Mammon az úr
Amit most a tett nem cselekszi, azt az időt kitölti a gondolat, ha az sem, akkor a csend teszi, mely bizony fájón is oldódhat. Bennünk van a múló perc, megragadod vagy sem, tőled függ, te döntöd el, ajándék vagy feledés lesz. Örvénylik a világ, s mindnyájan benne kínzó feszültségben, lesz e megoldás időben, vagy süllyedünk pokol fenekére? Hát nem látni a remény kékjét, a békés megoldásokét sem. Marad nekünk a kegyetlen harc, az elv, elv ellen, a hit, hit ellen, testvér, testvér ellen pusztul el.
Régóta kell nekik a hatalom, érte az eszközben nem válogatók. Már nem országok sorsát döntik el, kontinensek s a világ dől össze. A titkos hatalmasok irányítanak, nem a nép bizalma választja őket.Össze rabolták a világ minden kincsét, telhetetlenségüknek nincsen vége. Akit kell megvesznek, politikust, egyházat, megrendelik a pusztulást, mérhetetlen kapzsiságuk feneketlen, ott, a Mammon az úr, nincs kegyelem. Azok a végrehajtók, kik megbuktak nemegyszer, hiúságukat hajtja vérük, mindig lázadni, támadni, ordítani kell, ami nem valós, azt azzá tenni érdemes. Vannak csatlósaik, örök elégedetlenkedők, vélt, vagy valós sérelemért szolgálattevők, tüntetni, szavazni, vad meggyőződéssel, hogy elvesztik a jövőt, maguknak, nekünk, a hazát, ezek sajnos nem érdekli őket.
Ha lesznek sírjaink, mellette nem borul le senki, nemzetünket lassan mindenki elfelejti, a győzteseknek sem marad írmagja. Itt, az új urak és rabszolgáik fognak mulatni. Ha kellően nem dolgoznak akkor, Isten ege alatti táborokban, rájuk vigyázva gondolkodhatnak, és kínozhatja őket a honvágyuk.