! Titok, ami elgondolkodásra készteti…

Azzal kiválasztott három képet, és egyetlen szó, kísérőszöveg nélkül átküldte a Költő csetablakába a három fotót önmagáról…

Másnap reggel a Költő meglepetten látta, hogy a gyönyörű, a csodálatra méltó, a rendkívüli tehetséggel megáldott fiatal Énekesnő küldött neki ;valamit;. Izgatottan kattintott az eddig csak a tévében látott Énekesnő nevére.

– Hát, ez meg mit jelentsen? – hökkent meg, amikor meglátta, hogy a Művésznő három képet küldött neki, de egy szót sem írt a képek mellé magyarázatul.

– Érdekes… – morfondírozott a Költő. – Ma születésnapom van. Vegyem úgy, hogy ez születésnapi meglepetés? Annak bizony rendkívüli! Mintha Isten küldte volna!

Azzal néhány mondatban megfogalmazta a gondolatait, érzéseit Katinkának.

Katinka titokban nagyon örült, hogy a Költő válaszolt neki. Mégpedig milyen kedvesen! Milyen léleksimogatóan!

És Katinkának fogalma sem volt hirtelen, mit is válaszoljon. Zavarba jött a kedves ismeretlen neki szóló kedves szavaitól. Hát, erre bizony nem számított egyáltalán!

És most itt van a könnybe lábadó szeme előtt a Költő második neki szóló üzenete. És ez aztán egészen rendkívüli! Hihetetlen! Ki ez az ember? Ki ez a férfi? Miféle fából faragták, hogy azt merészeli kérdezni tőle, akar-e a felesége lenni?! Nahát! Ez elképesztő! A világon nincs ilyen!

Katinka fejét ingatva, szédelegve bámult maga elé. Mi a csoda történik itt? Tényleg vele esnek meg ezek a varázslatba illő dolgok? Mi ez? Valami valóságba vetített tündérmese talán? Megelevenedtek körülötte az otthoni, székelyföldi tündéralakok? Ők bűvölik el az ő érzékeny lelkét?

– Jaj, édes Istenem! Mi lesz most velem? – sóhajtott hatalmasat a lelke mélyéig felindult szépséges székely leány.

– Nem! Ez a levél nem nekem szól! A Költő biztos másnak írta! Biztos másnak szánta! Mért küldte épp nekem? Mi ez? Tréfálkozik velem a sors? Mi lesz ebből, drága jó Istenem!

…Isten pedig csöndesen, mint egy fehér hajú székely góbé, elmosolyodott…

– Hát, ez a két jótét lélek szépen egymásra talált! Majd én gondoskodom róla, hogy hamarosan a színem előtt is találkozzanak! Hiszen oly szépen összeillenek! Mintha én teremtettem volna őket… – kacarászott magában a jó Öreg.

Azzal mosolyogva elindult a napfényben ragyogó Édenkert felé.

Tiszapalkonya, 2018. október 10., 07:45

Szólj hozzá!