Így történt,- Tanévkezdés

A „szintén zenész” kedves ismerősöm, aki gyógyfürdőhelyen recepciós, páros puszival köszöntött érkezésemkor, pár nap múlva születésnapomon is. Ezek nagyon megtisztelő gesztusok voltak. Ő korábban katona zenekarban fagotton, míg én füttyszólista Lélekmuzsikusként a színpadon fújom. Az elmúlt idők eseményeit megbeszéltük, s mondta ötödikéig nem jön dolgozni, mert füzeteket csomagolja. Felajánlottam, hozza be a munkahelyére és segítünk neki. Nagy mosollyal reagált erre, s akkor is amikor 6.-án kérdeztem, sikerült-e a csomagolás?
– Hányadikos a gyerkőc?
– Elsős!
– Akkor még nem kell karhatalommal iskolába kísérni!
– Á! Nagyon szeret iskolába járni!
– Ki kíséri?
– Hol én, hol a párom, aki ráér!
– Hol dolgozik a párja?
– A rendőrségen!
– Jól sejtettem, hogy biztosabb ha karhatalommal kell kísértetni a csellengő jelöltet.
Nagy nevetésben egyetértettünk.

–
–